kérj és …

Kérj és megadatik – mondja az Univerzum ránk ( emberekre) vonatkozó törvénye.
Én ritkán kérek és ha falba ütközöm, akkor oda nem megyek többé.
Az utóbbi időben többször előfordult, hogy segítségre szorultam, mert haza kell nézzek munkaidőben az apura, és ehhez nekem el kell érnem a buszt. Loholok folyamatosan, nem szeretek szívességet kérni, annak ellenére sem, hogy én kérés nélkül is igyekszem mások életét a magam módján megkönnyíteni.

Mivel én ritkán kérek, így nem tudhattam, hogy vannak akiknek probléma segíteni.
Természetesen nem KELL segíteni és ezért senkit nem érhet vád, csak többszörösen meg szoktam lepődni, egyrészt azon, hogy mennyire furcsa lett ez a világ, másrészt meg azon, hogy szó nélkül vissza tudok lépni és megoldom egyedül ( ahogy rendszerint) a problémám. Nem egózom, nem sértődöm, nem haragszom, de nem felejtem. Én nem tagadok meg segítséget senkitől, de nem kérek többet ott, ahol nem természetes a segítségnyújtás öröme.

Ami érdekes, hogy ha elutasítanak azok az emberek, akikre számítottam az Univerzum szinte rögtön küld helyettük valakit. Kerültem olyan helyzetbe például a munkahelyen, hogy épp nem tudtam ráállni a lábamra és nagy kínok árán bicegtem a gázolaj kúton tankoló munkatárshoz ( nem kolléga, a kolléga szó feltételezi a kollegalitást alapszinten, akkor is, ha én nem tartozom a pörkötszaftos klikkbe) hogy ha végzett megy -e a pályaudvar felé. Közölte, hogy megy, persze, kivisz. Erre még eltöltött 20 percet egyéb dolgokkal és pont úgy értünk ki, hogy szembe velünk kanyarodott az a járat, amivel haza kellett volna ugorjak az apámhoz. Ezen jót nevettek, hogy nem értem el a buszt. Én nem adtam jelét annak, hogy ez a mutatvány amúgy mennyire fájt, és megvártam a következő buszt. És akkor felteszik a kérdést, hogy én miért nem ülök be közéjük, mert én “nagyra tartom magam”…

Hát nem éppen, én csak nem tartozom olyan közegbe, ahol más nyomorán jót szórakoznak, vagy- és itt inkább a sok leskelődő és rosszindulatú ember miatt inkább nem folytatom, hogy még mire nem képesek….

Tegnap nekem jött egy másik ember, hogy milyen jó lesz nekem, mert van két gyerekem, és szarrá fogom keresni magam, ha a Viktor betartja az újabb agyhalott ígéretét, hogy adósmentessé teszi az “anyákat”. Én nem követem a híreket és pont leszarom, de ha igaz akkor épp most ássa a többgyerekes dolgozó nők sírját ezzel, főleg azokét, akik alacsony tudatszintű lények között dolgoznak, akik az irigységtől nem látva és logikájukat elvesztve ki fogják űzni maguk közül azokat, akiket ezzel inkább elátkoz a kormány, minthogy segítené….
Már most utálkoznak a férfiak, és a gyermektelenek. Eddig az volt a baj, ha oltott voltál vagy ha nem, vagy ha 25 év alatt voltál és többet kerestél pályakezdőként mint Pista bácsi a negyven év után, most az lesz a baj, hogy nő vagy szültél legalább kettőt.. HÁHÁJÁJ… őszintén mondom, hogy én nem hiszem, hogy akarok ilyen világban bármilyen közösség része lenni.

Én többet amúgy embertől nem kérek semmit. HA kell valami, majd felnézek az égre és mondom a csillagoknak, hogy ugyan mi is lenne jó, aztán ha úgy érzi a Teremtés, hogy megérdemlem, akkor majd valaki öntudatlan is hozzásegíti a kérésem a megvalósuláshoz.

Egy biztos, jótett helyébe jót ne várj….