Kellemes , szép vasárnapot Mindenkinek aki bekukkant ma Tücsöfalva virtuális felére.
A mai reggel kivételesen nem kötelező ébresztővel indult.
Senki nem kényszerített rá, sok sok hét óta először.
Sikerült is felkelni a megszokott 3 óra helyett 4:30-kor és akkor indult is a nap, illetve folytatódott a tegnapi. Mondanám, hogy bár ne folytatódna a tegnapi, mert katasztrófa volt az amúgy nyárindító, szüli és névnapos nap.
Tegnap ott fejeztem be a mondanivalóm, hogy Budapest reggeli rezgésében indult a nap, mert dolgunk akadt.
Mostanában tényleg nem kell menjek, júniusra nem jut egy nap sem, amikor Budapest opció lehet.
Az első nyár ez, amikor be leszek zárva a kis világomba,
annyi csavargással amig eljutok a boltig. A szörnyű az ebben, hogy az ember megszokja, leamortizálódik és mire megtehetné sem tud mit kezdeni az idejével, ahogy eddig sem tudott.
Tegnap mire hazaértem Budapestről, itthon- mint mindig, ha elmegyek- állt a bál.
Apám szépen megitta az összes szülinapi italát. Nyilván az a hibás aki vette neki. Hiába kapott keveset, a kevés is soknak bizonyult, jól odabaszott neki és elfeküdt, ahogy szokott a padlón mint a lázas disznó. A gyerekek szedték össze a földről az új szobájában.
Apa jól kiakadt, szerintem már szívből gyűlöli az öreget és lassan lehet engem is már, pedig régen a papa volt az egyetlen a szülők közül aki meghallgatta apa terveit, sztorijait, . Bár ez utóbbi megkönnyíti majd a dolgom, mert fogom a papát és elmegyünk és akkor pokol lesz az élete, mert ha tönkre tette az enyémet, akkor tönkre lesz az övé is.
Tegnap felmerült bennem a kérdés, hogy ha mindezzel a megtapasztalással előrébb lennék, újra hazahoznám-e a papát, de nem, nem hoznám. Mert ami itt van az senkinek nem élet. Hiába változunk jobb emberré, még jobbá és még jobbá, akkor sem érzem szükséget ennek a látványnak, ennek a verbális kínzásnak, amit a papa itt művel velem/ velünk. Valószínűleg az első hónapban ott lettem volna vele, míg kialakult volna az élete vagy megszűnt volna, mert hihetetlen mit képes művelni ez a valaha okos, szorgalmas, szakmailag magas tudással rendelkező ember. Ezt nehéz elfogadni. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam helyén kezelni.
Anyu sem. Szegény anyu.. legalább neki már jó. 😦
Tegnap a helyére kerültek a bútorok is, ma meg reggel a cuccok is átkerültek .
A papa csak segítséggel tud fürdeni, a tegnapi magánszáma miatt most öltözni sem tud egyedül mert jól megüthette magát ( szerinte nem eléggé… ) Azt hiszem a nagyobb ( 2 dl, ami elvileg nem sok) mennyiségű alkohol ajándékozása itt befejeződött. Ennyi volt. Itt nem fog fetrengeni földön senki. Most ő van épp megsértődve, csapkodja az ajtókat.
Arra most döbbentem rá, hogy jobb nem lesz.
Ez van. A hogy lehetne ez ennél (is) jobb most elég irreálissá vált,
de nyilván nem adom fel. Belém költözött az esélytelenek nyugalma.
Ami jó, hogy tegnap ült egy asztálnál a kis családom míg a Mercike tortáját pusztítottuk. Olyan volt mint karácsonykor… majdnem…
Rengeteg névnapi köszöntés érkezett, sosem ünnepeltem, de most, a jelen helyzetben mindenki a rám gondolt egy csillag volt nekem az éjem sötétjében..
Köszönöm !
Szerencsére van sok munka, nincs idő itt ülni és sóvárogni valami más élet után
Biztosan lesz olyan is.. Addig megment engem a Lajos király és szó szerinti fehér udvarnépe, a sok virág ami most örül a nagy esőnek és a feladatok soksasága, ami nem enged befordulni, csak tevékenyen haladni ezen az úton tovább, ami már mindegy is, hogy merre vezet.
Legyen vidám ez a vasárnap is!
Akkor is!
Azért is!
Is..
🍁soulleaderdemon🍄 