Ha a hétvégéket nem számolom bele,
akkor elvileg 5 nap szabadságra száműzött a cég.
Ha most nem lenne az a helyzet, ami ( nem lenne itt a papa, hogy ötpercenként kitaláljon valamit) akkor lehetséges, hogy ezerrel pörögnék és szétcincálnám az egész házat, felkészülve a hosszú őszre, de kedvetlen vagyok és nem nagyon látok más kiutat ebből a helyzetből, mint azt hogy én menjek világgá…
Egy rossz hírrel indult a napom,
egy nagyon kedves kollégám elvesztette a feleségét rákban.
Ez annyira megvisel, borzasztó , hogy pont a rendes embereket sújtja a Sors a veszteséggel, azok, akik meg az én nézőpontom szerint szélhámosok,
azok akik az alkoholnak élnek és szétcsesznek családokat,
bántalmaznak más embereket meg látszólag semmi bajuk.
Aztán lehetséges, hogy nem így van, így nem ítélkezem, és még az általam rossznak ítélteknek sem kívánok rosszat, csak borzasztóan sajnálom a kollégám. 😦
A szabadságom első napján dolgoztam. 😀
Ez nálunk már olyan természetes, hogy meg sem voltam lepődve a visszaforgatáson, igaz lehetséges, hogy az utolsó napom a hónapban ezért majd itthon maradással telik. Nem akarom hozzátenni, hogy “ha még élek”, mert nagyon kell akarjak még itt maradni ezen a Földön, és most nagyon nem akarok.
Az 50. szülinapom lehetne a legjobb időpont arra, hogy ócska módon megfutamodjak a problémák elől.
De nyilván nem tehetem, mert a Józsi pont úgy fog rám gondolni, ha ráhagyom az apám, mint én anyura..
Arra pedig nem illik a szeretet szó.. inkább borzasztó dühös vagyok. 275 napja vagyok dühös..és nem múlik…nem is fog.
Anyu elátkozott engem, mert minden panaszára,
amit apura tett volt egy reakcióm ami nyilván nem a legjobb volt, mert egyszerűen leráztam magamról a problémáját, és az anyu roppant magányos lehetett és most
ez az átok rám telepedett. Nem kellene erről írnom többet, főleg azért sem, mert a minap jöttem rá, hogy egyáltalán nem szabadna az érzelmeinkkel megajándékozni másokat.
A fülembe csengenek anyu panaszai apámról:
” Apád nem eszik meg semmit, mindent fikáz“
– most sem, csak engem kevésbé érdekel már, anyu ebbe belegörcsölt..
“Apád mindent elfelejt, ha szólok neki megsértődik”
– így van…
” Apád nagyon csúnyán beszél velem”
– velem is, de már visszább vett, mert már nem reálok.
” Apád titokban eteti a kutyát, állandóan orvoshoz kell vinnem, mert mindenre allergiás”
– én nem viszem orvoshoz.. magam sem, nemhogy a kutyát és amennyire kutyapárti voltam, már gyűlölöm a kutyákat és ide több az én életemben csak megőrzésre jöhet, csak az unoka kutyákat vagyok hajlandó elviselni ezután…
Apám taktikázik, de rosszul, mert nem fogok itthon maradni vele,
ha ellátásra vagy felügyeletre fog szorulni,
akkor keresek neki egy (nekem)megfelelő intézményt.
Pont elegem van a cselédsorból.
Elképzeltem mi lett volna, ha kettesben maradunk,
mert megmentem a családom tőle és magamtól.
Folyamatosan osztja a feladatot, tegnap közölte, hogy majd szedjem össze a diót, amit a szomszéd fájáról hozzánk potyog, mert majd megtöri a kutyának.
Addig álljon féllábon, míg én azért szedem össze a diót, hogy megetesse a kutyával.
Arra nem képes, hogy a kukájából a szemetet kivigye a nagykukáig… pont az a távolság, amit megtesz, hogy kinézzen a kapun. Arra sem képes, hogy kutyák szőrét és a homokot összesöpörje a szobájában. Simán össze tudná szedni a diót, belefér az idejébe, de egyszerűbb elmondani, hogy nekem kell összeszedni.
Nem kell.. a lófaszt kell.
Nekem ez a fajta utasítgatás megalázó, nem megkér, utasít. Nem vagyok katona, engem a feletteseim is csak megkérni szoktak, akkor is ha az hivatalosan utasítás… nem nem… az már túl van a határomon,
ahová senkinek nem ajánlott lépnie.
El kell engedjem ezt a papa témát, mert már én is unom…
Mára kisebb átrendezést terveztem a házban, mert nincs itthon a ház ura, így nem zavarom a bútorok tologatásával, csak az a baj, hogy a térdem miatt nem tudok már úgy emelni mint régen.. Így nincs is kedvem nekiállni.
El fog menni ez az 5-7 nap haszontalan megint. Sebaj.. az utóbbi 20 évem is úgy ment el, mégis itt vagyok.
Ma sokadszorra feltelepítettem a vibert, mert igyekszem több lábon állni az elérhetőségben, de a facebookot nem fogom visszarakni. Többször is eszembe jutnak az ottfelejtett barátaim, de úgy gondolom, hogy aki akar úgyis megtalál és én is próbálkozom a kapcsolatfelvétellel az instagram és a most már a viber berkein keresztül, aztán majd lesz valahogy. A blogom meg itt van. Igaz így kevésbé érdekes, hogy nem tolom senki képébe, de nem kell senkire rátukmálni azt hiszem az egyre kevesebb tartalommal bíró posztjaim. Jó ez így… legalább ha egyszer végleg eltűnök pont annyi embernek fogok hiányozni, mint nekem a Medve, Elvira, Elke, a Marika néni és szegény Palkó Ági… sosem gondoltam volna, hogy egyszer facebookos halottaimra fogok egyre többször emlékezni.
-
-
Csend az nincs, a kakasok ezerrel tolják,de nem zavar már a buszban ülök. Intenzív napokon, heteken , hónapokon vagyok túl és végtelenül elfáradtam.
Két napot dolgozom még majd jön egy hét “pihenő”, amit semmiképp sem gondolkodással kell majd eltölteni, sőt soha többé nem fogok gondolkodni semmin.
