Akárhogy is, azóta kezdett minden rohamosan változni bennem, amióta megengedtem nekem, hogy megtapasztaljam az Access Bars kezelést.
Eltelt már kis idő, és amit biztosan kijelenthetek az az, hogy megszűnt bennem az ellenállás a jó dolgokkal szemben, és eltűnt belőlem a “félelem”. Először a halálfélelem, aztán a holnap kilátástalanságától búcsúztam.
A kezelés előtt már befogadtam de nem értettem az Abraham tanításokat. Ez a fajta nézőpont egyidős bennem a Szepes Mária Vörös Oroszlánja által vetett magokkal.
Amiért az Abraham energia újra a figyelmem központjába került az az, hogy valószínűleg kapocslatba fogok velük kerülni nemsokára.
Egy érdekes három napon vagyok túl, ami nullára csökkentette az energiaszintem, de végül hatalmas megélésekkel lettem gazdagabb.
A végletek között mozogtam, az emberi jóság magas rezgése és az alacsony, sötét rezgéstartomány egyenlítette ki egymást bennem, velem, általam, közvetlen és közvetve.
Konkrét esetet nem publikálhatok, nagyjából arról van szó, hogy önként indultam egy felmerült probléma megoldása után, ami meglepő módon első nap zöld utat kapott, majd mivel a folyamat több napot vett igénybe, a második napon az első nap lendülete átváltott a legmélyebb sötétségbe és magamra hagytak a megoldatlan problémával, amihez nem megoldást, hanem újabb feladatokat és ezzel problémákat csatoltak.
Abszolút tehetetlenül néztem az eseményeket, azonban a megszokott pánikom elmaradt, nem gondolkodtam azon, hogy most mi lesz, nem féltem, hogy ebből nekem lenne bajom, és nem érdekelt semmi- azaz a csónakom a sodrásban, irányba állva elkezdett csorogni lefelé, semmi más nem volt bennem, csak annyi, hogy ennek valahogy meg kell oldódnia…és pont.
Ahogy a pont a mondat végére került, megjelent valaki aki ránézett a feladatból kinőtt problémára, és azt mondta, jó…megoldom, – dobott egy mosolyt, majd száz mosolyt- és ma megoldotta az egészet, amit két évig senki nem volt hajlandó!
Abban a pillanatban, amikor elfogadtam, hogy ez nem az én dolgom, én mindent megtettem és hiszem vagy nem, de meg kell oldódjon, jött valaki aki megoldotta.
Volt probléma az emberekkel is.
Arrogáns, rossz poénokat dobáló, emberek elérték bennem a túlfeszült állapotot,
átbillentettek a tűréshatáromon túlra, és sírva fakadtam az emberi rosszindulat megélésétől.
Máskor nagyon megaláztam magam a könnyekkel, ma csak nekem a hisztis picsának mutatkozva lettek az életem filmjének szereplőiből csupán díszletek.
Senkinek nincs joga velem úgy beszélni, ahogy én vele sose tettem…
Ha én alázatos vagyok és tisztelettudó, velem nem bunkózhat, mert nem tárgyalunk.. nincs mit.
Majd ha sikerül arra a 3 másodpercre annyira felemelkednie, hogy képessé váljon a jót jóval viszonozni, akkor lehet kommunikálni, addig csak annyit, amennyit a munkavégzéshez, a közös feladat megoldáshoz kell.
Ma megengedtem magamnak elengedni a holnapot, megélni a pillanatot és megtanulni nem árral szemben evezni. Jó érzés meglátni a jót mindenben. ( még magamban is)
Köszönöm ma Mindenkinek akitől sikerült kapnom segítséget vagy egy mosolyt…nagyon jól jött minden apró rezdülése. ❤
🍁soulleaderdemon🍄 