…a galambos néni

A troli beállt a megállóba, mi felszálltunk és a busz hátuljába húzódtunk. Egy kettes ülés volt szabadon a végén, mögöttünk egy talán velem egykorú, kedves arcú, olyan mesebeli tündéranyu tekintetű néni nagy cekkerrel…

A busz még várta az indulást, egyszer csak rengeteg galamb repült a megállóba. Láttam, hogy magokat esznek. Mondtam is Apának, hogy valaki magot szórt a galamboknak.

Ó, rokon lélek lehet, egyszer így télvíz idején én egy fél reklámszatyor szotyit etettem meg a Szent Gellért tér galambjaival míg vártam a Mercit az egyetemről.

Ahogy boldogságos hangulatban figyeltem az ajtó üvegén át a csipegető madárkákat, a néni (aki lehet Malvinka volt a Kincskereső Kisködmönből), rám mosolygott, majd  jelölve  elmutogatta hogy ő eteti a galambokat, mert sajnálja őket ebben a hidegben ..

Aztán a busz innentől minden megállóban megállt, mert ő nyomta a gombot, és amikor nyílt az ajtó, kidobott rajta egy jó bögrényi takarmányt, amire menetrend szerint érkezett is a csipegetők csapata.

A néni többször rám mosolygott és én-mintha négy éves kislány lettem volna,- csillogó szemekkel biztatóan és  lêlekkarjaimmal magamhoz ölelve mosolyogtam vissza.

Apa szerint bolond volt a nő, szerintem meg csak  olyan mint én… A troli tele volt szórva árpával ( talán, mert nem búza és nem is zab volt) nem tudom a sofőr sejtette-e mi történik hátul, de olyan jól esett a lelkemnek, hogy része lehettem ennek az apró, tündér arcú kedves néni csodájának, hogy eltörpült mellette minden, ami azután következett ❤️