Ha ezerszer nem, akkor egyszer sem hallgattam meg az Abraham meditációt tavaly nyár óta. Ezerszer hallottam ugyanazt. És hol voltak még akkortájt a számozott napok az életemben? Nyüglődtem, harcoltam, szenvedtem akkor is.. Tökmindegy, hogy milyen okot találok arra, hogy unottan fájva, önsajnálkozva, negatívumokat gyártva majd ganajtúróként görgetve a sok sz@rt magam alatt nyüglődöm.
Nem írom le nagyképűen, hogy tegnapig, mert azonnal betol valami szar gondolatot a küszöb alatt a Sors, egyszerűen csak annyit akartam mondani, hogy az utóbbi 6 napban jöttem rá, hogy aki a hiányt látja, az hiányt teremt, aki a fájdalmat látja az fájdalomban stagnál, aki a betegségben látja a boldogulását, menekülését a helyzetből az szuperül betegszik, míg azok akiknek mindenben ott csillog a fény, a remény, azok a halál torkából is képesek nyertesként visszatérni az életbe.
Az utóbbi hat napban kurvára nem volt fontos, hogy velem mi van, mert másért aggódtam. Az utóbbi hat napban rájöttem, hogy sokkal nagyobb baj , ha valaki akit szeretek bajban van, vagy harcot kell vívjon, mint az amikor nekem van “problémám”, ami nem is probléma, hanem egy rossz nézőpont, egy rossz megközelítés.
Egy alapvető probléma nálam, hogy nincs önbecsülésem, és aki kicsit is dominánsnak hiszi magát velem szemben, simán porba taposom magam a lábaival…
Megvilágosodtam..
Akiért aggódtam végre mosolyog…
Aki értem aggódott megkönnyebbült attól, hogy felébredtem az önsajnálatból és megfordítottam a kockát. Nekem meglepő, hogy van aki miattam aggódik.
Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy számítok valahol…
Nem szenvedője lettem a helyzetnek, nem alázatos szolgája egy leáldozott hatalomnak, hanem Ursula nővér, aki az ápolt/pátyolgatott/ rábízottat két szóból helyre rakja és teszi a dolgát, amibe még az Univerzum sem nagyon mer beleszólni mert simán ketté töri annak is a derekát…
Figyelem, hogy változik körülöttem a világ.
Van még egy leküzdendő problémám.
Még mindig hatással van rám, ha valaki másképp dönt,
mint ahogy én döntenék. Nem kellene mások dolgával
még ennyit sem foglalkoznom.
És helyre állna végre az a régen elveszetett egyensúly.
