…amit szeretnék…

…megtapasztaltam, hogy milyen kívülről látni önmagamat kétségbeesve. Látni ahogy próbálom elmondani, amit érzek és látni, hogy mennyire nem érdekli azt, akinek mondanám.

Az az érdekes, hogy én és a test -én nem vagyunk már egy. Én kívülről éltem meg, ahogy tőlem függetlenül a test-én szíve összeszorul és kívülről éltem meg a pánikot amit érez és egyetlen gondolat volt bennem, hogy ” milyen furcsa ezt kívülről látni, élni, érezni, annak ellenére, hogy engem – aki nem vagyok a test-én- valójában nem érdekel az, amire ilyen rosszul reagált a testem.

Hogy mit szeretnék?

Még nagyobb tudatosságot, és ez mellé még nagyobb hozzáférést a testem programjához, hogy NE reagáljon ott, ahol nincs semmi keresnivalója. Se neki, se nekem… és ha nem reagál, nem érzem úgy, hogy valamit nagyon elcsesztem, amikor elvállaltam, hogy jelen leszek ebben a testben, a Programozó álmában

Please… engedd, hogy rendelkezzem velem !