Öröm az Ősz …

Akármilyen csodálatos is a többi évszak,
az őszben minden boldogságom forrása ott lakozik

Imádom ha itthon vagyok reggel.
Az őszben az egyik legjobb a reggeli ködön átsejlő ébredő Nap sugaraiban forró teával a teraszon ülni egy meleg plédbe bugyolálva és nézni, ahogy a kismadarak birtokba veszik az etetőt🤗

Ilyenkor ősszel, amikor nem kínozza már a hőség a növényeket,
még élvezik kicsit az ébrenlétet a hosszú téli alvás előtt.
Mégis jó látni, ahogy párjuk már pizsamába öltözött.

Ősszel kicsit lustábban indul a reggel
de vannak akik mindig nagyon várják, hogy megjelenjek a reggelivel 🤗

Mondjuk Lajosom kicsit megharagudott ránk,
mert merényletet követtünk el ellene, villanypásztort kapott ajándékba, mert rendszeresen felemelte a szuper biztos kerítést és szélnek eresztette a tojástermelő szüzeket.😅

Amikor több napot itthon vagyok, mindig felmerül bennem,
hogy nem akarok többet kimenni a kapun. Bár szeretem a munkám, de amióta apu itt van, a munkám sem szól másról, csak arról, hogy mikor lehet közben hazajönni, hogy megnézzem rendben van-e minden .
Pedig milyen más lenne, minden nap ott lenni, ahol béke van és nyugalom. Etetni az állatokat, öntözgetni a virágokat, meleget teremteni, kuckót a családnak, mindig várni, hogy hazatérjenek az útjukról. De csak annak jó ez a háziasszony szerep, aki képes arra, hogy mindeközben megvalósítsa önmagát. Aki képes arra, hogy útnak induljon, ha menni vágyik, aki bármit is másokért úgy teszi, hogy abban önmaga is örömöt lel. Nem cselédnek lenni, hanem önmegvalósítónak.

Csak ez az ősz nem ezt hozta magával.
Sehol nincs béke és nyugalom.
Bár sokkal jobb minden, mint tegnap és a holnap még több jót hoz majd, ahogy a fókusz egyre inkább az apró örömökre kerül, mégsem lehet teljesen kizárni a külvilágot, és benne az embereket, akik közül még mindig többen vannak, azok, akik mások hátán kapaszkodnak értelmetlen előnyeikért. Elég a játszmákból, elég a hiányt erősítő gondolatokból. Már szeretek egyedül is lenni, hiszen minden, ami öröm számomra azon múlik, hogy akarom-e érezni ezt az érzést, vagy maradok az állandó nyavalygásban és önsajnálatban.

Ez az ősz magával hozza akaratlanul is az elmúlás rezgését és figyelmeztet arra, hogy egyre kevesebb az időm elérni a tudatosság azon szintjét, ahonnan bátran ugorhatok majd az ismeretlenbe, ha eljön az idő.
Én szeretem ezt az őszt.
Szeretem ezt a mai csípős, ködös reggelt.
Szeretem, hogy még élek.
Nagyon hosszú és kemény volt az út
ehhez az érzéshez.