Nem döntöttem el, hogy nem panaszkodom, hanem meguntam leírni és meguntam energiát fektetni olyan dolgokba, amin nem vagyok képes változtatni.
Arra is mostanában jöttem rá, hogy nem kellene senkit megajándékozni az érzelmeim viharaival. Például mikor kicseszésből megkavarják a reggeli járatom a csókosok miatt, rendszerint ki szoktam akadni, ami elég látványos. Vagy ha kidobnak a műhelyből kapacitáshiány miatt. Akkor is kiakadok és szerintem van akit ez éltet. Régen arra voltam büszke, hogy én nem vagyok sértődékeny. Most arra vagyok büszke, hogy kib@szottul meg tudok sértődni és haragtartó is vagyok, képes vagyok az örök haragra. Na nem haragszom, nem cseszek ki magammal , csak kiírom az embert a történetemből.. Átnézek rajta.
Régen elhittem, hogy ez “nem jól” viselkedés.. mára tudom, hogy olyan nincs, hogy “jól viselkedés” csak olyan van, hogy “nekem tetszik amit művelsz vagy nem” viselkedés.. ennyi.
Látszik, hogy sosem voltam kártyajátékos, nem kellett gyakoroljam a pókerarcot, na meg régen nagyon büszke voltam arra, hogy én fel merem vállalni az érzéseim, mára meg rájöttem, hogy nagy szart.. majd aki megérdemli az megélheti őket.
Még a dühömet is ki kell érdemelni.
A legjobb kínzás a rezzenéstelen tekintet 😀
Az nagyon tudja dühíteni az embereket. 🙂
Tegnap miután leírtam, hogy nem sokat ér a bőröm a nagy itthonlétben, beültünk az autóba a Kisfiammal mert meg kellett tankolni a kocsit a holnapi korán induló pesti kiruccanás miatt ( a kisebbik gyermekem oskolába megy, én meg mint szabadságra száműzött vele tartok, hogy megtekintsem a nagy árhullám levonulta után hogy halad a takarítás a nagy Budapesten. – mifelénk pont annyival volt “rövidebb” a víz, mint jósolták, gondolom volt ahol okozott gondot eleget, nem is akarom tudni, hogy hány kis állat (meg persze ember- itt nem gondolok az ártérre építkezett agyhalottakra-) került bajba a nagy víz miatt, de ezek pont azok a történések amik ellen nem nagyon lehet tenni. Mindig megmelengeti a szívem, ahogy próbálnak segíteni menekülni a vadaknak az ártéri erdőkből. Ilyenkor tudom csak félretenni a gyűlöletet amit a vadászok kiváltanak belőlem. Ebbe most semmiképp ne menjünk bele.. ilyenkor nyilván a víz az úr..) szóval tankoltam és ha már bolt is volt a közelben költöttem is és akkor már főztem is, meg elfoglaltam magam estig.
Ma reggelre egy csomó nem kívánatos álomkép üldözött bele a fejfájásba. Az utolsó álmom nagyon érdekes volt, született egy harmadik gyerekem, de úgy hogy ott sem voltam, csak mikor hazaértem mondta Apa, hogy megszületett a harmadik gyerekünk egy kislány. ( a jóslat szerint is lány lett volna ha lett volna és már neve is volt Michelle) A most született kislánynak nagyon furcsa volt a fejformája és három szeme volt. A homlokán is volt egy szem és Matild volt a neve.
( Szerintem a Matildon akadtam ki nem azon, hogy három szeme van és felébredtem)
Nagyon nehezen indultam neki a napnak. Amikor a család aktív tagjai elmentek, visszafeküdtem a macskákkal és a kutyával ( az én Poppy kutyámmal, aki miatt kicsit aggódom, mert nagyon sokat alszik és nem nagyon akar kijönni már az udvarra sem. Nyáron lenne 14 éves.. tudom, hogy idős kutyának számít már) és játszottam a telefonon. ( ma két okból is eszemben volt, hogy törés nekem a Facebook hiánya, de nagyobb stressz a megléte így tovább folytatom az instán és a Viberen a kedves ismerőseim halászatát. Van akit nem sikerül elérni, van erre is B verzióm, de egyenlőre regenerálódom a játékok mezején). Apu fel és le járkált, de nem mert felkelteni.
Láttam, hogy zavarja, hogy fél 6 és én még fekszem, de engem nem zavart, hogy zavarja. A kávéját és a felesét megkapta 5-kor, a többi nem egetverően fontos.
Napközben házátrendeztem , a Kisfiam segített a nehezebb részét megoldani, most végre egy fokkal közelebb került a hely újra az “otthon” érzéséhez még papástól is.
Nekem ez már elég is volt a mai boldogsághoz.
Most villanypásztort keresek a Lajoséknak, mert szétkúrják a drága kerítést.
Mindig van valami..
Legyen szép az estétek, holnap ha lesz kedvem hozok egy kis Pestet Nektek!
🍁soulleaderdemon🍄 