Nem hoztam laptopot, mert úgysem lesz miről írni.
Ez hamar bedőlt, mert reggel már lett miről elgondolkodni.
Tudtam, hogy ma olyan helyzeteknek fogok energiát adni a figyelmemmel, amikben eddig is részt vettem, de mivel tegnap megbukott az EGOm, mert már én sem vagyok kíváncsi a hülye dumájára és életem ladikját végre önszántamból, akarattal, kisebb keserű szájízzel ,de belöktem az áramlásba, tudtam, hogy akkor innentől a megélések teljesen tisztán, több nézőpontból jönnek majd.
Az első vicces szituáció az első érkezési ponton ért.
Mivel elég hangosan szoktam a kevésbé logikus döntések vagy az egyik ember előnybe helyezése a másik rovására utasításokra reagálni, a forgalmista úgy adta át a napi feladat változást, mintha egy acsarkodó kutya lennék egy ketrecben. Messziről dobta a csontot .🤣🤣🤣
Bár én tudtam (mert sajnos még mindig látom a következő pillanatot, az emberek aktuális gondolatait) hogy milyen feladatot szán nekem, úgy adta elő,hogy közben három másik emberrel egyszerre beszélt, nehogy megszólaljak, hogy nem oké. De eszemben sem volt megszólalni. Tudomásul vettem és mentem amerre küldtek.
Ám ott amerre küldtek,begurult egy szintén buszvezető (nekem az ilyen nem kolléga) aki nem tud fordát olvasni és nem tudja, hogy az OBU valójában miképpen működik, mire lehet használni, mire nem . Megkérdezett először (!!!) mert nem tudta mit kell csinálnia! Majd mikor válaszoltam neki, sokadszor is ugyanazt, ordenáré módon elkezdett kiabálni velem, hogy
” engem teee ne oktass!”
Nyomatékkal a “te” szón, mint valami utolsó senkiházi mocskos agyhalott kurvához szólt volna .
Mifelénk nem divat így beszélni emberekkel, főleg egy nővel nem.
Bár alázatos ember vagyok, az ilyet azért nem nagyon tudom tolerálni. Nyilván nem süllyedek le erre a szintre, hiába is próbál az ember a betonba magot vetni, nem tud gyökeret ereszteni ott, ahol nincsenek meg az élet feltétele.
Annyit hatott rám ez az egész, hogy kedvem támadt kiírni magamból.
Két járaton két generáció utazott aztán velem, akik előre ültek és minden bevezető nélkül megosztották az életük történetét velem. Na miattunk, az emberek és a felém táplált bizalmuk miatt érdemes élni. Azokat akik még nem kompatibilisek velünk hagyni kell hadd tegyék a dolgukat nélkülünk, egyvalamit nem kell viszont senkivel megtenni:
Senkit nem kell és nem is lehet megmenteni a sorsától!
Baromi nyugodtan vagyok. Tényleg jó dolog sodródni és gyermeki kíváncsisággal fogadni mindazt, amit az utunkba sodor a víz.
Valahol mélyen azért tudni illik, hogy mi magunk vagyunk a folyó is . A Felsőbb én teremtése materiális világban megnyilvánult én számára az Út. Sosem tervez olyan pályát ebben a játékban,bármit ne lehetne teljesíteni. És mindig minden eszköz a rendelkezésünkre áll, csak nem kell félni használni azokat
