Ha a hétköznapokból akarok kiemelni nekem “poénos” sztorit rendszerint az a vége, hogy bunkó vagyok. Ma valóban az voltam, pedig jót nevettem közben a szituáción.
Ma –én marha– gondoltam egy nagyot és a két járat közti kötelező papalátogatás előtt beugrottam a Pennybe, hogy vegyek pár dolgot a mai ebédhez.
Tudom én, hogy csütörtökön nem szabad menni, mert ákcijó váltás van és a város összes kedves idős embere ott tolja a kocsit, és pakol, pakol, pakol és eltorlaszol és megáll pletykálni az amúgy is fél emberes sorok között…
“Jaj de régen láttalak Gizikém, hogy vagytok, a gyerekek, unokák, szomszéd tehene, nem betegek?”
kötelező kommunikációs téma két ákcijós cucc levadászása és a dolgozók szétgyilkolása –hogy mi miért nincs, pedig ott van a szórólapon”– között.
Hát én gyorsan összekapkodtam amit akartam és szépen rápakoltam a szalagra, szigorúan a “következő vásárlót” jelölő elválasztó “bot” mögé.
Előttem egy kedves idős néni ácsorgott pár cuccával.
A szalag gyorsabban haladt mint mi mellette és a néni dolgai előrébb kerültek.
Egyszer csak látom ám, hogy felkapja a karalábémat és nézegeti, majd leteszi.
Aztán minden árucikket felvesz, átfogat, átpakol.
Majd elkezdni széttúrni, ide-oda dobálni, csóválja a fejét, dünnyög és fogja az elválasztó rudat és próbálja kitalálni, hogy melyik két termék közé rakja be.
Nem nagyon értette, hogy miért vett olyan dolgokat amiket nem akart 😀
Amikor kicsit agresszívebben kezdte szétpakolni a dolgaim a szalagon,
jeleztem neki, hogy fejezze be a cuccaim fogdosását és lépjen egy bottal előrébb a saját dolgaihoz.
De mivel nálam is süketebbnek bizonyult, szart rám és csak pakolt.
Akkor már szépen mondtam neki, hogy ha nem akarja a szalagon lévő összes termékem, amit összefogdosott visszapakolni fejezze be a tevékenységet, mert nyakon fogom legyinteni…
Erre a mellette álló sorban is szóltak neki, hogy nem a saját cuccát pakolja nézzen már körül mielőtt elborulni látszik az agyam és tényleg nyakon vágom.
Nagy nehezen sikerült rájönnie, hogy nem a saját dolgait macerálja,
totál nem volt képben, azt sem mondta fapapucs, még okozott egy kis fejtörést a pénztárosnak a fizetéssel és mint aki jól végezte dolgát kitolta a kocsiját.
Tessenek már nekem megmondani , hogy akkor a “dógok” ott a szalagon, az én “dógaim” vagy nem az én “dógaim” avagy az én dolgom, hogy valaki összeb@ssza a szépen felhelyezett árut a szalagon vagy nem az én dolgom?
Amúgy miért kellene mindenkivel empatikusnak lenni?
Kicsit kezdünk átesni a paci másik odalára, ahol a még “normálisnak” látszó embereknek nincs joguk ahhoz, hogy normálisan éljenek, mert állandóan tekintettel kell lenniük mindenkire maguk körül, akiknek nem sikerül elérni a “szintet”.
Mert szegény ember öreg… oké… ebből következik, hogy joga van mindenhez…
Pont ezek a jogok ölnek meg minden nap…
Hazudok, most volt két jó napunk is a 116 napból
amikor nem volt velem bunkó az apám..
🍁soulleaderdemon🍄 