Tegnap ugyanaz az energia szakított ki a közösségi felületről, ami sok sok éve egy másik életformából. Nem egyik pillanatról a másikra történnek ezek a dolgok. Amíg az ember mérlegel addig nem hozza meg a döntéseit, amikor hagyja megtörténni a dolgokat akkor magával ragadja a sodrás és talán pont most a történelmi áradások idején van ennek itt az ideje.
Vannak kapcsolatok, melyeket nem szabad(na) veszni hagyni, de zömmel egyoldalúak részemről, én tartom fenn őket és ha így van akkor szeretettel vagyok s maradok irántuk, hiszem hogy megtalálodik a módja annak, hogy nem veszítjük egymást szem elől.
De most nem gondolkodom, nemsokára fordítom a kazettát a magnóban, érkezik a B oldal, a B oldal első dala még talán ismerős lehet,de tovább sosem hallgattam így biztosan sok meglepetés vár majd rám.☺️
Nem vagyok eltűnve. Tematikus megosztó oldal az Instagram, nem tukmálja a szart, a híreket, így kevesebb a feszültség az általam kiválasztott témakörökben. Nagyon kapaszkodom, nagyon küzdök azért,hogy ne legyen a kerek évforduló olyan mint Medvénk hatvanadikja. Milyen jó is az,hogy már talán van 15 éve is véget vetett életének és mi páran még most is emlékszünk rá. Alig ismertük, de bonyolult lelke bennünk örökre élni fog.
Medve verseket írt .S míg volt a Lipót megmentette őt a világtól. De elvették a Lipótot a magunkfajtától és ha idekint nincs senki, aki erőt ad a másnap reggelhez vagy feladatot, problémát, aminek megoldása előre viszi a pillanatokat, akkor nincs sok értelme a folytatásnak.
Nem írom, hogy új kezdet .. inkább remény arra, hogy holnap is lesz reggel ez a poszt.
Szép napot Nekünk!
Gerzson! Kívánj Te is szép napot! -
A szombat reggel 258 napja -ha nem dolgozom úgy néz ki, hogy reggel nem kávé, nem döglés nem “hú de jó,hogy hétvége” hanem kisebb harc a papaval,hogy fürdeni illik legalább egy héten egyszer, ehhez persze segítség kell, S amihez nem kell addig teljes ágynemű csere és papaszoba takarítás a dohányzás és a két szőrhullató kutya nyomainak eltűntetése céljából. Aztán ha mindenki ivott kávét és nem kell a boltba menni akkor én is leülök a kávém mellé.
Most a kis székre ki a kis kertbe,ahol nem tudok hétközben jelen lenni a reggeli kismadárdömpinben . Van itt most gerle, fekete rigó, kerti rozsdafarkú, kopog a fakopáncs, pár cinege, és egy tiszta görög feelinget nyomó veréb család. Inni jönnek mert még nem etetünk, megoszlik az etetés szükségessége ilyentájt, de mivel körülöttünk mindenhol 🌻 föld és 🌽 volt még találnak eleséget csak vizet nem. Így oázis lett a kis kertből,ahol szépen lassan lecserélődnek a fák, de mindig kell hogy helye legyen az árnyékos itatóknak és a téli etetőnek.
Már rég lehetne itt csoda, de borzasztó lusta emberi programom és a mozdulatlanságom miatt elpocsékoltam vagy húsz évet az életemből ,amit a lelki fejlődésre fordítottam ,legalábbis erre fogom,de egy kemény depressziós időszak van mögöttem amiből valóban a belső utazás hozott ki , sok lelki társ támogatásával, akikért (értetek) nagyon hálás vagyok
Most nagyon jó az idő 🙏
Én nagyon vártam az igazi őszi reggelenket, azokat a puha kapucnis pulcsis, forró citromosteásokat, ❤️
Minden ősszel elmondom,hogy nem hittem volna, hogy megérek egy újabb őszt, most fel sem merült,hogy nem leszek itt a beköszöntekor,mert annyi lett a feladat.
Mindenekelőtt kell nekem egy terasz…olyan terasz,ahol lesz egy kis asztal, amin elfér egy laptop, hogy kint a fák között írhassam meg életem regényét mielőtt végleg lemegy a ☀️.
Boldog Titeket ennek a szép hétvégének 🙏❤️
-
Olyan kibaszott feszültség van rajtam,
hogy egy suhintással lefejeztem a cenzúrát ami a jobb vállamról osztja az észt, hogy fogjam be a pofám, no meg disztingváljak és ne káromkodjak folyamatosan.
Ráfoghatnám a melegre , de minden dühös hangulatot nem vihet el a vállán az időjárásfelelős sem.
Meleg van, mert nyár van.
Nem akarok közhelyes lenni, de idekívánkozna a “DÖBBENET” fej.
Komolyan nagyon unom már az egész mindent is!
Elkezdtem a második hetet a tartalék buszban, személyes sértésnek érzem, és szerintem direkt nem javítják meg a fordást buszt, mert voltam olyan bunkó,
hogy ott mertem hagyni, mert elég volt az állandó bocsánatkérésből a szerződéses járaton.
Nekem CSAK szerződéses járatom van és mégis félretolták, így arra gondoltam,
hogy bugyiban és mell- illetve bocsánat köldökverő vizslafül-tartóban fogok vezetni. Akkor szerintem nemhogy a kompresszort még a buszt is újra cserélik , miután magukhoz tértek a látvány okozta sokkból.
Mellesleg pont leszarnám a klímát, 25 évig helyijáratoztam és se fűtésem, se hűtésem nem volt mégis túléltük, itt nem is ez a baj, hanem amit az utasoktól kapok ez miatt, ezt nem vagyok köteles elviselni már.
Engem ne baszogasson senki, menjenek aztán kúrják seggbe azt, aki ezért felelős…
Elfáradtam.
Nagyon.
Ma úgy keltem, hogy letörlöm magam a faszbukról is.
Mert unom .
Miért nem tud olyan lenni mint az Instagram,
ahol csak azt látom amire érdeklődést mutatok…
Egyszerűen sokk nekem ez az egész.
Nézem és összeszorul tőle a gyomorom.
De nem kellene néznem, a fasznak görgetem,
ha nem bírom feldolgozni amit elém tolnak benne?
Tévét sem nézek.
