Teljesen kimerített a mai teliholdas időszakos munkaalkalmassági vizsgálat és az azt megelőző négy hét..
27 éve minden évben körülbelül egy hónappal az időpont előtt elkezdek stresszelni. Tavaly a szolgáltató váltásnak hála még az is tudatosult, hogy feláldoznak bármikor bárkit bármilyen módon az érdekeik szerint.
Idén újabb szolgáltató váltás ,mert már lassan nem lesz kit feláldozni, ettől függetlenül a híresztelésekkel ellentétben nem úgy zajlott a műszakim, mint a simlis autószerelő műhelyekben az autóké, nem csak a forgalmim ment be és jött ki pecsételve , csak felmérte az orvos, hogy kinél mire lehet számítani. Legalábbis nálam, mint elhízott magasvérnyomás betegséggel bélyegzett maholnap ötven éves emberi lénynél mindenképpen.
Tavaly sok kilótól szabadultam meg, összesen 23-tól, amiből 6 visszakúszott egy év alatt. Nem vagyok rá büszke, mert szerettem volna tovább csökkenteni, de bosszúból inkább gyarapította magát a megkínzott testem minden bele nem illő falattal.
Nem tudtam kevesebbet mondani (súlyban) annál, mint ami vagyok, mert. ha mérlegre állít, rögtön hazug leszek, de mégis hazudtam, amikor megkérdeztek, hogy van-e valami panaszom. Kérdeztem, hogy lehet egyáltalán ebben a helyzetben bármi panaszom? Nyilván nincs.
Azért nincs, mert nem tudom – képtelen vagyok- elmondani.
Pedig biztosan meghallgatta volna a fiatal doktornő,
de úgysem tud ennél többet tenni, nem mint a háziorvos, aki recepcióst játszik, mert bármi probléma elhangzik, csak azt tudják mondani, hogy melyik szakrendelésnél kell kuncsorogni a legalább fél éves várólistás időpontokért, ha egyáltalán bejutok, mert nem akkor megy az ember orvoshoz, mikor panasza van, vagy segítségre szorul, hanem ha kap erre engedélyt ( időpontot). Engem végtelenül irritál, hogy egy modortalan, az utcán a köszönést sem fogadó asszisztens dönti el, hogy a panaszommal megkereshetem -e a háziorvost. Nagyon érik, hogy hazahozatom a kartonjainkat a falunkba, mert gondot okoz nekem annak a tudata, ha bajban vagyok nem kapok segítséget.
Pedig néha olyan jó lenne ha tudná az ember, hogy lesz aki ha nem is oldja meg de legalább meghallgatja az egészségügyi problémáit. Bezzeg ha lógni kellene a suliból a világ összes orvosa nekem írná az igazolásokat …vagy ha táppénzcsaló lennék, vagy le akarnám százalékoltatni magam, simán lenne mivel, de nekem olyan kurva fontos az a munka, amit végzek, hogy mindenem képes a szintentartásra és a szám is arra, hogy ne mondja el soha a bánatát, ha a lélek nem érzi a bizalmat a gyógyítóval szemben.
Eddig igazából csak ott bántak velem emberségesen, ahol fizettem ezért, kivéve egy szemész magánrendelését, mert ott a pénzért is bunkó volt az orvos.
Mondjuk az is igaz, hogy komolyabb kapcsolatom orvosokkal a gyerekek születését leszámítva csak az izületi műtéteknél volt 30 éve, ők viszont nagyon jó fejek voltak.
Ha majd sok pénzem lesz, akkor megveszem magamnak a segítséget.
Nekem segítség kell nem pedig eltiltás az élettől… addig, amíg a gyógyítás tilalom, akadályozás, korlátozás, ezerféle kémiai vegyülettel való dobálózás, addig nincs bizalom.
Végülis az adható egy évre meghosszabították a műszakim, én pedig összeomlottam.
Kijött rajtam a stressz, alig bírtam elvonszolni magam a buszig… most pedig fekszem, pedig Szent Margitnál lenne a helyem és mécsest kellene gyújtanom, hogy megéltem ezt az újabb évet az “orvositól, az orvosiig” …micsoda ócska időszámítás ez nekem… De eljutok a Margithoz is újra…
Holnap már szeptember…végre…kezdődik az én időszakom…
🍁soulleaderdemon🍄 