Balaton , a második 4 óra idén.
2023-ban kétszer voltam a Balatonon.
Egyszer sikerült az egész kis családnak együtt eltölteni pár órát Balatonakarattyán, és megtekinteni ott a naplementét. Jó kis program volt, bár nekem ott a víz akkor hidegnek bizonyult.
A második négy órát ma sikerült a vízben eltölteni, és most, hogy tegnapelőtt(vagy azelőtt) óta kötelezően boldogság van, nagyon óvatosan fogom megfogalmazni a mondanivalóm ezzel kapcsolatban is.
Ezt a mai napot én akartam, igazából a családból senki sem.
Ennek ellenére velem tartott Apa és Merci.
Azt hiszem életemben utoljára erőltettem rá az akaratom másokra.
Nekem továbbra is feladat, hogy nem tudok egyedül boldog lenni, mindenképpen meg kell osszam ezt másokkal és kivel osszam meg, ha nem a családommal.
Nem részletezem, de ha nem a boldogság projektje futna itt nagy lendülettel,
ma senki sem fürdött volna a Balatonban, mert az előtte nap lejátszott meccsek miatt a régi énem most sértődötten puffogna valahol a sarokban, de mivel vesztükre boldog vagyok épp, így nem volt más opció, jöttek és szenvedtek velem négy órát a magzatvízben, feltöltődve annak minden csodájával.
A Csopak strandot Merci találta az interneten.
Magyarország legszebb strandjának nyilvánított strand méltó a nevére, valóban nagyon szépen karbantartott árnyékos és kisgyermek barát a strand. Aki már bejutott, az bent tényleg jól tudja érezni magát, ha akarja.
Itt van minden ami egy család balatoni strandolásához szükséges. Nekem alap, hogy legyen árnyék, bár nekünk tök felesleges mások elől helyet foglalni, mert nem töltünk több időt a víz mellett, mint amennyit benne tartózkodunk és vagy eszünk valamit vagy nem, majd elindulunk haza. Mivel nincs még kisgyerek a családban, aki miatt maradni kellene egész napra, igazából mi soha nem vagyunk egy fürdő helyen sem többet mint 4-5 óra.
A Balatonon nem szoktunk fizetős strandra járni. Siófokon is a szabad partszakaszon szoktunk ücsörögni a bokáig érő vízbe, meg mostanság a pár órára inkább Akarattya a cél, mert jó az a partszakasz. De már nem jellemző a hűtőtáskás kiköltözés, a parton fekve rejtvényfejtős, kötelező :” gyere ki a vízből, mertúszóhártyák nőnek az ujjaid közé” felszólítás, mint amikor gyerek voltam.
Ma kerestem a “strandfeelinget”.
Időben mentünk (nyitásra) hogy legyen parkolóhely, és árnyék…
A lépcsőközeli nagy fa alá középre becuccolva jó helyet kaptunk a cuccainknak,
rögtön egy vadkacsa jelent meg, aki nem volt tisztában a bejáratnál kihelyezett táblával, miszerint nem tesz jót a gyomrának a sok otthonról hozott szendvics, amit odacsipegetnek elé a lelkes strandolók.
Mi is lelkesen etettük szerencsétlen kacsát, akin látszott, hogy “soha nem etette senki” és nem is értettük, hogy jutott eszébe mégis minden törölköző mellett megállni és sóvárogva figyelni, ahogy az emberszerű lények nyelik a falatokat.
Tudjuk amúgy jól, hogy nyilván a kacsáknak nem emberi eledel való, nekünk sem való…ő is megpusztul majd tőle, meg mi is idővel, így nem lehetett ellenállni a kis koldusnak. ÁM nem sokáig tartott a tiltott tevékenység, mert jött a szomszéd parcellát elfedő komoly tekintetű kedves idős úr ( magyarul vén buzi) a kedves idős feleségével ( Szégyellem, de a hülye vén kurva) és közölte, hogy ne etessük a kacsát, mert oda fog szarni a fűre.
Ezért ez a két kedves idős ember arra tette fel a nyugdíjas életét, hogy a rendetlen embereket és kacsákat helyre igazgatja.
A víz melletti padon ülve, a vízből a partja sétáló szemtelen kacsacsodákat visszaterelte a vízbe (oda lehet szarni). Gondoltunk is rá, hogy a kacsának nem lehet, de nekünk szabad-e a fűre kakkantani, az elfogyasztott szendvics után.
Nyilván nem etettük többet a kacsát, de a kacsa sem nagyon foglalkozott az emberrel, simán sétálgatott a törölközők közti füvön, nem kakkantott oda egyik lopott falat után sem. Pedig mutattuk neki, hogy melyik az a törölköző, melynek lelkes kacsapásztora épp nem figyel… 😉
A víz csodálatos…
Magzatvíz…
Nem tudom, hogy idén lejutok-e még, mert kajakkal a fertőzést kiheverő Dombori megtekintése is cél lett volna, csak közben elmúlt a nyár. De azt hiszem megpróbálkozom a Duna part menti vizével, ha nem visz el a sodrás, akár evezhetek felfelé is, bár a busz klímája a torkom mellett szétcseszte a vállizületem is, elég nehezen húzom vele a vízben az evezőt…
De a Balaton..akkor is a Balaton…
Olyan, mintha a Teremtők, amikor megalkottak minket, a testünk víz tartalékait onnan töltötték volna fel. Ha valaki kellő időt tud benne tölteni, elengedve minden bánatát, úgy feltöltődik, és megtisztul , hogy ha elég bölcs és jól használja ezt az energiát, hatalmasat tud előre lépni vele…
Bizonyára ilyen a Tenget, az Óceán, de nyilván maga a Vén Duna is, ha valaki együtt tud rezegni vele. Talán az egész Mindenség, melynek a részei vagyunk egy nagy “vízből” származik, hogy nekünk a vizes közeg mindig otthont, egységet, csodát jelent és minden megvilágosodásunk valahol a vizes közeggel való érintkezés előzi meg.
🍁soulleaderdemon🍄 