És kerülöm a papa szobáját, mert egész nap a híreket nézni.
Semmi jó nincs a világban, csak szar, hát az én világom nem ebben a világban van
és kikérem magamnak a sok szart már!
Gyomoridegem van ha dolgozni kell menni, semmi sem működik rendesen mint régen és mert egyre rosszabb híreket nyomnak ott is, persze pletyka szinten, és nem kéne előre aggódni igazából semmin, mert mindent meg szoktunk oldani a maga idejében, de SOHA nem jártam még úgy, hogy nem volt kinek elmondani a problémám egy ekkora cégnél mert kurvára nem érdekel ebben az országban senkit semmi .
Gyomoridegem van, ha itthon vagyok, mert nem jó itthon.
197 napja azt hittük, hogy meg tudjuk oldani ezt a feladatot, hogy több generációssá válunk ( mindig ez volt a vágyam -> ÉS TESSÉK nesze baszdmeg most megkaptad.. ezt is, igaz voltak még vágyaim, de valamiért aminek a vége mondjuk egy bőségben és egészségben gazdag élet lenne nem nagyon akar begyűrűzni ) de olyan nagy a feszültség, hogy engem ez kinyír. Semmi gond nem lenne, ha Apa értené, hogy egy 82 éves ember másképp működik már, vagy ha a 82 éves értené, hogy amúgy mi szeretnénk nyugalomban lenni, de nem fogja érteni, mert nem működik minden szektor már rendben a fejében és bizony nehéz eldönteni hogy direkt nem érti vagy tényleg nem érti, hogy azt az egyetlen kibaszott kérést, hogy ne engedje be a dagadt disznó formájúra hízlalt, szőrkupacokat maguk után hullató kutyákat hozzánk nem tudja felfogni. Azt, hogy legyen bor, napi 8 kávé meg a reggeli pálinka, annak a felfogásával nincsen baj. Én 1983 óta vagyok kutyarajongó, de megutáltam a kutyákat és ide több kutya ( persze amig itt lakom) nem jön. Az enyém 13 éves, a papa mindig betolja hozzánk, enni sem ad neki, de a Poppy nem is marad el vele. Ő az enyém és imádom és a Poppy nem hullajtja a szőrét én nyírom olykor szegény öreg kiskutyám ❤
A Tutyi nem lehetett bent soha, csak télen mert idióta és nem illik a mi lusta fajtánkhoz. Egyfolytában fel és le járkál, amióta a papa itt lakik a Tutyi nem járkál, hanem gurul… No meg a papa kutyája aki nem bír senkit csak a papát és engem… Ezek a hagyatékok rajtam maradnak míg gurulnak és az még bizony lesz egy évtized is akár…szóval ők voltak az utolsó kutyák az én gondozásomban Tücsökfalván.
Nagyon szívesen vigyázom az unokakutyákra de éjszakára mindenki hazaviszi a sajátját 😀
Gyomoridegem van attól is, ha valami nem oké a Gyerekeim életben, mert bár sosem voltak anyai ösztöneim, azért érdekes módon mindent megtennék, hogy sose lássam őket szomorúnak…
Szóval jó lenne egy nap..egy 24 óra, de önző leszek, legyen 48 amikor nincs gyomoridegem…amikor nem fáj semmi, amikor kurva nagy csend van a padlásomon, és amikor nem jut el hozzám semmi negatívum, semmi csoda, csak egyszerűen vagyok és kész. Csak 48 órányi szent pillanat… nagyon hálás lennék!
Amúgy nagyon hálás vagyok mindenért
és ma még nem nyírtam ki senkit, de ami késik az nem múlik… 😉
Szép napot Emberek!
-
Hőséges napok várnak ránk, és ilyen hőséges napokon nagyon hálás vagyok, ha pihenőnapos vagyok, mert a hajnali levegő hőmérséklete tökéletes arra, hogy tevékenykedjek kicsit míg fel nem melegszik az idő, de arra még tökéletesebb, hogy a telefont magam mögött hagyva csak üljek a kis sámlin az udvaron és minden szentimentalista túlcsordulás nélkül részévé váljak az udvar lakóinak ébredésének.
A legjobb nap és időszak az egész hétben az a szombat reggel, amikor másnap nincs munka, amikor tökéletes a szabadság rezgése és most minden tökéletes mert tombol az Újhold energiája és ha nem egy embered rész lenne csak bennem Isten, akkor ma hajnalban kivégeztem volna minden szemét korrupt gecit ebben a szép Magyarországban, a legkisebbtől a legnagyobbig. De mivel ma szuperszombat van, mert eggyé válhatok piciny kertkezdeményem lakóinak rezgésével, és mert mi boszorkányok nem végzünk ki senkit csak csendben megátkozunk, de persze én azt sem, mert nem akarok visszajönni ebben a formában ide semmilyen körülmények között, így csak hallgatom, hogy csiripelnek a madarak és elengedem azt a tudatot, hogy azok az emberek, akik képtelenek a munkájukat jól végezni végeredményben gyilkosok, akkor minden rendben lesz a lelkemben… 🙂
Tegnap ( a 194. napon) elvittük a papát egy sebészeti magánrendelésre ( szerintem soha nem volt magánrendelésen a papa, mert mindenre volt pénzük csak igazából magukra nem) , mert miután kidobtak minket a közgyógyból és mert csak az az egy kedves idős sebész van a szakrendelésen, nyilván nem tettem ki magam annak, hogy egy közfeladatát ellátó személyt megcsapkodjak. Szóval a papa anyu távozásának szentestés pillanatától a jobb szeme felett apró pattanás szerű képződményt kezdett növeszteni, ami elég intenzív fejlődést mutatott. Szerintem anyu miközben fentről nézte szegény kétségbeesett emberét hogy omlik össze még kicsit megátkozta, hogy a papa csak annyira szenvedjen hátralévő életében mint ő szenvedett tőle az utóbbi években (persze enyhítésképpen azért tegyük hozzá, hogy anyu sem volt angyal és idegelte a papát, így ennyi enyhítést adott a mennyei bíró) és az átka egy apró pontból indulva 194 nap alatt elég csúnya elváltozássá növekedett.
