Óda a balf@szságomhoz

Tegnap este Tücsimami gondolt egy nagyot,
Vödröt vizet, kócos fejű felmosót ragadott.
Feltörölte a műpadlót oda vissza kétszer
Úgy csillogott, mint a dámán az aranyékszer


Hátrált ki a kis szobából,
büszkén nézve művét,
nem nézve a háta mögé,
elérte a vödrét,
megbillent, s hogy ne boruljon ki a víz belőle,
hatalmasat esett a vödörön át
a földre.

Önmagában vicces volna ahogy a zsák puffan, de a nagy teste alá a csuklója csusszan, ráesett a szerencsétlen a bal kezére, így változott büszkesége keserűségére.

Jó anyagból van meggyúrva, csontja nem tör soha, nem nagy dolog majd megpihen holnap jó lesz újra.

Vicces volt hát itt a hajnal Tücsökfalviéknál,a kádban egy óriás bálna a habokban úszkált,igaz hogy nem önszántából maradt akkor benne, várhatta míg egy hős daru onnan kiemelte..


Saját nézőpont?