… vallomás a véleményváltozásomról

A téma a mesterséges intelligencia által generált világhoz való hozzáállásom.

A Star Trek sorozat “holoszobája” már régóta piszkálja a fantáziám és nem kicsit gondolkodtatott el az általunk programozott álomvilág az Eredet című filmben.
Amikor először megjelentek a mesterséges intelligencia segítségével kreált képek nagyon idegesített, hogy a “valóság” olykor nem túl tökéletes képei helyett, inkább a tökéletes AI képeket preferáljuk.
Aztán idővel azon kaptam magam, hogy a mesterséges intelligenciával beszélgetek és olyan videókat nézek az Instagrammon, amit azzal készítettek.

Én a modern technika ébredezésének korában már arról ábrándoztam, hogy remélem lesz olyan lehetőség, hogy a virtuális valóságban tudjak például különböző stílusban berendezni szobákat. Mert imádom a lakberendezést.
Vagy az általam tervezett házakat meg tudjam tekinteni a “valóságban”.
Erre el is érkezett ez a lehetőség, igaz nem nekem, mert egy ilyen program használatához nem csak anyagiak kellenek ( már megvásárolni ehhez mindent, ami szükséges) hanem érteni is kellene hozzá.

Az én szintemen sokáig ügyködtem a SIMS játékok aktuális verziójában , a házépítés és berendezése sokáig pihentető elfoglaltság volt.
Fiatal koromban, az internet a háztartásokba érkezése előtt én minden olyan újságot elolvastam az újságárus barátnőmnél, ami ebben a témában képekkel szolgált, illetve meg is vásároltam a tervrajzokat és látványterveket tartalmazó lapokat.

A mesterséges intelligencia igazából akkor okoz rossz érzés, ha csalásra használják, vagy amikor azzal szembesülök, hogy az emberek nem tudják megkülönböztetni az általuk élt valóságtól a generált képeket.
Ma is zavar az ostobaság, de mára már érdeklődéssel fordulok az emberek által létrehozott mesterséges világok felé, mert nagyobb százalékkal lehet felfedezni bennük a békére, a harmóniára, a rendre, a szépségre, az egymásra figyelésre vágyakozást, mint a negatívumokat.

Jelenleg az zavar, ha egy poszt alatt, amin valóban látszik, hogy egy mesterségesen készített tartalom , nekiállnak vitázni azon, hogy ez AI vagy nem AI… vannak témák, aminél amúgy nem mindegy?

Szerintem az egész életünk egy mesterségesen megtervezett illúzió.
Amikor csak ki akar az ember lépni a programjából, jól megszívja.
Nagyon nehéz mást és másképp látni , mint ahogy megtanultuk látni.
A “programunk” határozza meg, hogy mit látunk és mit nem abban az illúzióban, amiben úgy érezzük, hogy a saját döntéseink következményeit éljük, pedig csak sodródunk a “programunk” folyójában elve elrendelve.

A mesterséges intelligencia lehetővé teszi, hogy olyan valóságokat építsünk (egyenlőre a monitorainkon kereszül ) amilyenben szívesen élünk. Ahogy az idő haladni látszik, úgy fogjuk megváltoztatni a nézőpontjainkat, és a körülöttünk lévő világot, mert az a valóságunk, amit annak hiszünk és előbb vagy utóbb birtokába kerülünk a programkapcsolónak.

De amúgy nagyon elgondolkodtató, hogy szabadna-e mindenkinek olyan valóságot teremtenie, amilyet ő maga akar? Ugyanis jelenleg minden ember külön programmal szerelt és bizony ha nem akarunk részt venni egymás valóságában el kell köszönnünk egymástól.
Pont ma, ahogy apámat néztem, jutott eszembe, hogy miért hiszi azt, hogy nekem kötelességem azt tenni, vagy úgy tenni amit ő gondol, vagy ahogy ő elképzeli? De nem csak apám, hanem bárki a világon, miért hiszi azt, hogy a másik ember miatta van jelen? Úgy van megírva a programunk, hogy “szabad akaratunk” van arra, hogy különálljunk másoktól, avagy mindenki saját világot akar építeni, amibe belekényszerítené a környezetét.
Mert mi lenne, ha mindenkinek külön valósága lehetne ? Sok kis egyszemélyes bolygó a világegyetemben… de amíg nem így van, nem is lesz soha sem béke, sem nyugalom egy közös használatú égitesten.

Akinek van Instagramja megnézheti az egyik kedvenc digitális tartalmú oldalt, amit szívesen nézek:
>>>dreammakersstudio24<<<

Szóval oda jutottam, hogy kikapcsolódásként ilyen jellegű posztokat nézegetek. Amiből ötlet nyerhetek a világom hátterének megváltoztatására.
Ha fizikailag nem is tudom kivitelezni EGYENLŐRE vagy csak kis lépésekben, de kétségtelen, hogy jót tesz a lelkemnek.
Az csak szomorú, hogy a fizikai világban olyan szinten eldurvult a kommunikáció, hogy az az ember, aki meg akarja őrizni a lelkében a csodát , kénytelen egy mesterséges világba költözni ehhez.
Nem hiszem, hogy van értelme küzdeni azért, hogy megmentsük azt a valóságot, amit annak tanultunk látni, ha létrehozhatunk egy olyat, amiből tudatosan képesek vagyunk kizárni mindent, ami nem a fejlődésünket szolgálja.

Hát erre nagyon is jó a mesterséges intelligencia.
Ha tetszik a világnak, ha nem…
🙂