A kérdésre, hogy miért nem vittük előbb nem kell magyarázat… Akarata ellenére senkit nem lehet becibálni egy orvoshoz. A papa kezelte a 99%, hogy rosszindulatú elváltozást mindennel, amit kitalált rá, mi meg mindig jeleztük, hogy meg kellene ezt mutatni egy orvosnak, mert nem oké… A papa erre csak annyit mondott jó két héttel ezelőttig, hogy őt csak akkor vigye a mentő, ha már nem tud magáról… Aztán miután tudatosult benne, hogy a lakcímkártyáján Tücsökfalva szerepel, elkezdett visszavenni a hozzám azért akárhonnan is nézzük de méltatlan viselkedéséből és kezdett rájönni, hogy az a valami nem fog elmúlni csak lassan majd nem lát tőle.
Akkor “azonnal” oldjuk meg ezt a problémát. Oh hát igen, ez most épp pont az az ország, ahol azonnal meg lehet oldani egy egészségügyi problémát. A bőrgyógyász lett volna az első lépés, de mivel ez már annál előrehaladottabb dolog volt, így nem vártunk a következő december tizenkilencedikei időpontra ( vicc ez komolyan, ez vicc nekem olyan súlyos ekcéma van már a kezemen, hogy lehet tényleg nem lenne neki baj, ha egy doki mondaná rá, hogy nem tud vele mit kezdeni, de én tényleg nem fogok odamenni fél év múlva mert minek… ) hanem elkezdtem sebészt keresni magán, ott mindig van időpont …lett is.. tegnapra.. és elvittük és korrekt áron lekapták onnan a mama átkát.
Nagyon emberséges orvos nagyon jó értékeléssel és hát majd meglátjuk, de biztosan a lehetőségekhez képest szép munkát végzett a papa makacs kis fején.. 🙂
Elküldik szövettanra, és utána lesz érdekes, hogy mi legyen a folytatás, mert apu 82 éves és nehezen mozgatható. Én nem vállalom annak a felelősségét hogy ráerőszakoljak egy terápiát vagy azt, hogy lebeszéljem róla, de se a sugarat se a kemót nem bírja, volt már neki daganata… megúszta.
Úgyhogy neki kell majd döntenie… mi meg azt támogatjuk ahogy dönteni fog. ( én biztosan nem mennék 82 évesen semmilyen vegyi vagy sugaras kezelésre, főleg ilyen immunrendszerrel, ami neki van, és úgy, hogy szinte semmi más kalória nem jut a szervezetébe, csak a bor amit megiszik, s közben van kettő gömb alakú konyhamalaca , akik valaha kutyának születtek…azzal biztosan meggyorsítják az útját a híd felé.. de nem az én dolgom ezt eldönteni.)
Papa most lábadozik, persze ha valami nem úgy megy ahogy szeretné akkor előtör belőle a gonoszkodás, de már helyén kezelem, mert nagyon elfáradtam lelkileg.
Olyan szinten elegem van -és ehhez hozzásegített a valaha nagyon szeretett munkahelyem – hogy nagyon fontolgatom, hogy ha a apám nem lesz már, elmegyek világgá…. eltűnök és nem keserítem meg senki életét többé a lelki nyomorommal.
Nagyon sokat dolgozom azon, hogy ne így legyen, de a környezetemben egyre kevesebb azok száma akik ne a távozásom támogassák. Ugye nagyon jó, hogy minden fizikai kapcsolatom megszűnt a nagy internetes kapcsolódások miatt, ám pont az a hátránya, hogy ha nagy a baj, nincs itt senki… ezt válaszottam. Ez van.Úgyhogy a tegnapi akció után azt hiszem kicsit jobban aludtam, mert megoldódott megint egy probléma, ami majd hozza magával a többit, de legalább ezt is megoldottuk hála Apának, aki ha azt nem is bírja elviselni ha megszólalok, de mindig segít, ha (nagyobb) a baj, főleg ha telefonálni kell, mert én azt nem tudok.
Apropó telefon… Épp azon rezgek napok óta, hogy az amúgy elszegényedőben és teljes összeomlás szélén állónak látszó elembertelenedett cégemnél az a hír járja, hogy minden gépkocsivezetőjét felszereli telefonnal, hogy azon adják majd az utasításokat. Jó nagy öngólt lőnek vele, mert a “céges” telefon csak fellépési időtől a lelépési ideig kell, hogy aktív legyen azaz a busz tartozékává válik. Mivel nekem minden telefonom törött, mert nem tudok vigyázni rá, nagy kihívás lesz egy “céges”, amire kellene vigyázni majd. Szóval ezen aggódom ezerrel, hogy miért kell még egy teher az amúgy is sok mellé… más biztosan örül majd ennek a lehetőségnek, főleg azok akik soha nem fogtak a kezükben okostelefont.
Nekem tökéletes a sajátom azt sem veszem fel csak akkor ha a cég keres és eddig mindig felvettem.. ezért sem kellene ezt a jó szokásom erőszakkal megszüntetni, mert én nem írok alá semmit amit majd az unokáim sem tudnak megszüntetni mert olyan erőszakosak a szolgáltatók…ebből éppen nemrég jöttünk meg. (tudom, hogy hülye vagyok de én másképp vagyok bekötve, minden amit erőszakkal akarnak rámterhelni bennem ellenállást vált ki. Én annak sem örülnék, ha céges autót kapnék, mert nem bírom el a felelősséget amit rám terhelnének ha kárt okozom.. meg azt a hercehurcát. Ezért vigyázom a buszra is ahogy csak tudok… )
Ez van, röviden.. szombat reggel…. Legyen szép a hétvégétek!
Ölelés…
-
180 nap mérföldkőnek számít az új életünkben.
Nagy út, rengeteg munka és könny és csalódás van ebben a 180 napban, de van benne rengeteg megélés, tanítás, önismeret.
180 nap alatt ha minden oké lenne, akkor egy többgenerációs család modell bizonyítaná, hogy igenis tud együtt élni több generáció.
Mivel én olyan társadalmi rétegből érkeztem, ahol a szüleim generációja az a generáció, akik majdnem szó szerint kib@szták a gyerekeiket a házaikból, a tehetősebbek inkább vettek számukra lakást, házat, csak békességes és nyugalmasságos életet éljenek nélkülük, és örüljenek a hazatérő gyerekeiknek, -.de jobban annak, ha mennek-, így mi nem tanultuk meg azt, mit is jelentett a régi világban a több generáció együttélése.
