Elfogultság kontra realizmus

Ma volt egy bukásnak érzett megnyilvánulásom. Igazság szerint megjegyeztem, hogy nem jó dolog egy működő rendszert azért hagyni felborítani valakinek, mert kedveljük.  Én is kedvelem az Embert, de ezzel a folyamatos kavarással sosem értettem egyet és tudja is csak nem érdekli, mert az érdekei mást diktálnak

Ma megdöbbenve tapasztaltam meg, amit eddig is tudtam, hogy a realizmus nem alapfeltétele a pozíciónak. A pozíciónak ebben a világban nem tudom mi az alapfeltétele, de arra rájöttem,hogy az új generáció nem képviseli azokat az értékeket amit én, ( vagyis nem mindenki) és ha még sokáig beszélek akkor hamar kívül találom magam.

Őszintén? Elgondolkodtam azon, hogy ezentúl nem osztom meg a nézőpontom senkivel, akiről tudom, hogy nem is közelíti a többnézőpontúságot, a realizmust, vagy a tiszta kommunikációt. Nekem  a munkahelyen a 29,5 évem alatt rövid ideig volt olyan “felettesem”,aki egy értékrendet képviselt velem.  Ezért hálás vagyok.

Tudni kell kinek hol a helye át új leosztás után. Nekem nincs már a játékosok között. Viszont míg volt legalább megtapasztaltam milyen érzés, ha valaki számít rám és én jelen tudok lenni ott, ahol szükség van rám. Jó volt. Hálás vagyok érte. Most így is jó. Sosem baj,ha az emberre nincs már szükség. Egy lépéssel még közelebb kerülhet legalább a saját világához.🤗

Most viszont egy lépés hátra, pattogatott kukorica és háromdés szemcsi és nem leszek többet itt játékos, csak néző. 

Kezdődjön tehát a show,l… Függöny!


Saját nézőpont?