…még tovább a nyár, de…

…de azért ma már mégiscsak szeptember van és ha nem is akartam volna érezni, akkor is éreznem kellett, hogy AKKOR IS ŐSZ van és ez egy tökéletes őszi reggel.
Az egy dolog, hogy délután még tombol a nyár és tovább aszalja mazsolává a szőlőt, hogy idén nem lesz bor, viszont a magas cukortartalom miatt lesz pálinka 😀 . Nem mintha innék, de lehet kéne… akkor könnyebben elviselném a monotonítást az életemben, ami a titkok kulcsának őre apám miatt választottam, az állandó nyüglődés az élet értelmének kutatása helyett.

Most legalább van értelme az életemnek. Úgy kell nekem, hogy eddig nem tudtam élni a szabadságommal most legalább látom, hogy bármit is kezdhettem volna vele, csak nem voltam olyan bölcs mint most így visszatekintve.

Az Újholdnak szívó hatása van. Engem mindig ki akar szívni a testemből és szabadon engedni végre ebből a kelepcéből, mert nem erről volt szó, hogy tök hülye, primitív programból kell majd nekem varázsolnom valami csodát az életem második felére.

Mivel kerekedik az érkezésem évfordulója el kell döntenem hamarosan, hogy most menjek vagy a következő kerek számot célozzam és élvezzem még egy vagy több évtizedig ez a belső harcot velem.

Nem kicsit erős a kontraszt bennem, mert itt látszólag harcolok velem, apámmal, a családdal, a munkahellyel , a szolgáltatókkal, mindennel, de soha nem voltam még ilyen szabad és boldog mint most, ha arra gondolok, hogy mekkora utat tettem meg és milyen harcokból érkeztem ki győztesen, amit magam ellen vívok idestova pontosan 20 éve, amióta az internet segítségével a fizikai énemről a szellemire fordítottam a fókuszom és inkább a belső utazásokat részesítettem előnybe a hétköznapi küzdelmekkel szemben.

Ha másra nem is, de erre nagyon büszke lehetek, hogy totális álomvilágomból ébredve először az egó-én birodalmának poklain átszenvedve magam egy olyan lelki dimenzióba léphettem, ahol az egy és igaz úton tudok és akarok is járni a Belső Vezető, a Belső / Felső Én útján.

Tegnap tehát kicsit elkeseredtem azon, hogy szinte mindenkit magával ragadott a felsőbb körölben zajló “pólusváltás” hangulata, miszerint a megszokott józan paraszti gondolkodást átvette a jelenleg még követhetetlennek tűnő teljes agyhalál és kis népünk diktátorai döntéseibe fulladnak.


Én tudom, hogy nem harcolni vagyok itt és ma reggel óta, amikor is a hűvös őszi reggel némi reménnyel töltötte el a lelkem, hogy lesz még idén kevesebb mint 36 fok napközben és esetleg lesz olyan, hogy ősz mielőtt az időjárás betéved egy boltba és ijedten tapasztalja, hogy karácsony van vazze, és legyen hó legyen tél…

Nem harcolni jöttem a Földre, így ha nem baj nem tartok veletek kik mindenben a bajt látjátok…

Minden ami “rossz” egy másik rossz következménye, ami ellen rosszul harcoltatok.

Rosszul kívánunk…nem gondolkodunk, s amikor panaszkodunk bármire is megteremtjük annak ellenkezőjét, de valahogy mégsem örülünk neki, mert minden valami mással is együtt jár.

A fizikai világ a JINJANG világa, nincs se tisztán fehér, se tisztán fekete.

Ami kint a világban zajlik egy program, amit mindenáron, bármi áron és bárki árán, de le fognak futtatni.

Az már a mi választásunk, hogy részt veszünk benne, vagy jó renitens módjára csendben kievezünk a folyó szélére, hogy ne sodorjon el az ár… Majd visszább vesz az áramlat és mindig van olyan hajó, csónak, vagy csak egy rönk fa aminek a tetején megkapaszkodva szépen elevickélünk a szartenger tetején is míg le nem vonul az ár és nem lesz újra kristálytiszta a víz..


Mert tőlünk, a gondolataiktól szennyezett és attól tisztul meg.
Belőlünk fakad..
Mi vagyunk a Forrás , mi vagyunk a folyó, mi vagyunk a hajó és mi vagyunk hajó kapitánya, a matróz, az utas és papagáj is az árbóc tetején… mi vagyunk a napsütés és a vihar és semmi más feladatunk nincs ezen a Bolygón csak megtanulni , hogy mikor mik legyünk, hogy miképpen használjuk fel az erőnket , az energiánkat és miképpen maradhatunk hűek önmagunkhoz, kizárólag önmagunkhoz , mert akkor tudunk a legtöbbet hozzátenni az egészhez.

És akkoris ősz van…
És én szeretem az őszt.


Saját nézőpont?