/ Nyilván sokan élnek együtt most is, nyilván nem mindenkit tessékeltek ki 7 kilométeren kívülre, nyilván mint mindenben vannak kivételek, távol álljon tőlem, hogy általánosítsak /
Mit köszönhetek a 180 napnak?
– A JELENLÉTET
Sokszor megjelenik a kérdés a Faszbukon, hogy
TE HOVA REPÜLNÉL, HA MEGTEHETNÉD?Én mindenféle – és itt jön a másik ajándék : AZ EGÓzásMENTESSÉG – rosszérzés és önsajnálat nélkül jelenleg semmilyen úti célt nem tudnék megjelölni.
Ezen gondolkodtam egész reggel, hogy mi az oka annak, hogy igazából sehová nem vágyom.
Az egyik oka az, hogy a JELENBEN kivitelezhetetlen.
A papát nincs kire hagyni, nem azért, mert nem tudna ránézni a Gyerek, vagy egy idegen pénzért, hanem mert senkit nem teszek ennek ki. Ha hozzánk jön valaki, az nem azt a papát látja ugyan akit én minden nap, hanem azt a papát, aki nagyon is tudja, hogy kell viselkedni ha idegen jön a házhoz. Nem is nagyon érti az idegen, hogy nekem mi a problémám, hiszen a papa kedves és vicces.
Nekem amúgy semmi problémám nincs, mi lehetne?
Az egész Földbolygó jelenleg a teljes elbutulás illetve értékrendváltást állapotában van és így vagy úgy mindenki részesül belőle. Vagy a családban, vagy az ismerősei között vagy a munkahelyen ( ó persze nálunk nem… nálunk van az összes normális ember, pont most tettem fel reggel a kérdést, hogy melyiknek mennyit és ki fizet azért, hogy teljesen tönkrevágja azt ami eddig ha nem is zökkenőmentesen de működött , döbbenet)
A másik oka, hogy a fizikai állapotom zéró szinten .
A kezem a kovid óta egyre intenzívebben eszi az ekcéma, (a bőrgyógyászatra- ha el akarnék menni- legközelebb decemberre van időpont. Minek? Totálisan felesleges decemberben odamenni egy most tomboló problémával. A háziorvos olyan nagy ember, hogy egy tök üres rendelőt üzemeltet, mert nem lehet odamenni, hogy elnézést problémám van, hanem időpont.. időpont, időpont, időpont…. Megb@szhatják az időpontjaikat, mindenki, aki akkora király lett a kovid alatt, hogy képtelen ellátni a feladatát ha kint vár a sor… Még a magánszférában is időpont van, mert a jó orvosok telítettek, ott is több hónap a várakozási idő. Vicc, hogy csak akkor látnak el TALÁN, ha baleset ér, amúgy mindegy. Nyilván ez a cél, hulljon a férgese… ) a térdem teljesen rottyon, alig bírok menni, szerencsére a buszon ülve nincs bajom, csak fel ne kelljen állni. Ha elindulok tudok gyalogolni, csak lejtő ne legyen, mert nem tudok lefelé menni, sem lépcsőn, sem lejtőn. Ide jutottam, így hova mehetnék repülni, nyaralni?
Sehová.
Eszemben sincs.
Öntözgetem a Hortenziáimat.
És maximum majd leszökünk pár este a Balcsira naplementét nézni.
Még a kajakozás is necces, mert nem tudok kiszállni egyedül.
Így jártam. Ha majd eladom anyuék kicsi nyaralóját talán lesz annyi pénz belőle,
hogy kicseréltessem a térdem, de mivel magamra sose költenék pénzt, majd elteszem a hamvasztásomra, mert ha nekem nem is ültet senki sem majd fát vagy dobnak bele egy pocsolyába, mert azzal munka van, ki kell fizessék a gázt, amivel porlasztják az ember, és az is egy vagyon.
( hahahaaaaaa)
AMÚGY abszolút jelenlétes vagyok. ÉS EZT POZITÍVUMNAK ÉLEM MEG.
Látom mik a feladatok és sorban mennek is szépen a dolgok.
Semmi hosszútávú terv nincs, mert anyu hirtelen távozása megtanított arra, hogy nem kell előre tervezni, akkor kell élni amikor ugyanott ébredünk ahol lefeküdtünk. Nem mondom, hogy nem szerepelnek tervek szépen elhelyezve bennem a következő teremtési tervek között, de egyik sem olyan, hogy ne lennénk meg nélküle, ha nem valósul meg.
Őszintén mondom jó dolog nekem a JELENLÉT.
Eddig aggódtam a holnap miatt.
Már nem aggódom.
Most van.
Már megszóltak a kollégák, hogy minden nap tankolom a buszomat, pedig 99 %-ban egyedül dolgozom vele. Minden nap az utolsó nap itt.
Ha holnap úgy döntök, hogy elég volt én rendet fogok hagyni magam után, mert számomra ez a fontos. És ebben a 180 napban a papa folyamatos ellenállása a jó és segítő szándékomnak, a folyamatos lelki terror, a pocskondiázás, a minden jószándék ellenére való elégedetlenség megtanított arra, hogy nem kell senkinek nézni az érdekeit, mert a beled kidolgozhatod valakiért, ha az a valaki nem képes értékelni semmit. Nem én vagyok a teremtője az állapotának, hanem ő maga.
És a papával töltött 180 nap alatt a helyére került az ÖNÉRTÉKELÉSEM mert SENKI, tényleg SENKI nem értékeli azt ami teszek, viszont én egyre inkább büszke vagyok rá, hogy lehet a következő pillanatig lehet még sok napig vagy hónapig, évig ( bár ez utóbbi ilyen alacsony kalóriabevitel mellett kétséges) minden megtettem ami tőlem telt, sőt..azt hiszem sokkal többet is. És büszke vagyok Apára hogy még nem hagyott itt a szarban, hogy időt (sok sok időt) munkát és pénz nem sajnált, hogy MIATTAM a papa életét megkönnyítse az új helyzetben. Az, hogy nem értékeli a papa?
