Két napja a fogyó Holdban ücsörgöm, és nem tudok megszólalni.
Két napja nagyon távol vagyok mindentől és mindenkitől.
Olyan, mintha most érkeztem volna a Földre és senkit sem ismernék.
Csak figyelem csendben olykor a Facebook soha le nem álló megosztásait, nem is tudják az emberek, hogy mennyi minden kiderül abból, amit megosztanak és abból is, amit nem, abból amire nyomkodják a lájkokat, vagy amihez és ahogy hozzászólnak.
Én meg itt vagyok, és nem tudok mit megosztani már.
Néha szégyellem, hogy elmúltam létezni a virtuális térben, hogy nem tudom tartani a lépést azokkal, akik itt élik minden pillanatukat a kezükben a telefonnal. 😦
Kapaszkodom utánuk , de mivel nem tudom azt nyújtani amit eddig, és ez visszavonulásra kényszerített.
Sebaj.
Mindennek aminek van kezdete, annak előbb vagy utóbb vége is szakad…
Nincs bennem semmi.
Teljesen üres vagyok.
Egy üres doboz amibe nem biztos, hogy szükséges bármit is pakolni.
Olykor kétségbeesetten próbálok valamit kitalálni, hogy benne tudjak maradni az áramlásban, de mostanában úgy érzem, hogy semmi szükség már rám, már nem tudok adni semmit , nincs semmim ami másoknak jól jöhet.
Október van.
A kedvenc hónapom.
Ez a 49. októberem és egyben eddig a legnyomasztóbb.
Gyönyörű az időjárás, és én sokkal tevékenyebb vagyok, mint az elmúlt 10 évben összesen, mégis a legnyomasztóbb most nekem eddig ez az ősz.
Nem tudom az okát.
Nincs semmi negatívum bennem, vannak terveim, vágyaim, mégis egy furcsa üresség van bennem, mintha valami hiányozna, amit nem tudok megfogalmazni. Bár már nincs gyomorgörcsöm a holnaptól, már nem félek, ha szembe jön a kamion, nem kreálok negatív gondolatokat, mégis valami nyomosztó űr tátong bennem, mintha most döbbentem volna rá, hogy az a “valaki” aki a spirituális utam kezdetekor ” belém költözött” most magamra hagyott volna. Lehet én már csak egy üres gazdatest vagyok? ( ahhoz képest majdnem olyan nehéz, mintha ketten is laknának bennem)
Várakozom, de vajon mire?
Mintha egy állomáson állnék egy vonatra várva, ami elvisz valahova, de, hogy hova és miért azt nem tudom.
De biztosan ki fog derülni majd és akkor elmúlik ez a furcsa, várakozós üresség érzés is.
Szerencsére az Ősz megünnepli magát nélkülem is az összes szépségével, illatával, csodájával, ízével és színeivel… 🙂
🍁soulleaderdemon🍄 