63 napja az új kötelezően szabadon választott életünkben és 6. napja a Minden mindegy projektben 🙂
Azon gondolkodom, hogy meddig fogom még számontartani a hétfordulókat december 24 óta?
Van-e még értelme itt írásba fektetni a megváltozhatatlant, semmi extra nincs a helyzetünkben, a mindig vágyott többgenerációs együttélés csodáját élem épp, csak azt nem kalkuláltam bele, hogy ebben itt igazából senki sem önként vesz részt, és valójában senki sem boldog ettől.
Az embernek van elképzelése egy nagy boldog családról, ahol vidáman zajlik az élet, csak nálunk senkinek nincs vágya a vidáman zsibongó nagy közös létezésre, mert mindenki magának való, saját kis világba fordult introvertált létező. Hát jól megteremtettem ezt is 😀
A Papa köszöni jól van. Minden napra jut valami keresetlen szó számomra,
és meg vagyok döbbenve attól, hogy nem érdekel. Nyugodtan mondhat amit akar, jó szava nincs, a pocskondiázása meg nem érint meg. Azon vagyok, hogy kialakítsunk neki egy udvarkapcsolatos szobát, ahonnan nyugodtan ki tud menni amikor akar, és a kutyákat is tudja rendezni ki-be, bár tartok tőle, hogy ahogy más kérésembe is belekakkant, úgy az sem fogja érdekelni, hogy ne engedje ránk a kutyáját hajnali kettőkör, mert minden változtatás azért zajlik, hogy mindenkinek legyen privát szférája, és a másikét tartsa tiszteletben.
Ez a projekt teljesen felforgatja a házam, kezdek kicsit feszült lenni attól, hogy amit annyira szerettem és számomra teljesen jól működött most megint változtatni fogjuk és bár lesz benne praktikum egyre szűkebb az a tér ami a rendelkezésemre áll.
A legjobb jelenleg az életemben az, hogy februárban már újra dolgozhatom és bár bánt, hogy másoknak miattam nem jó, de örülök annak, hogy másik vonalon közlekedem, kicsit kikapcsol, elvonatkoztat és a kedvező időbeosztás lehetővé teszi, hogy Apu ne maradjon napokig “egyedül” bár abszolút nem tart igényt a társaságunkra. Kerüli a beszélgetést, nincs mit mondania, ha mégis van, az csak arról szól, hogy nem kell már sokáig itt szenvednie nálunk. Nem viseli el ha bármilyen ház körüli munkának áll az ember, mert nem tud benne részt venni, mert nem bírja már a munkát, de más se végezze, mert veszekedni kezd és megsértődik. 🙂 Ha dolgozni megyek is megsértődik, hogy nem unom-e még, és minek megyek. Ha napközben haza tudok ugrani, akkor minek jöttem haza. Ha nem jövök haza, nem eszik. Igazából nem tudok jót tenni, így teszem amit én látok jónak.
Nekem annyira furcsa, hogy tud így viselkedni egy szülő a gyerekével. Ebből is látszik, hogy nem érdemlek én “jobb” bánásmódot. Ha az idős ismerőseim, utasaim nézem, annyira mások, senki nem bántott engem ennyit, mint a szüleim. És az a megdöbbentő, hogy ahogy ment az idő, az anyu elkezdett már kompenzálni, már próbált más lenni,
már próbált közeledni hozzám, valahogy simítani a sok kritikát és elégedetlenséget amit az én életem nekik jelentett. És erre az aput szépen beintegrálja az én megszólt világomba, hogy megtanulja megbecsülni az általuk “szarnak” vélt világot.
Nem értem honnan van bennünk ennyi empátia meg erő, hogy annak ellenére kedvét keressük, ahogy velem bánik. Hihetetlen mennyire nem ismerem sem őt, sem önmagamat. De nem ismeretem eddig azt hiszem a közvetlen családom sem, mert érnek még meglepetések..mindenféle formában.
Az biztos, hogy mi sokkal többet teszünk apuért, mint amit magamból kinéztem és szabályosan meglepődöm magamon, hogy milyen szépen tudok szólni hozzá akkor is, ha b@szogat.
🌲🍄🌲
Nekem sokat jelent, hogy közel a tavasz. Megvettem az első madárházakat a KERT ÉS OTTHON webáruházból és Apa feltette őket nekem a fára.
Remélem beköltöznek majd a kismadarak ❤
Ezek cinege odúk, de rendeltem harkály odút és veréb hotelt is, és szeretnék majd lepkeházat, méhecske lakot is, minden fámra lesz szerelve valami, ami nem csak hasznos, hanem szép is. Ezek a dolgok feldobnak és elfeledtetik velem, hogy ha jól belegondolok nagyon elcseszett lett az utolsó életem is itt a Földön.
Semmi, amiben emberekkel kell kapcsolódnom, nem úgy alakult, ahogy a lelkem vágyta. Nem tudtam megteremteni az igazi otthont, az otthon melegét és nem tudtam olyan családot “létrehozni” ahol mindezt örömmel fogadták volna, ahol engem örömmel fogadtak volna.
Baromi balfasz vagyok én , nekem soha nem szabadott volna megszületni emberként.
Ez van.
A lényeg, hogy itt a tavasz és lesz talán nyár meg ősz is… ha nekem karácsony többet nem is… Hatalmas tanításokat, megéléseket, ráébredéseket hagyott nekem itt ajándékba az Anyukám…
🍁soulleaderdemon🍄 