Sok olyan eset történik az életben körülöttünk, amin érdemes elgondolkodni, nyilván azért szerzünk róla tudomást, mert dolgunk van vele.
Nem szoktam véleményt nyilvánítani,
mert rendszerint pont olyan támadásoknak teszem ki magam miatta,
ami miatt a poszt most íródik, de mivel épp eldöntöttem,
hogy vagy kivonulok ebből az internet világból vagy itt is önmagam lehetek,
most belső kényszert érzek arra, hogy elmondjam a világnak a véleményem erről.
Is.
Egyetlen tényt tudunk ebben az esetben, mégpedig azt, hogy egy fiú véget vetett az életének az egyik legrosszabb módon, a vonat elé lépett (ugrott, feküdt, repült…ahány cikk annyi verzió). A cikkek aztán felkapták a zaklatást, a gúnyolódást a túlsúly miatt, de már előkerült a szerelmi bánat is. Az igazságot, hogy miből és kiből volt elég a Pisti magával vitte, ám a tömeg már lincsel, és mellette talán van olyan, ha kevés százalékban is, aki elgondolkodik, vagy elbeszélget erről a gyerekeivel vagy másokkal akikkel még lehet beszélgetni.
Legyen bármi az ok, a Pistit nem hozza vissza.
De mi beszéljünk arról, hogy falkaszellem, zaklatás, gúnyolódás.
Mi, felnőttek, akik bármerre megyünk ebben a kis országban, mindenhol gúnyolódó, köpködő, nyilvánosan megalázó plakátokba botlunk, ahol a jelen kormány és az ellenzék példamutató módon mocskolódik. Ugyan ki várja el itt bárkitől is, hogy ne gúnyolódjon kollektíven valakin, aki bármilyen általa megítélt fogyatékkal bír?
A Facebookon mindenki tökéletes és osztja az észt, hogy mit hogyan nem kellene.
Én meg hülye realista visszatekerem az idő kerekét….a komoly nagytudású felnőttek, az óvónők csodálatos világában ahol J-t az unokahúgom és engem “hugyosnak” csúfoltak és csúfoltattak az óvodában, mert bepisiltem, majd az Almaboros Józsibácsi tenyérbemászó képű felesége azon fröcsögött mikor náluk aludtunk Zalaegerszegen hogy a Tündike miatt nejlont kell húzni a matracra, mert hugyos és a matracot nem lehet tisztítani.
Az általános iskolában elsőben A-t csúfoltuk, mert fekete haja volt és valaki kitalálta, hogy tetves…Senki sem fogta meg a kezét, és senkit se érdekelt senki lelkivilága.
Otthon nem volt ilyenről szó, mert otthon nem volt divat az érzelmekről beszélni, bár én nem rasszista családba születtem de nem is magyarba, mert svábok vagyunk, igy inkább mindig a diszkriminált oldalt erősítettem mint azt, ahol megkülönböztették az embereket.
Kettő túlsúlyos osztálytársam volt, és mindenki utálta ha az ő tornasorába álltak, mert miattuk nem nyert a sor, és maga a tornatanár volt aki gúnyoltatta őket.
“Digi-dagi daganat, kergeti a halakat, megfogott egy feketét kinyalta a fenekét…”
Ők sírtak, mi röhögtünk….
Gonoszak voltunk? Ezek alapján mindenki az volt.
Aki nem volt szép, és okos az szívott, azon röhögtek, azt megszégyenítették a tanárok és ez volt a természetes. Szamárpad, sarokba állás, röhögés…
Amikor kivonultak az orosz katonák, az emberek ordítoztak az utánuk, hogy “pasli damoj” és a gyerekeik is üvöltözték és nevettek. Akiknek meg menni kellett csak lehajtották a fejüket.
Nem csak a gyerekekben tombol a falkaszellem, az összefogva kikezdünk másokat szellemisége, hanem a felnőttek között is a mai napig ez a szokás, hogy ahol legalább 3 ember van, ott kettő kikezdi a harmadikat. Bármiért, bármilyen módon, de kikezdi…olyanok mint a kutyák. Egy kutya nem bántotta a macskákat, de kettő simán összefogott és a közös érdekük az lett, hogy kinyírják az összest, ami betéved az udvarra.
Ne menjünk messzire, szintén iskola, de már a gyerekeim idejében. A tanár háborút hirdet az autisztikus gyerek és szülei ellen. Undorító hadjárat volt, Hányinger és a sok szülő ott állt mellette. Igaz semmit nem értek el, csak aláírták az ostobaság bizonyítványát.
A Fiam is kollektív zaklatták és bántották és én nem tudtam róla, mert a gyerek nem beszélt erről. Nem azért, mert nem érdekelt, vagy a telefont nyomkodtam volna mint manapság divat a gyerekekre való figyelés helyett, hanem mert nem beszélt, nem mondott semmi különlegest a “nem történt semmi az iskolában” monológján kívül.
A tanárok tudták, mégsem szóltak… nehéz segíteni azon, amiről nem tudsz.
Saját példát a nagy karrierem történtéből meg már nem is írok le, semmi sem változott a 28 év alatt amit a felnőttek között eddig töltöttem. Az egy érdek köré csoportosult falka most is kegyetlen tud lenni azokkal akik nem hódolnak be neki.
Igaz, hogy el kell beszélgetni,- de nem csak a gyerekekkel,- arról, hogy bármit mondasz, vagy teszel másoknak/másokkal először képzeld a helyébe magad, tudd, hogy amit mondasz, az vajon igaz-e? És a mondanivalód segíti -e őt abban, hogy jobb élete legyen? Mert ha nem akkor kussolj…
Ami meg számomra egyértelmű és bár sokáig bántott, hogy a gyerekeimbe nem neveltünk falkaszellemet, senki mögé nem állunk, aki nem jó célt képvisel. És még mielőtt jónak ítélünk egy célt, lássuk át, hogy vajon az a jó cél tényleg jó-e 🙂 És akkor sem mögé kell állni, hanem mellé és nem ellene, hanem érte… nem ugyanaz.
Borzasztó nagy tragédia, ha bármilyen korú ember képessé válik arra, hogy az egyetlen alapprogramjával, a túléléssel szembe fordulva eldobja magától az életét.
A legerősebb emberek képesek csak erre, csak az a baj, hogy az erejüket a fájdalmuk és a jövőtlenség vaksága okozza. Azzal, hogy most zaklatókat ( feltételezett zaklatókat) az egyéb videómegosztások egyfajta nézőpontból elemzése után gyilkosnak kiáltottuk ki, kevésbé vagyunk jobbak tőlük…
Lehet gondolkodni, van min úgy cakkumpakk…
🍁soulleaderdemon🍄 