Pénteken (is) “horror” baleset Paks felett…Szétlapított autó , két halott. Nem mindig visel meg, most igen. Állítólag nincs értelmetlen halál, de elgondolkodtam megint.
Onnantól számít, hogy élve hazaérek-e, hogy megszületett a Fiam, aztán még számít míg tanul a Lány, s számít míg élnek a Szülők, s számít míg Apa szeret, míg él a Poppy, a dilis Tutyi a Lajos, a Ninike, a Csiga, a Pipikék és a Hortenziák…
Egyre nehezebb dolga van az Őrangyaloknak. Mindennapos most már a vészfékezés közeli állapot, a reggeli őrült egymást letoló száguldozók az atomerőmű felé, a kanyarban előzők miatti korrigálás.
Sosem volt bennem félelem, de nem így szeretnék meghalni, ha lehet, s miattam se haljon így meg senki. Remélem nem túl nagy kérés ez.
😞
🍁soulleaderdemon🍄 