Szép Mostot Kedves Bekukkantó BlogomKövetői és Facebook Barátok, Ismerősök, Láttalakmárvalaholtehátismerlekek, Leskelődők , Megfigyelők . Spiclik és Idegen -MindEgyekVagyunkok!
A Jóságos Időjárásfelelőlösök és a konyhai feladataim átvevő Nagylányom jóvoltából most van pár pillanatom a gép előtt ülve összeszedni a gondolataim és egy újabb posztot varázsolni belőlük.
A mai témám a NYUGALMAT AKAROK lesz, de nem adtam ezt a címet posztnak, mert félrevezető. Előtte viszont a hidegfront hozta energiáktól kicsit feltöltve erőre kapott bennem az “én” és fontosnak találom tisztázni VELEM, hogy miért vagyok blogger és kérdőre is vonnám egyúttal magam, hogy miért nem feleltem meg ennek a “követelmények”, ami szerintem egy ilyen “EGO” blog írójától várható.
A blogolás célja nagyobb részben a bent felgyülemlő feszültség oldása.
A feszültség nem csak negatív dolgoktól képződik, feszültséget okoz egy jó hír , eseményben való részvétel is, a túlcsordult boldogság is ugyanúgy mint egy rossz hír vagy esemény. Jelen esetben a feszültség nem fizika által használt feszültéget jelenti, hanem az adrenalin túltengést a vérben, ami egyéb szervekre gyakorolt hatása miatt végülis kimeríti a testet, ha túl sokáig van jelen ez az állapot. Azzal, hogy egy számomra stresszt okozó helyzetet kiírok magamból, próbálom csökkenteni az adrenalin szintjét, mert én az adrenalin jelenlététől nem támadó, hanem menekülő leszek, és ez a “menekülő” állapot állandó készenlétet hoz létre bennem és ebből alakult ki valószínűleg az a folyamatos és lassan halálba merítő állapot amit valamilyen csoda ( végülis nem valamilyen, hanem konkrét helyzet) hozott a felszínre és kezdtem el a kutatni a kiutat ebből az állapotból amig nem késő.
A másik célja a blogolásnak az, hogy megossza az ember önmagát másokkal, mert van, hogy ezzel segít másoknak is megtalálnia a Belső Utat, a saját utat, az eszközöket ahhoz, hogy mindenki megismerje azt a programot amivel azonosul földi életében.
Nagy hibának tartom, hogy eddig figyelembe vettem, hogy kit bántok meg a szavaimmal és kit nem. Nem azért , hogy ne tisztelném mások korlátait, de a buszon nyári időszakban kialakult ” hideg van” ” meleg van” kapcsolja ki, kapcsolja be, vegye lejjebb, vigye feljebb a hőfokot rávilágított arra hogy két ember nem képes elviselni egymás igényét a 7,8 perces menetidő alatt, akkor egy blogger miért is akarna bárki egójának kedves lenni, úgyis lesz aki vérig sértve elvonul. Erre mondja Apa mindig, hogy aki megsértődik az nem tolja a kistalcsikát. Nem kötelező velem játszani egy homokozóban mikor annyit homokozó van a Világon.
Meg kell tanulnom kockáztatni.
Az őszinteség és egyedi stílus nagyon jó szűrű.. aki fennakad a rostán, az úgyis fennakad…saját magát borítja ki velem, nem én őt magammal.
N Y U G A L M A T A K A R O K!
Ma a tökéletes menetrendi szervezettségnek hála egymagam ültem a buszban Szekszárdig és ezzel lehetőségem volt a belső utazásra addig, míg a fizikai én a kukoricából kitekintgető őzfejeket leste. A legjobb dolog utazás közben befelé is utazni, legalábbis engem sokszor megmentett már önmagamtól.
Ma is megvilágosodtam.
Mit jelent a NYUGALOM számomra?
Nekem komoly gondjaim vannak az elmémmel.
(ez most tényleg komoly, ne tessenek itten rögtön aztat mondani, hogy nem igy van)
Nem biztos, hogy jól fogalmazom, hogy az elmém tárolja vagy hozza létre a gondolatokat, amik rendszerint valahonnan származnak, megélések(tapasztalat)ből, külső forrásokból, “kódolva” innen-onnan. És ezek a gondolatok határoznak meg engem.
Én úgy érzem, hogy az vagyok, aminek gondolom magam, mások számára meg ahogy Weöres Sándor is meg az vagyok aminek ő gondol.
Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. |
Az utóbbi időben feltűnt, hogy kezd ideges lenni a család, ha olyan kérdésekkel bombázom őket, hogy
“ugye nem haragszotok semmiért rám?” ,
“ugye nem csináltam semmi rosszat?“
Feltűnt az is, hogy fejben folyamatosan magamra veszem mások dolgait, megint előre aggódom a holnap miatt, magam helyezem a helyzetükbe és pánikot generálok. Hogy mi lesz, hogy lesz, mintha az én dolgom lenne megoldani mindenki életét , problémáját.
A múlt hét végén olyan szituációba hoztak a cégnél, amire a 28 év alatt nem volt példa, nem kaptam segítséget , sem normális választ egy probléma elhárítására.
Életemben ilyen megalázottnak és tehetetlennek nem éreztem magam.
