Több oldalról is megerősítést nyert, hogy az ÉN-nek kell a középpontba kerülnie azok számára. akik eddig másokat maguk elé helyeztek, és azok akik eddig csak magukra koncetráltak, kényetlen-kelletlen belső kényszert fognak arra érezni, hogy észrevegyék, hogy rajtuk kívül még mások is laknak a Földön.
Ez most azt jelentené, hogy aki eddig önfeláldozta magát mások oltárán, az önzővé fog válni?
Nem éppen! Szó sincs az önzőségről.
Az önzőség, az önzés nem az önfeláldozó magatartás ellentéte, hanem az önzés, mint birtoklási vágy inkább a túlélés egyik programja, amit mellé nem társul az empátia kirakósából egy darabka sem.
Amikor a Világvége projektet beharangozták (párszor) az egyikben arról beszéltek, hogy pólust vált a Föld és minden a fordítottjára változik.
Akkor nagyon elleneztem ezt a gondolatot, közben eltelt tízen év és kezdek rájönni, hogy miről szól ez az egész.
Azt hittem laikusként, hogy a jó emberből rossz lesz és fordítva, de nem erről van szó. Arról szól, hogy azt kell megtapasztalni, amit eddig nem. A teljesség felé haladva a több nézőpont a járható , mindent meg kell élni ahhoz, hogy tudjunk választani jó és rossz között.
Itt kapcsolódik be a spirituálisan nyitottabb emberek számára az önismeret tananyag, ahol fel fogják ismerni azokat az ismétlődő motívumokat az életükben, amik már nem szolgálják sem a saját, sem az EGÉSZ érdekét.
Illetve meg kell ismerniük a fizikai formában vállalt programjuk, elfogadni, hogy ez a feladat, és ha mégis úgy érzi az ember, hogy nem tud együtt élni azzal, amivel magát az útnak indított, akkor képessé kell válnia arra, hogy akár a DNS kódját is a tudatán keresztül képes legyen módosítani. Ez utóbbi olyan szintű felelősséggel jár, amit kevesen vállalnak be, mert mire képesek lesznek rá, rá fognak döbbeni isteni mivoltukra és ezzel egy időben fel is fogják, hogy nem véletlenül születnek egy helyre, egy bizonyos időkoordinátába az amúgy időtlen MOSTba.
Én nem vagyok önfeláldozó, sem mártír.
Nekem inkább az önsajnálat programja futott sok éven át,
de körülöttem mindig mindenki azt csinálta, amit én mondtam.
Nem állíthatom be magam áldozatnak azért,
mert a spirituális fejlődésemmel egy időben a környezetem is az adott szintemhez igazodik és a saját fejlődésére fordítja a figyelmét. Itt ezen a “gondolat/árnyékvilágon” senki sem azért születik, hogy valakit kiszolgáljon.
Itt “szerződéseket” kötünk ( mint a házasság, vagy egyéb kapcsolatok) melyek alapesetben minden szerződő fél javát szolgálják.
Nagyon sokan el vannak tévedve, amikor azt hiszik, hogy a kapcsolatok szeretet alapúak. Pont, hogy nem. A szeretet alapú kötések mögött nincs fizikai érdek… de ebbe most itt nem megyünk bele, ez a poszt arról szól, hogy azt mondta az Őrzők, hogy itt van egy bizonyos összeg, most találd ki, hogy ezt mire költenéd, de úgy, hogy abban senki más nem szerepelhet csak TE….
Innen jött a gondolat, hogy valójában létezik -e az ÉN a többi ÉN nélkül?
Képes- e az ÉN létezni mások állandó bármilyen energiával megspékelt figyelme nélkül?
Képes-e az ÉN elkülönülni az egésztől úgy, hogy az egész részeként egészként van mégis jelen?
Képes vagy szeretni az ÉNt annyira, hogy egy bizonyos összeget ráfordíts úgy, hogy abban nem veszel senki mást figyelembe?
Az az igazság, hogy akkor lesz valaki teljességes, és mások számára értékes létező, ha képes arra, hogy az ÉN a teljesség szintjére emelje azzal, hogy szereti, elfogadja, jutalmazza, dicséri önmagát anélkül, hogy hangoztatná mindezt mások előtt és elvárná, hogy mások is ezt tegyék vele.
Nem önimádni kell…hanem kiteljesedni önmagunkban.
Nem kis feladat, de adni csak az tud magából, akinek van mit.
És hogy legyen mit, ahhoz meg kell találunk önmagunk, azt, hogy mi mit szeretünk, mitől válunk teljessé, mitől vagyunk boldogok, és ha ez megvan akkor ezt kiterjeszteni a környezetünkre, segíteni mindenkinek megtalálnia önmagát a példáinkon át.
🍁soulleaderdemon🍄 