Megláttam a Facebook egyik hírdetésében
Szepes Mária : A végtelenbe nyúló Rákóczi udvar című könyvét,
és azt hittem, hogy ez a könyv kicsit hasonlítani fog a Tükörbolt című írásához, legalábbis a leíró részekben szerintem továbbra is keresem a 19. századi Budapest rezgését.
Egy nagyon kedves lélektársamnak megvan is van ez a könyt így a hatperkettes szabadnapomon ki is olvastam a könyvet.
Őszintén szólva nem erre a tartalomra számítottam, pedig gondolthattam volna, hogy a misztériumokról fog szólni, a gyerekkoruk ( Viktor bátyjáé és az övé) végigkísérő misztikumokról és nem igazán életrajzi kötet, mert hiányoznak belőle a hétköznapok.
Azon gondolkodtam, hogy akkor miért került elém a könyv, ha nem azért, amiért én szerettem volna. Szándékomban áll ugyanis megírni az életem történetét adíg, amig engednek emlékzeni . Ez az olvasmány egy másfajta nézőpont a gyermekkora tekintve, elgondolkodtam, hogy mennyire kell belekeverjem a furcsaságaimat,
hiszen nem valószłnű, hogy bárki is olvasni fogja majd. Miért is tenné?
A könyv olvasása előtt volt egy gondolatom.
Egyik nap munka közben feltűnően sok kisgyerekes anyukát láttam,
és beugrott egy kép, hogy minden tiltakozásom ellenére újra kisgyermek vagyok, ám valami hiba folytán megmaradt emlékezettel, avagy a jó öreg Tücsimamiként ülök egy kisfiú ( ez azért már pozitvum) testében és megfigyelem a világot.
Az engem toló anyámat, apámat, az életüket, a környezetem életét, viselkedését, programjaikat. A legjobb és legbiztonságosabb nézőpont a kisgyermeké. Elég sok helyzetben ott lejet akaratlanul is és kellő tudatosággal meg tudja figyelni maga körül a világot. Elemezheti, értékelheti, összehasonlthatja. Persze ha van hozzá kellő bölcsessége és nem kell azzal tölteni az idejt, hogy beszélni tanuljon, vagy fejlessze az egóját, ami felnőtt korára elvágja őt teljesen a szellemvilágtól.
Persze ennek a megfigyeléshalmaznak akkor lenne értelme, ha volna lehetőség a rögzítésére és később ez a tudás vezetne valahová.
Nem hiszem, hogy szeretnék újra ember lenni ezért a megtapasztalásért, de ha mégis szükséges, akkor olyan emberekkel legyen körülvéve, akik ugyanazt látják, amit én.
Visszatérve a könyvre, nem erre számítottam, de nem baj, hogy kezembe került végül. Nekem újat már nem mondanak ezek a könyvek. Ez nem nagyképűség, hanem úgy érzem, hogy minden tudás, amit elbírok a rendelkezésmre áll. Az egy dolog, hogy nincs motivációm arra, hogy használjam is, viszont Szepes Mária végtelen szókincse nagy segitség számomra, hogy meg tudjam fogalmazni én is megéléseimet.
Az utóbbi napokban változott bennem pár “dolog”.
Elköszöntem az aggodalmaimtól.
Kemény, mélységes, önsajnálattal megtöltött önző aggodalmak amelyek a holnapba mutatnak.
Közben nem vettem észre a jelenben a jeleket.
Elköszönök az agresszív , állandóan elégedetlen, degradáló emberektől.
Jót szórakozom a szłnészek műsorain, a játékosokon, a csalókon, a hazugokon, a tolvajokon. Abszolút jelen vagyok a mostban. Megszenvedtem érte.
Meghaltam attól, hogy minden, amit nekem fontos egy pillant alatt képes ködbe veszni. Pokoljárás volt, de megérdemeltem.
Most jó…
🍁soulleaderdemon🍄 