Ez a pillanat valami fényt gyújtott az elmémben, mert elkezdtem “menekülőből” “támadóba” váltani a stressz hatására , pont olyan érzés, mint amikor SOKK hatásra lebénul vagy épp ellenkezőleg pont a sokk hatására éled fel az ember sok éves álmából.
Ez volt az a hálátlanból igazán köszönöm,
hogy tahók vagytok velem, mert legalább felébredtem csipkerózsika álmomból állapot, ami elgondolkodtatott azon, hogy valamit kell kezdeni a gondolatokkal a fejemben, vagy fejbe kell lőni magam, mert így nem lehet élni (és pont) .
NYUGALMAT akarok.
A NYUGALOM azt jelenti, hogy
BELÜL A FEJEMBEN, AZ ELMÉMBEN AKAROK CSENDET!
Nem azt, hogy feküdni akarok egy ágyban, mert ott sincs csend.
Nem az emberek, a cég, apám a probléma, hanem, hogy belül nincs csend, és nekem meg kell tanulnom AZONNAL a belsőCSEND művészetét!
A belső béke érdekében tudatosan kell szűrni a gondolatokat a töltésük szerint, és mindent ami nem a fejlődést szolgálja semlegesíteni kell.
Máskülönben meghatározóvá válnak és átformálják nem csak a személyiséget, hanem a testet is pszichoszomatikus betegségek által.
Azon is nagyon elgondolkodtam, hogy SENKI és tényleg SENKI nem tudhatja, hogy egy másik emberben mi és miért úgy zajlik. Még mi empaták is csak töredékét érzékeljük a gondolatok által felvett terheket másokban, mert az ember a saját terheit sem képes kategórizálni majd letenni mert annyira hozzászokott a cipelésükhöz, hogy már attól is pánikot kap, hogy ha valaki meg akarja szabadítani tőlük.
SENKI NEM TUDJA, hogy a másik ember a terheti miképp szerezte , senki nem tudja hogy mit visz a csomagokban. Ezáltal SENKINEK NINCS JOGA ITÉLNI, sem el, sem meg senkit semmiért.
Én látom Apám terheit, látom, hogy mekkora súlyt cipel, de nem, hogy mi van benne és nem is vehetem el tőle, mert ő vette magára. Azért sem hagytam magára mert nincs jogom ítélkezni a viselkedése felett, ami a 82 év súlya hoz ki belőle, viszont nekem van lehetőségem nem felvenni az ő (családi ) terheit egy laza NEM KÉREM KÖSZÖNÖMmel és lepakolni mindazt, amit rám aggattak gyerekként a szüleim, mert én vagyok már olyan tudatos, hogy TUDOM, hogy LETEHETEM mert nincs törvény rá, hogy vinni kell. Ez rossz program.
Én rettegek attól, hogy elfordul tőlem a családom, mert én is elfordulok az enyémtől és rettegek attól, hogy ezt ők példaképpen élik meg.
ÁM, ha az én viselkedésem által elkezdek rájuk olyan terheket pakolni, amik ellen az ő tudatosabbnak született generációja védett, nagyon könnyen előfordul, hogy el fognak fordulni, mert senkinek nem kell egy állandóan szeretetért kuncsorgó öregasszony, aki azért hiszi az, hogy nem szeretik, mert mindkét szülője ezt a csodálatos családi örökséget hordozta a nyakában, hogy egyiküket sem szerették a szüleik. Ehhez képest engem próbáltak.
És valahol ezt meg kellene köszöni, hogy két szeretetéhes ember megpróbál szeretni úgy, hogy nem tudja hogyan kell.
Hogy nem tudja, hogy a féltéses verés nem szeretet, hogy nem tudja, hogy a megveszem neked a várost nem szeretet, hanem az a szeretet, hogy vagyok neked minden körülmények között, mert mi egyek vagyunk, mi egy irányba haladunk ha nem azonos úton is.
Hogy számíthatok rád, ha szarban vagyok, hogy csak azért kiabálsz mert megijedtél, és nem azért, hogy bánts vele.
Meg kell találnom a CSENDEM…
És én ehhez most kiabálni fogok és lehet visszaütök, ha megütnek.
És nem kérdezem meg többet, hogy “ugye anyu akkor is szeretni fogsz ha megbukom az érettségin” mert neked anyu nem az lesz majd a válaszod, hogy
” hát…..😔”
Nem buktam meg, így próbáltál szeretni tovább.
Nyugalmat… bent… és akkor kint is minden rendben van.
Kockáztatni fogok és teljesen önmagam akarok lenni, mert vágyom rá, de nem az az önmagam, amivé a félelem tett, hanem az aki sosem félt semmitől.
Aki mert és mindig nyert…
Aki szereti az egész világot és nem vár érte semmit, de ha kap akkor nagyon hálás tud lenni.
Amióta apu itt van azóta nincs itt az egóm…
Nincs “nekem”, nincs “én” csak cselekvés van.
És az a sok gondolat amitől most szeretnék elköszönni.
Ilyenek, mint:
-rossz vagyok
-kevés vagyok
-buta, ostoba vagyok
-nem fog szeretni
-nem szeret
-nem értek semmihez
Helyettük nem kell pozitív megerősítés, nem kell semmi.. csak
csend.. és akkor végre nem marad más bennem csak a hála.
És én nagyon hálás vagyok mindenért és mindenkiért aki
megöleli a lelkemet.
Köszönöm!
🍁soulleaderdemon🍄 