..amikor én vagyok a bunkó..

…általában minden fordán amit csinálok ( a forda egy olyan “program” ami fix napi feladatokat tartalmaz) van egy napirendem és az szerint megy a napi rutin.
Amióta nem helyijáratozom ( szerintem ez az űr örökre elkísér) nem érzem magaménak egyik fordát sem, de van olyan amit legtöbbet végzek ilyen ez a mai is.
A mai napom elvileg az utolsó munkanapom a héten és a hónapban is egyben, így több a feladat, adom át este a buszt a gazdájának.
Megvan, hogy mikor tankolok, takarítok egyebek s ma a tankolás elmaradt az idejében, mert műszaki ember tevékenykedett a kúton.

Az utolsó tankolási lehetőségnél visszatértem hát a kútra és nem voltam meglepve, hogy még mindig szét van szedve az elektronikát vezérlő egység.
Kicsit kiakadtam és kicsit lehet megsértődtem, mert sikerült szerencsétlen embernek beszólni, hogy mégis meddig lesz ez az állapot, mert hát mindjárt itt vannak az ennél az egy lehetőségnél tankoló buszok.

Szegény ember egy tök jószándékú, az én viselkedésemből kifolyólag nálam intelligensebb ember odajött és szépen nyugiba elmagyarázta miért nem megy a dolog, de ha lenne egy kártya itt, amivel bepróbálhatja, már visszarakta a régi egységet, mert az újat, nem tudja feltelepíteni -hogy miért is, na ez tényleg gáz, de mindegy is- szóval ha volna itt valaki aki esetleg, akkor a régit vissza teszi és ide sem jön többet. ( Ezt is meg tudom asszem már érteni). Nos akkor én a kettőszázhuszonötödik alázatos bocsánatkérésem közben jeleztem, hogy van kártyám, és próbáljuk meg, lesz ami lesz, de legalább én tudok tankolni, a többi már tényleg nem érdekel.

És akkor szépen teletöltöttem a buszt, mert működött a dolog. Még negyvenszer bocsánatot kértem, és hoztam neki egy üdcsit a büféből, hogy ne egy tajparaszt női sofőr legyen az utolsó emléke erről a helyről.

Itt jön az a rész, hogy kezd elegem lenni, de furcsa módon nem.
Egyvalami biztos, hogy én minden helyzetben feltalálom magam és tudom azt is ha hibázom. Ha bunkó vagyok, mert néha én is el lehetek keseredve, és már nem tudom befogni a pofám , tudok bocsánatot kérni, és kérek is akkor is, ha tudom, hogy senki nem fogja elfelejteni ha bunkó voltam, én sem szoktam. De értékelem ha valaki megvilágosodik saját magától. Baromira szégyellem magam, viszont kezdem úgy érezni, hogy még mindig sokkal jobb ha valaki ilyen mint én, mint amikor valaki szándékosan néz hülyének másokat, szándékosan rövidít meg , lop meg, csal meg, csap be.. Sosem teszek ilyet.

Nem vagyok különb, csak más… és attól még, hogy bunkó vagyok olykor, általában sem azzal akivel kellene még jó ember vagyok mert ha nem is időben, de felismerem ha hibázom és ha nem is tudom meg nem történté tenni, legalább karma nem lesz belőle…

Ez van.