Ilyenkor karácsony tájékán erősödik bennem a pánik az ajándékozások miatt.
Régen, amig nem volt az internet,
sokkal egyszerűbb volt ajándékozni,
mert olyan embereknek vágyott az ember ajándékot vásárolni,
akit ismert.
Az internet megjelenése óta nagyon sok ismerősöm van,
akit nagyon szívesen megajándékoznák valami aprósággal,
hogy valahogy kifejezzem azt,
hogy fontosak számomra,
és volt idő amikor lelkesen készítettem/készítettem
valamit ebből az alkalomból.
Az utóbbi évek befelé fordulása azonban megbénított.
A vágyam az emberekkel kapcsolatban nem szűnt meg,
viszont cselekvésképtelenné váltam.
Amikor elindulok,
hogy a közeli szeretteimnek vásároljak is üres kézzel jövök ki a boltból
és ahogy közeleg az ünnep inkább elásnám magam,
mert pánikot érzek és csalódottságot,
hogy nem tudok semmi olyat létrehozni,
ami én vagyok, vagy nem tartom értékesnek
az ötleteimet.
Idén először nem keresem a régi sérelmeim elő a karácsony kapcsán.
Nem írom le, hogy miért van a csodában mindig benne az árnyék,
idén nem lesz benne, akkor sem, ha nem tudok hozzátenni semmit,
mert nem veszek el abból, amit mások hozzáadtak.
Idén először próbálok egyszerű ember maradni ,
aki egyszerűen annak is örül, hogy még képes
kimenni a kapun és önmaga lenni és önmagát adni, akkor is
ha az az önmaga csak halovány árnyéka annak , aki
valójában lehetne, ha elengedné azokat a kényszeres vágyait
hogy megfeleljen és át tudná lépni azokat a félelmeit,
amit azok az emberek
váltanak ki benne, akik nem azt mondják, amit gondolnak.
Az más valóságú emberektől ugyanis nincs miért tartani
eleve nem közlekedik a valóságuk az enyémmel.
A 49. karácsonyra sem sikerült annak lennem, aki vágyom lenni.
Ezen a karácsonyon sem hozok semmit, csak magamat kendőzetlen.
Csak magam csomagolom ki egyre jobban, hogy mások is lássák
mi van belül.
Mindig kérdés, hogy miért is fontos ez?
Nem fontos.
Ezen a Földön semmi sem fontos.
Hát miért is ne lehetnék én is az ,
ami lenni tudok?
Hogy kinek mi?
Szemét vagy Kincs?
Döntse el maga..
( de az sem fontos)
🍁soulleaderdemon🍄 