Ki is vagyok valójában?
– szösszenet-
Útnak indultam ma reggel és gyönyörködtem a novemberi égbolt téliesbe hajló kékes rózsaszínes szürkés színeiben. Gondoltam egyet, hogy lefotózom, aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy mások nevetségesnek tartanak ezekért a spontán jött fotókért (is)
Aztán belém hasított a felismerés, hogy régi életemben (aminek tegnap lett vége 🤣) azért voltam mozdulatlan, mert szégyelltem mindent, ami valójában én vagyok azért, mert a világ már teljesen más.
Elgondolkodtató, hogy miért érzek így? Talán én is nevetségesnek tartom a szentimentalista embereket? Vagy én is lenézném a magamfajtát? Vagy miféle embereket tartok én nagyra, hogy szégyellenem kellene azt ami vagyok?
Rájöttem,ha nem tudnám ki is vagyok valójában, akkor csak azt kell megnéznem, hogy mi az amiről nem beszélek soha mások előtt szívesen. Mert lenéznek érte vagy kigúnyolnak. Például a cégnél, a családban vagy itt az interneten.
De mára ez lényegtelen, csak eszembe jutott, hogy ma már mindenre büszke vagyok, amit mondok,teszek vagy gondolok.
Mert ez vagyok én.
Ha netán ez nem oké valakinek a világában arról egyikünk sem tehet. Köszönünk és megyünk tovább.
🍁soulleaderdemon🍄 