Azzal majd elszámol a híd másik oldalán… de egy biztos, ha én meghalok engem SENKI az úgynevezett rokonságból ne merjen megközelíteni a túloldalon.. akkor sem ha minden és mindenki egy.. mert gyűlölöm a fajtám…
Korlátozott látószögű, gonosz, önfejű svábok vagyunk, ilyen nyomorék program nincs még egy a Földön komolyan… Csak tudnám mire olyan büszke mind,… mindegy is..Amúgy a papa nincs túl jól, nem eszik, csak iszogat, de azt sem eleget.
Erőszakolni nem lehet a kaját, rengeteg rágcsálnivaló van körülötte, de a főtt kaját elutasítja. A sütiket eddig ette, most az is a kutyákban köt ki.
Kényelmes, nagy, most már klímás szobája van, ahol lehetne boldogabb.
Most az a baja, hogy ha megy a klíma nem nyithat ajtót és a kutya nem tud kedvére kibe járni.. Nem jöttem rá, hogy direkt csinálja, vagy kezdenek neki elmenni otthonról.
180 nap az fél esztendő. Ahogy indultunk nem hittük, hogy a papa még létezni fog emberi formájában “ilyen sokáig”, de az alkohol mindenképp jó tartósítószer, mert sem a kovid, sem a kaszás nem viszi el azokat, akik felesküdtek rá.
Téves következtetés azt hinni, hogy bárki a halálát várná itt rajta kívül.
Ő sem, mert akárhányszor érte jön az anyja, mindig “üres kézzel” távozik.
Eddig négyszer volt itt a mama, hogy elvigye a középső kisfiát.
Nem győzöm kifüstölőzni a házat az ilyen látogatások után.
Anyu a volt szomszédasszonyához járkál. Hozzánk nem jött még.
Valószínűleg apu miatt. Pedig megnézhetné néha a hortenziákat és a kis fát, ami neki lett ültetve.
…a 180 nap alatt rájöttem, hogy bár vannak néha az élettel összeegyezhetetlen gondolataim, én jó ember vagyok….
és végül a reklám helye..
Boszorkányos SpiróÉn a füstölőimet az
ILLATMÁNIA oldalról rendelem.. jó áron sokféle füstölő kapható egy napos szállítási határidővel. Imádom, ahogy nyitom a csomagautomatát és füstölő illat terjeng benne. 😀 Szóval ide csak a feltölteni vágyó vagy szeretettel érkező rezgéstöredékek jöhetnek Tücsökfalvára, mert mindig magas a rezgés, de őrök állnak a mindig nyitva lévő az a dimenziókapuban és kifüstölik azt, aki nem idevaló 😉
-
165 nappal Édesanyám hirtelen távozása , és 150 nappal a haláleseti és hagyatéki ügyintézés elindítása után a mai nappal lezárult az ügyintézési procedúra.
Nézőpont kérdése, hogy ez a 150 nap sok vagy kevés.
Inkább szerencsés vagyok , hogy csak ennyi, de ha azt nézem, hogy Anyu bankja mennyire rugalmatlan, akkor sok.
Mivel nem az ügyintézőn múlott ( mert ő nagyon aranyos és segítőkész volt) nem panaszkodom.
Vége.Reggel gyújtottam Anyu fája mellett egy mécsest és két füstölőt…
Sűrűn szoktam, de vasárnaponta és ha valami konkrétan vele kapcsolatos,
akkor mindig.
Ő volt a család ügyintézője, nem veszem át ezt a szerepet.
Itt a vége. Mindenki intézze a maga dolgát. Meg persze az enyémet..😁A lelkileg nehezebb rész az még hátra van, az ingóságok összecsomagolása,
az emlékek méltó helyének kialakítása, az ingatlan sorsa és a Papa mindennapi negativitásának közömbösítése elég kemény feladat marad, de hát pont tegnap állapítottam meg, hogy amíg teheti az ember nem él, amikor meg korlátokkal veszi tele magát, mert ezt diktálja a lénye, akkor meg úgy érzi, hogy halott.
Életemben először érzem, hogy kockázatot vállaltam, és nem tudni mi lesz a vége ennek a történetnek. Apám ezelőtt 30 évvel , amikor lehetőségem lett volna megvásárolni a házat, ami a szomszédjukba állt azt a kijelentést tette, hogy ne merjek a közelükbe költözni, örülnek ha jövök, de jobban ha megyek. Most – ha akkor mégis megveszem a házat- semmi változás nem lett volna az életünkben, csupán annyi, hogy 5 métert sétálok napi 30x, hogy megmentsem önmagától.
Ez utóbbi is elég nagy hiba volt… megmenteni.
Nem hagyni, hogy kivégezze magát, beleírni a sorsába azzal, hogy a nyakamba veszem és cipelem és ezzel kockára teszem a kapcsolatom a párommal és a gyerekeimmel. De ott a másik oldal… ha ez a történet rombolja le a várunk, akkor nem állt stabil alapon. Akkor nem kár érte…
Egy biztos, én többet várat nem építek.
És az is, hogy ha a családom kivet magából, akkor elmegyek és nem jövök vissza soha többé. Lezárok mindent és mindenkit és eltűnök a világ szeme elől, mert elbuktam. Újra és újra és újra…
Most innen megyünk tovább.
Nem gondolkodom a holnapon.
Locsolom a virágokat és etetem a kecskét…tekerem a kormánykereket és csak a Lajos láthatja a könnyeimet.. abszolút lényegtelenné váltam az Isten/ Teremtő/ az EGÉSZ számára ebben a földi világban.
Kiüresedtem.
Vége(m).
Egy nagy tanulság a hagyatéki ügyintézés után:
Aki még él és netán van családja, az tegyen már rendet az életében, hogy ne hagyjon maga után szart. Legyenek a papírjai egy helyen és legyen tiszta minden, legyen korrekt az örököseivel. Ne a közjegyzőnél tudják majd meg, hogy mennyi adósságot halmozott fel vagy azt hogy hány helyről jönnek majd még az utódai és a lehetséges örökösök. Azt hiszem ideje megírjam a memoárom, régen is volt feljegyzésem arról, hogy mire lehet számítani ha feldobom a gumipapucsot…
Ezzel legalább annyit érünk el hogy egy dologgal kevesebbért utál minket majd a család…
Szép napot Nekünk!
