Lelkileg nagyon terhelő álmom volt.
Nem írom le miről szólt mert több mint személyes, csak annyit,
hogy mindenre, ami felmerül bennem kérdésként, megkapom a választ.
Ha valakin vagy valamin( egy helyzeten) nem tudok eligazodni, hogy ki milyen ember, hogy annak mutatja-e magát nekem, amilyen másokkal is ( direkt nem írom, hogy a valóságban, mert olyan nincs) az éjszaka során olyan szituációba helyeződik, amiből kiderül, hogy ebben az életében, amiben az én jelenlegi “tudatosulásom” van, azt a rezgést képviseli, amit nekem mutat, vagy mást, esetleg azt amit érzek, de nem engedem magamnak elhinni.
Az éjszaka egy megdöbbető szituációban találtam magam, a jelen korom és karakterem voltam benne, azonban a szereplők, a kérdéses személyen kívül valósak, de a történben csak statisztaként voltak jelen. Az illető emberke a megtapasztalt szituációban pontosan ellentétesen viselkedett, mint a hétköznapokban, és bár csak egyszer merült fel bennem, hogy egy tökéletesen koreografált műsort látok az életben, és nem feszegettem tovább ezt a kérdést, mert én már kifelé megyek a világból és nekem mindegy ki mit játszik, mert már ráébredtem , hogy abszolút nem vagyok társas lény, így esélytelen az is, hogy valaha egy közösség része legyek, előbb leszek inkább utazó aki elhagyja ezt a “zuniverzumot”.
Biztos vagyok abban, hogy a tegnap újra látott film is sokat “dobott” azon, hogy ezt a képsort éjjel végig kellett nézzem, kevés>>> film<<< van ami tönkre tudja vágni a jelenem, az egyik pont ez a >>>SZERELMÜNK LAPJAI <<< . Mondjuk a tegnapi adó levágta a film végét, mi tudtuk mi a vége, mert már láttuk és én az is tudtam amikor bekapcsolódtam a film közepén, hogy nem kellene megnézzem újra, mert letargikus és elkeseredett leszek a végén.
Aki látta tudja, aki nem, elolvashatja a tartalmát vagy megnézheti a fent kiemelve látszó linkek alatt. Semmi extra, hétköznapi történet, de engem mindig elkeserít, mert mindig oda jutok, hogy nem szabad megöregednem, mert pont elég volt a megalázottságból életem folyamán, semmiképp nem vágyom öreg koromban ezt még felturbózni egy kis kiszolgáltatottsággal. Mert az még nem vagyok…
Megkérdeztem magamtól, hogy amúgy mire is jó az, hogy tudom kivel hányadán állok?
Mert igazából teljesen mindegy, hogy ki az aki hazudik és ki nem, és teljesen mindegy, hogy kellek-e vagy sem, hogy szeretnek-e vagy sem, mert már rájöttem, hogy ami nem rajtam múlik, azzal nem tudok mit kezdeni.
Aztán megérkezett a válasz is. Semmi másra nem jók ezek a tényfeltáró éjszakai szituációk, mint arra, hogy megerősítsék bennem a Belső Hang hitelességét.
Bár már nincs szükség megerősítésre sem, mert a minap tesztelt épp az Sors és tökéletesen reagáltam a belső utasításokat, sőt még meg is köszöntem a figyelmeztetést, pedig csak egy be nem kapcsolt mosógépről volt szó.. de akkor is cselekedtem és ezzel sikeres vizsgát tettem az intuíció témakörében a Zuniverzum egyetemén.
Ez csak annyit jelent, hogy az van , amit érzek… és nincs kétely… és nem kell rágódni, gondolkodni, küzdeni olyan dolgokon, amiket nem tudok befolyásolni vagy nem kell befolyásolnom.
Minden pozitív visszacsatolás ellenére roppant rosszul érzem magam lelkileg most.
De majd elmúlik…
Mint minden.
Attól még szép napunk van!
Ölelés!
🍁soulleaderdemon🍄 