Akartam írni pár sort- tényleg csak pár sort – arról, hogy valójában lehetséges lenne, hogy világunk tényleg csak egy “kivetítése” valaminek egy másik világból vagy csupán egy “tanult” gondolat?
Amikor elkezdődtek a választások, megjelentek a jelöltek az utcán képek formájában, óriásplakát villanyoszlopos akasztás ( nem elég élethűen),
mi meg néztük ha akartuk ha nem.
Tegnap is megyek reggel a dolgom után a busszal és még mindig ott figyel a plakáton a P., amitől kezdettől fogva rosszul vagyok.
Már kiderült, hogy nem neki jutott a több voks, így várható lenne, hogy lekapják onnan, mert zavaró…
Elgondolkodtam azon, hogy lehet azért van kint, mert ki van fizetve x időre, mivel abszolút elképzelhetetlennek tartották, hogy nem nyer, ezért gondolom van olyan plakát is, amin rajta van, hogy “köszönöm”, de ezt már ugye nem kell ráragasztani a régire..
Ilyen terhes gondolatokkal bombáztam az agyam, amikor felmerült bennem a kérdés, hogy nekem ugyan mi közöm a P-hoz? Azon kívül, hogy egy suliba jártunk, kettőt nem szólt hozzám, és míg nem vette el a város a szeretett munkám üdvözöltük is egymást, ha szembe találkoztunk. Soha két szót nem váltottunk, mégis innen és onnan összeollóztam róla egy véleményt, ami bennem saját véleménnyé alakult és így beskatulyáztam ebbe a szerepbe és minőségbe magamban.
Itt a Földön senki sem ismer senkit!
Te sem engem és én sem Téged.
Mégis van egy nekem/ az érdekeimnek/ kedvező véleményem, képem Rólad.
Ha itt a virtuális világban találkoztunk, akkor a megosztásaid(ha vannak) 30% míg az egyéb posztok alatt megjelenő hozzászólásaid(ha vannak) alapján 70%-ban alakul ki bennem egy kép Rólad.
Ha valaki más is “ismer”, az hozzáteszi az ő verzióját, és összeáll egy fiktív kép.
De mi a valóság?
Létezik olyan?
Hallasz valamit, és véleményeddé válik…
Észre sem veszed, hogy mások -szintén hallottak valamitől kialakult– véleményét hangoztatod.
Valóság-e akkor amiről beszélsz?
Szerinted a tudás, amit megszereztél a valóságot adja neked?
Vagy egy elavult elméletet ismételgetünk évezredek óta?
Nem megéltük, hanem megtanultuk a Földet, a földi életet, az emberi megnyilvánulást… Így vagyunk megálmodva, hogy
ne vegyük a fáradságot, hogy megismerjünk magunk, embereket, a világot mert kényelmesebb elhinni mindenről azt amit a többség zeng,
mert itt ez a szokás, ez a rend.
De ha ez a rend akkor az egész földi lét mégiscsak egy Program,
amit minden földi létező legyen az akárcsak egy gondolat, elfogad.
Nem vesszük a fáradságot, hogy magunkban legyünk és megéljük a világot az állandó magyarázatok nélkül, mert azt hisszük, hogy a lexikális tudásunktól leszünk majd bölcsek?
A tárgyak világa, az ember alkotta világ talán az egyetlen, ahol lehetséges “hinni” egy műszaki leírásnak (ez már egy lapraszerelt bútor esetében megdől) De minden ami élő úgy van megálmodva hogy ne lehessen teljesen sem megismerni, sem megismételni.
Én értem, hogy nem kell kételkedni semmiben,
hogy az asztal az asztal és a szék az szék, hogy a sok megtapasztaláson alapuló tudományt el kell fogadni, mert így haladunk “előre” ( ?)
Igazából sehová sem haladunk, csak a tudathálóba vésik a tapasztalataikat azok, akik veszik a fáradságot a megtapasztalásra.
De akkor is elgondolkodtató, hogy olyan dolgokról beszélünk, amihez nem értünk, olyan dolgok/emberek felett törünk pálcát, akit lehet sosem láttunk, csak valaki mondott valamit és jobb együtt bégetni a tömeggel, mint esetleg utána járni a valóságnak. Mert amúgy van-e értelme a mi nézőpontunkból bármilyen valóságnak?
Változik valamit az életünk attól, hogy rádöbbenünk, hogy Pista nem is Pista, hanem Gizi? Kizárólag az ÉRDEKEINK SZERINT zümmögünk, és az érdekeink szerint ítéljük meg a világot. De az, hogy mi az ÉRDEKÜNK azt megint nem mi irányítjuk, hanem az a személyiségminta, amit a fizikai testünkben kódolva van.
Amikor elmegyek a plakát alatt, rosszul vagyok az embertől, mert “hallottam”, hogy miket csinált. Aztán elgondolkodom és elszégyellem magam.
Én is birka vagyok…ez a programom.
De egy tudatosba menetelő birka, aki igyekszik odafigyelni a gondolataira, ne változzanak üres szavakká, ne skandáljam azt amit a tömeg, legyek már ennyivel
másabb. Mert az összes betegség és rossz érzés bennem abból ered, hogy valaki mondott valamit és én ezt a valamit magamba szívtam és elkezdett megbénítani általa a félelem.. Én nem akarok birka lenni, inkább valami kevésbé társas madár… 😀
Azért a plakátot leszedhetnék…
Mert irritál..
Azért is, mert pont azzal szembesít, ami nem akarok lenni.
( sose feledjük, hogy a fekete bárány is birka…ugyanazt a szaros füvet legeli, amit a többiek otthagynak neki..légy inkább madár…és repülj szabadon a lélek szárnyán)
🍁soulleaderdemon🍄 