😀 -
Helló Tücsökfalva-Virtuál vidám népe!
teremtő kép? Reggel fedeztem fel az ágyam mellett a Metropolt amit a Merci hozott nekem tegnap Pestről. Senki se higgye, hogy a Garfieldon és a horoszkópon kívül bármi szennyet is elolvasok belőle,mert semmilyen olyan sajtó nem érdekel ami pocskondiáz. Továbbá senki sem érdekel aki bármit , bárkit pocskondiáz. Meg sem hallgatom a politikát, nem ítélem el azt akit ez érdekel, ahogy azt sem akit bármi más érdekel,ami engem nem, mert hát engem semmi sem érdekel csak a szépség, a virágok, fák, bokrok, apró állatok, az utazás és a lakberendezés,az emberi lélek, az egészből elkülönült egyéni sorsok, ( nem a közösségi csürhe programja)..ezen kívül semmi, így velem nem lehet miről beszélgetni (szerencsére), viszont szívesen hallgatom mások valóságát, és biztonságban vannak nálam a sorsok ..ez vagyok én
No de a Metropol.
Nekem a Metropol egy olyan rezgés képvisel, amit imádok. Azt a bizonyos füstös kocsmaszagú kávéházat, ahová Schumiczka bácsi minden reggel betért, ahol világmegváltó gondolatok születtek, ahol senki sem ismert senkit de mindenki mindenki része volt a hétköznapok szürkeségében… A Metropol illata a múltban rekedt remény, hogy csodálatos életem lesz, mert úgy történik minden ahogy én akarom.
És úgy történik. Sajnos. Nem tudatosan kimondott szavak , beférkőző gondolatok, sóvárgásból született megvalósulások. Lehet holnap tényleg villamost vezeték Pesten, mert minden második szavam ez…hogy jól van, hát majd elmegyek és villamost vezeték Pesten. De milyen tragédia hullám előzi ezt majd meg? Mert magamtól sosem állok fel a busz üléséből, csak a pörköltes kondér felett valaki elböfögi magát, hogy az én helyem kell, akkor holnapra tényleg mehetek világgá vérig sértve, s közben odaát a Teremtés Mennyei Kocsmájában a fejüket csóválják, hogy de baszki,ezt akartad, ott van a villamosod, most mi a baj ?
Emlékszem mindig irigy voltam a MÁVosokra,mert ott “rend” van. Most nem a késések, meg nem az egyéb- a közvéleménynek nem tetsző – dolgokra gondolok, hanem ott amit követel a cég azt be is tartatja. Nálunk a nyulak viszik a puskát, a nyulak lőnek a nyulakra, a vadász azt eszi amit a nyulak főznek neki…. Erre most mi történik? Lassan nem volán csiga díszeleg rajtunk, hanem a MÁV embléma és nem a rend gyűrűzik be a nagy cégből, hanem a káosz… Ezt megint kurva jól “megvágytam”.
Tényleg nem kellene semmi mással foglalkoznom, csak a pipikkel, a Lajossal meg a Hortenziák birodalmával.
Az egyetlen kendermagos öregasszony a főnök 🤣☺️ Háttérben a I.Lábszaggato Lajos király 🐐 
Lujzi 
A lelkem kivetülése képekben Apropó Lajos … Nem tartottam be az alapszabályt,hogy nem fordítunk hátat a kecskének, így nem vettem észre, hogy egy pipiket épp a kecske kukoricáját próbálja elcsórni, amire a Lajos egy laza fejmozdulattal reagált. Csak nem a tyúkot találta el, hanem a térdhajlatom alatt pár centivel a lábam. Kb 5-6 centi hosszan és jó mélyen felrepedt. Ez volt vasárnap… még mindig próbál gyógyulni.. a Lányok szakszerű ellátásban részesítettek otthon.🙏❤️
Ja orvos..orvos azok után nincs, hogy Pakson kidobtak minket a sebészetről…hova is mehetne az ember ebben a világban? Max a sütőbe ..
Ezer téma merül fel bennem mikor hajnalban ballagok a buszhoz, de mire odaérek már más a feladat és nem jegyzetelek, így elmarad az írás. Pedig írnom kell…ki tudja miért is. Azt mondtam az őrzőknek a minap, hogy én mindegy mit csinálok itt,mert nálam mindenben mindenki jobb. Minek írjak vagy fotozzak? Aztán rájöttem, hogy nekem illetve jobb szó rá, hogy értem. Hogy legyen értelme az egésznek, mert ezt szeretem. Mit számít hogy értek-e hozzá? A politikához sem ért mindenki, mégis annyian művelik. Mindenki azt gondol rólam amit akar, az az ő dolga. A lényeg hogy a ☀️ felkeljen reggel, a többi meg majd magát.
Egy dolgot kell vágyni ezen a Földön!
Egészséget!
Ha valaki egészséges, az mindent úgy fog teremteni, ahogy KELL! Ahogy neki meg van írva. A szerzett betegség nincs megírva,azt a gondolatok hozzák létre. Hát erre koncentráljunk, hogy legyen bent rend…a házban is,de főleg a padláson. Akkor minden oké van!
Szép napot Nekünk!
❤️
-
Kellemes , szép vasárnapot Mindenkinek aki bekukkant ma Tücsöfalva virtuális felére.
A mai reggel kivételesen nem kötelező ébresztővel indult.
Senki nem kényszerített rá, sok sok hét óta először.
Sikerült is felkelni a megszokott 3 óra helyett 4:30-kor és akkor indult is a nap, illetve folytatódott a tegnapi. Mondanám, hogy bár ne folytatódna a tegnapi, mert katasztrófa volt az amúgy nyárindító, szüli és névnapos nap.Tegnap ott fejeztem be a mondanivalóm, hogy Budapest reggeli rezgésében indult a nap, mert dolgunk akadt.
Mostanában tényleg nem kell menjek, júniusra nem jut egy nap sem, amikor Budapest opció lehet.
Az első nyár ez, amikor be leszek zárva a kis világomba,
annyi csavargással amig eljutok a boltig. A szörnyű az ebben, hogy az ember megszokja, leamortizálódik és mire megtehetné sem tud mit kezdeni az idejével, ahogy eddig sem tudott.
Tegnap mire hazaértem Budapestről, itthon- mint mindig, ha elmegyek- állt a bál.
