…kicsit kusza

…karácsonyra vettem magamnak egy üveg öblítőt.
Nem, nem azért, mert amúgy nem tehetem meg, hanem mert a sok éves tapasztalat alapján, ami elfogy karácsonykor, előtt vagy közben az az öblítő és az évnek az egyetlen olyan időszaka, amikor is halálos nyugalomban tudok mindent is kimosni ami az ünnepek előtti látszólagos hajrában elmaradt.
😀
Elteltek az “ünnepek” és jutott azért belőle nekünk is karácsony, igaz pár lépéssel arrébb kellett sétálni érte, a Kismenyem csodavilágába, ahol az Unokának igazi csodakarácsonya volt, amiből mindenkinek jutott egy szép nagy szelet, így mégis átsuhant a lelkünkön a Karácsony Szelleme.

Számomra ez az év nagyon sok változást hozott.
Nem csak a lelki/ szellemi fejlődés, a belső utazás, az önismeret terén, hanem a fizikai világomba is elkezdett beköltözni a “rend”, az “én rendem”.
Megszűnt a családi lomlerakat, és fokozatosan szabadulok meg mindentől, amit nem akarok hagyatékba hagyni az utódaim számára.

A lelki , belső utazás során minden jóslat ellenére, ami szerint én “ebben az életemben” nem tehetek szert semmilyen spirituális szintlépésre, mert túl “egyszerűre” sikerültem és mert a bolygók állása sem támogatja, azt kell mondjam, hogy “kurvanagyutattettemmeg” és ez az út olyan szinten engedett érteni, megélni és látni, amit álmomban sem gondoltam.

Én már kizárólag a saját hitvilágom, a megéléseim szerint, a belső hang vezetésének alárendelve élek, ha nem is vagyok még “tökéletes”, mert még azért olykor (beleugat) kiszól belőlem az egó megszokásból a külvilágból érkező kevésbé hozzám illő megnyilvánulásokra válaszképp, azért sokkal jobban kezelem azt a tényt, hogy ez az egész földi lét abszolút nem nekem való és igazából úgy érzem semmi feladatom nincs itt már, ami konkrétan rólam szólna vagy engem szolgálna.

Az én nézőpontom szerint nincs olyan, hogy mit “kell” ezen a Földön, ebben a formában nekünk megtapasztalnunk. Nincs “feladatsor” amit végig kell csinálni, nincs “út” amin végig kell járni. Itt nincs olyan, hogy “JÓ” vagy “ROSSZ”. Nincs kinek elszámolni a tetteinkkel. Egyedül vagyunk, nincs SENKI ÉS SEMMI aki/ami majd “örül” vagy “szomorkodik” miattunk.

Tegnap kicsit keserű volt a számíze, mert rádöbbentem arra, hogy ebben a formában amiben létezem, azzal a “programmal” ami futtatja ezt az emberi létezőt, igazából olyan feladataim vannak, amit magamnak tűzök ki és ezt magam leszek aki értékelem úgy, hogy az emberi lényem “értékrendje” engedélyezi számomra a jó vagy nem jó érzést. A “boldogságot” vagy a “keserűséget”. Avagy ha a programom szerint jól működöm, akkor az agyam olyan kémiai anyagokat juttat a szerveztembe, amitől “eufórikus” hangulatba kerülök, ha viszont nem működöm az “elvárásaim” szerint akkor befékezi az aktuális csakrákat és jönnek a görcsös fájdalmak, a sötétség leple árnyékolja el előlem majd a Fényt.

Elkeseredtem, mert tudatosult bennem, hogy egész életemben kapkodó, nem megfontolt, úgymond “kényelmesnek” látszó döntéseket hoztam, látszólag téveszmékre alapuló hitem miatt, miszerint “ez az elvárás felém” , melyekről később derült csak ki, hogy abszolút nem engem szolgálnak, hacsak azzal nem, hogy talán az egyik ilyen döntés után felébredek mély álmomból és rádöbbenek arra, hogy vannak helyzetek, amikor látszólag az egónak kényelmetlenséget, kellemetlenséget okozó döntést kell(ett volna) hozni.
Minden döntés felelősségvállalás.

Nekem nagyon sok nem hozzám illő döntésem volt az életemben.
Visszatekintve egy hatalmas káosz, amit pánikban, a minden irányba való megfelelési kényszer miatt teremtettem.
Tegnap éppen héber nyelven másoltam a google fordítóból egy gondolatot , amit magamról gondolok egy lapra, amikor látomásom volt.

Az embert és az ember világát teremtő rendszert láttam.
A “kitükröződés” elve alapján értelmezve az életet, miszerint a ” Teremtő” kivetülései vagyunk egyfajta illúzió, egy végtelen számú tükörkép, mely úgymond fejlődik itt majd visszatükrözi magát a Teremtőbe” valójában úgy néz ki mintha lenne egy hatalmas energiagömb (ami nem gömb formájú amúgy, hanem állandóan változó alakzat a térben) és minden, ami ebből az energiából származik egy kilőtt “minta” ami abban a térben ahová juttatva van “fejlődik” majd ez a minta visszatér a nagy halmazba…

Ez a minta, egy kód… avagy mindenkinek van egy kódja, ez a kód a programja, -mint a DNS -kód – de a fizikai térben megnyilvánult fizikai lénynek nem csak “test”-kódja van, hanem a szellem és a test kódja együtt hozza létre azt a személyt(-iséget) amit itt produkálunk.
És amikor a fizikai test kimerül, a “lélek” kódot tartalmazó energia visszatér az EGÉSZBE, ahol annak az EGÉSZNEK a LÉNYEGÉT a saját kódjával megváltoztatja és ez minden egyes visszatérő “KÓD” megteszi…ezért van, hogy tartalmazzuk a “múltat” és láthatjuk a “jövőt” mert az egész változása nem az idő lineális vonalán történik, hanem az időtlen mostban..
( úgysem értjük, mert a mi gondolkodásunk az egyszerűség miatt “időben” történik )

Szóval kaptam egy választ…
Hogy magamnak szabom ki, mi a feladatom, a dolgom itt a Földön, mert mindegy mit teszek, minden amit megélek egy mintát hoz létre, amit az EGÉSZ a megfelelő helyre illeszt a “mindenpillanatban” .

Ha nyitottá tesszük magunkat a változásra, akkor minden megélés birtokában vagyunk a minden pillanatban és igaza van annak aki azt mondja, hogy “isten” bennünk nyilvánul meg, mert valóban ezt teszi, az egy dolog, hogy mint emberek sajnos korlátozott lehetőségünk van ezt felfogni vagy bármit is kezdeni vele.

Láttam, ahogy az agyam képekben lemodellezi azt egész lényegünket.
És vagy vígasz vagy nem, de tényleg nem tudunk mást tenni, mint amit a programunk diktál , viszont a legnagyobb fejlődést és hozzáférést az igazsághoz csakis akkor kapjuk meg, ha a saját energiaszintünk olyan magasságba tudjuk emelni, ami a magasabb tudást hordozó “kódokat” képes befogadni. Ezért van, hogy a tudatosság felé próbálnak terelni minket a feljebb emelkedettek, mert minél tudatosabb vagy, annál nagyobb igazságokat fogsz majd látni az egész önteremtő világról.

Innen megyünk tovább.