Szerdán a forgalmi utasítás kivett a “saját” járatomból, hogy más menjen benne a kijelölt szakszervízbe… ( Hahaha…😑🤫) A járat amiben végülis mennem kellett nem esik nehezemre, teljesen mindegy mit csinálok, hanem maga az eljárás az, amin kicsit ( nagyon) felb🤫sztam az agyam és sajnos ez látható is volt rajtam.
Akkor megfogadtam (újra), hogy tudatosabb leszek, nem erdemli meg senki aki fájdalmat akar okozni, hogy lássa sikerrel járt, de tegnap elbuktam. Hétköznapi oldalról támadt a teszt, a leggyengébb ponton, a család egységének pontján.
Nagyot buktam, olyan nagyot, hogy olyat tettem amit utoljára 16 évesen amikor a szomszédban kuncsorogtam a halálvágyam ellen enyhítésért.
Eszembe jutott az anyám,aki 273 napja ezen a napon szintén így tehetett. Gyógyszert vettem be a szűnni nem akaró fájdalomra. Már tudom, hogy nekem ez sem hoz enyhülést.Tehetelen testemben elmúlt a fájdalom, de a lelkem vérzett, a szemeimből megállíthatatlanul csorgott a könny. Pedig senki sem bántott. Egyszerűen tudatosult csupán, hogy elcsesztem valamit nagyon, hogy gond van a padlásomon, és abszolút nem vagyok alkalmas erre a semmilyen szerepre amiben létezem .
Innen már csak egy út vezet. Eszembe jutott, hogy lehetséges,hogy azért húzódom vissza a virtuális világból,mert elfogyott az időm. Olyan lehetek mint egy patkány, elsőként hagyom el a süllyedő hajót. Itt nincs sok értelme a hősködésnek.
Pedig úgy gondoltam,hogy vállalom a mindennapos nyomását és igen, immár van lehetőségem arra, hogy anélkül,hogy olyanokra tukmálnám magam akik nem is akarnak látni, megoszthatom a gondolataim. Mert ez az egyetlen esélyem, hogy a saját démonjaimmal szembeszálljak.

Ma csodaszép őszi napunk volt. Kevés tevékenységre voltam képes. Saját nevelésű fűzfákat ültettem a kecskék kifutója mögé, ha megmaradnak lesz árnyék a meleg nyári napokon.

Kicsit megmetszettem az ujjam is, de ez nem hír, minden alkalommal kárt teszek bennem ha vágó eszköz kerül a kezembe.

Kerítést szereltem, mert szétnyomják a kecskék aztán ma sem sokat ért az életem.
Este van. Hét óra és sötét. Egy kívánságom van, a sok kis állat akik az árterekről menekülnek, kerüljenek biztonságba. A többi nem érdekes. Remélem az angyalok rájuk is vigyáznak.
🙏
