Régóta nem okoz nagyobb örömöt a Karácsony. Mára mindegy, hogy erről ki tehet, nyilván én. A gyerekkoromban minden karácsony csoda volt. Igaz gyerekkoromban minden karácsonyból csak annyit fogtam fel, ami rám vonatkozott és a szülők -ha volt is ami nem illet volna bele az öröm ünnepébe, azt jól titkolták ( míg fel nem nőttem). Akkoriban nem voltak a fenyőfán kívül fények. De a mi fánk mindig gyönyörű volt …
Amikor külön család lettem megpróbáltam átvinni hozzánk a karácsony csodáját. Nem sikerült. Nem tudom miért, de nekem nem sikerül olyan fényessé tenni az ünnepet. Borzasztó szegénységet teremtettem magam köré, s bár ebből a gyerekek semmit nem.vettek észre hiába jött el hozzánk a Karácsony Szelleme bennem csak hideg ürességet talált.
Idén valami változott. A Lányok (a Nagylányom és a Kismenyünkjelöltünk) idén már novemberben kinyitották a kiskaput, ahol besurrant a Karácsony. Felkapcsolódtak az udvari izzósorok, s hosszú idő óta először díszek kerültek a házban is a falra, mennyezetre. Apa is segített. Sosem tette eddig. Annyiban tudta le, ha igyekeztem szépre varázsolni legalább a kis fát, hogy szép … Aztán mindenki elvonult a saját világába én meg ott maradtam a kis fámmal a kutyákkal egyedül .
Idén nem terveztem semmit, csak hagyom megtörténni és folyamatosan történik. Ahogy nézem a buszból a házakat, egyre több helyen kapcsolódnak a fények és benne van a levegőben valami titkos vágy, az emberek titkos vágya, a békére, nyugalomra, a szépre, a csillogóra a feszültségektől, a politikától, a negatívumoktól, a rosszalló megjegyzésektől , a viszályszítóktól, az állandó negatívumokat kereső és mások boldogságát elvevőktől mentes szép karácsonyra.
December számomra a tiszta öröm hónapja lett a felmerülő feladatok ellenére is .
Ebben a hónapban nem fogadom a negatívumot, gyakorlok a 2024-es évre,mert abban abszolút nem rezgek össze azokkal ,akik más- az internetről gondosan kiválogatott 💩-terheit élvezettel pakolják maguk körül mindenkire.
Most decemberben kezdődik az Új év… és minden pillanattal kezdődik az Új életünk amiben azt osztjuk meg ami velünk történik, a saját megéléseink visznek minket ugyanis csak előre, és azokon segítünk akiken módunkban áll segíteni, de nem terheljük egymásra azokat a terheket hátradőlve kényelmesen a foteleinkből, amik ellen sem egyedül sem másokkal együtt nem tudunk mit tenni.
Egyetlen oka van ennek. Az energiánk nem csökkenhet olyan dolgok miatt,amivel nem tudunk mit kezdeni és nincs senkinek sem joga ezeknek a dolgoknak a felelősségét másokra terhelni. Vannak dolgok,amiben nem vagyunk kompetensek. Azokkal nem hiszem, hogy dolgunk lenne.
Talán ideje megtanulni pozitív gondolatokból felépíteni egy új életet. Sosem késő. Ideje megtanulni adni és elfogadni. Mosolyogni, örülni, meglátni a szépet, megteremteni a szépet. Elismerni, beismerni, elengedni, megölelni, befogadni, vagy szeretettel elköszönni, lezárni,de nem táplálni sem haragot,sem gyűlöletet.
Nekem azt is meg kellett tanulnom, hogy egyedül vagyok,de mégsem vagyok egyedül .Hogy mindenkiből annyit fogadjak és elégedjek meg vele,amit ad, vagy nem ad, de ne gyártsak rögtön elméletet arról, hogy mit hisz vagy gondol rólam,mert abszolút mindegy az én nézőpontomból.
Fura hónap lesz nekem ez az idei december, ami egész hónapban Karácsony.
🍁soulleaderdemon🍄 