Apám szépen megitta az összes szülinapi italát. Nyilván az a hibás aki vette neki. Hiába kapott keveset, a kevés is soknak bizonyult, jól odabaszott neki és elfeküdt, ahogy szokott a padlón mint a lázas disznó. A gyerekek szedték össze a földről az új szobájában.
Apa jól kiakadt, szerintem már szívből gyűlöli az öreget és lassan lehet engem is már, pedig régen a papa volt az egyetlen a szülők közül aki meghallgatta apa terveit, sztorijait, . Bár ez utóbbi megkönnyíti majd a dolgom, mert fogom a papát és elmegyünk és akkor pokol lesz az élete, mert ha tönkre tette az enyémet, akkor tönkre lesz az övé is.
Tegnap felmerült bennem a kérdés, hogy ha mindezzel a megtapasztalással előrébb lennék, újra hazahoznám-e a papát, de nem, nem hoznám. Mert ami itt van az senkinek nem élet. Hiába változunk jobb emberré, még jobbá és még jobbá, akkor sem érzem szükséget ennek a látványnak, ennek a verbális kínzásnak, amit a papa itt művel velem/ velünk. Valószínűleg az első hónapban ott lettem volna vele, míg kialakult volna az élete vagy megszűnt volna, mert hihetetlen mit képes művelni ez a valaha okos, szorgalmas, szakmailag magas tudással rendelkező ember. Ezt nehéz elfogadni. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam helyén kezelni.
Anyu sem. Szegény anyu.. legalább neki már jó. 😦
Tegnap a helyére kerültek a bútorok is, ma meg reggel a cuccok is átkerültek .
A papa csak segítséggel tud fürdeni, a tegnapi magánszáma miatt most öltözni sem tud egyedül mert jól megüthette magát ( szerinte nem eléggé… ) Azt hiszem a nagyobb ( 2 dl, ami elvileg nem sok) mennyiségű alkohol ajándékozása itt befejeződött. Ennyi volt. Itt nem fog fetrengeni földön senki. Most ő van épp megsértődve, csapkodja az ajtókat.
Arra most döbbentem rá, hogy jobb nem lesz.
Ez van. A hogy lehetne ez ennél (is) jobb most elég irreálissá vált,
de nyilván nem adom fel. Belém költözött az esélytelenek nyugalma.
Ami jó, hogy tegnap ült egy asztálnál a kis családom míg a Mercike tortáját pusztítottuk. Olyan volt mint karácsonykor… majdnem…
Rengeteg névnapi köszöntés érkezett, sosem ünnepeltem, de most, a jelen helyzetben mindenki a rám gondolt egy csillag volt nekem az éjem sötétjében..
Köszönöm !
Szerencsére van sok munka, nincs idő itt ülni és sóvárogni valami más élet után
Biztosan lesz olyan is.. Addig megment engem a Lajos király és szó szerinti fehér udvarnépe, a sok virág ami most örül a nagy esőnek és a feladatok soksasága, ami nem enged befordulni, csak tevékenyen haladni ezen az úton tovább, ami már mindegy is, hogy merre vezet.
Legyen vidám ez a vasárnap is!
Akkor is!
Azért is!
Is.. -
A május szépen búcsúzott tőlünk tegnap Már könyveltem,hogy ma locsolni kell, mert b🤫szik esni az eső.
Tegnap nagy nap volt, a Papa birtokba vehette az új szobáját. Még van berendezési feladat, de már funkcionál . A tévé szól, az ágy a helyén, a kutyák kuckója is kialakítva. Szegény Apa hulla fáradt , rengeteget dolgozott a nyugalmáért. Remélem bejön.
Éjjel azonban a viharos szél és a vízszintesen szakadó eső betalált esni a nyitva hagyott ablakán, meg folyt minden irányból a tető alól is szinte minden helységben 🤣
Nem hiszem el, hogy rögtön az első éjszaka problémába ütközik szegény, hogy semmi sem mehet zökkenőmentesen. Bár szerintem úgy megy, csak ő másképp akarja látni. Lényeg,hogy ő visszaaludt, én nem .
Szerencsére nem láttam nagyobb kárt a virágaimban, sem a fákban, és azt hiszem ma locsolni sem kell 😁 A beázás meg majd megszárad. Ha egyszer nyerünk a valamin majd lesz új tető,addig van lavór..👌
A papa jó (szerintem jó) hangulatban ébredt, így kicsit nyugalmas lett a nyár indulása Tücsökfalván.
Reggel 5 után indultunk Budapestre,mert az én ma született Nagylányomnak dolga van, nem sokat aludtunk, és kocsival jöttünk fel (mert már nagyon menő vagyok csak rajtam kívül más ne legyen az úton) mert lusta disznó vagyok vonatozni azóta mióta rájöttem, hogy az Eteléig jó vagyok kocsival, rengeteg időt spórolunk vele. Onnan úgyis közlekedtetjük a tömegünk. Ha már fizeti a cég.
Már nem vonz Budapest. Már semmi sem vonz, amióta papázom azóta az ágyam vonz, semmit nem szeretnék, csak nyugodtan aludni. A buszon szoktam pihenőidőben a padlón megágyazva pihenni egy órát. Azzal vissza tudom tölteni a lemerül telepeim.
Túléltük a telet, a tavaszt…most jön a nyár. Rengeteg a munka otthon, rengeteg a feladat. De mindig jobb. Ha tetszik, ha nem azzal, hogy a papát magunkhoz vettük felfordult ugyan az életünk, de sokkal aktívabb, teremtőbb lett. Lehet érzelmileg kikészültünk, idegileg elfáradtunk, lehet olykor majdnem feladjuk, de depresszió helyett a környezetünk szépítésébe menekülünk. Szerencsések vagyunk ebben is. Hogy még fel tudjuk rángatni egymást a földről, és nem adjuk fel,vagy legalábbis nem egyszerre. Így mindig van aki segít felállni annak aki elfáradt. Nem érdemlek én ugyan ilyen családot, de nagyon hálás és büszke vagyok rájuk.
Június… nyár…semmi tervem.nincs…dolgozom végig és igyekszem talpon maradni.
Most itt ülök a mekiben a jó kis mandulatejes lattémmal, és próbálom megosztani a gondolataim. Mert nekem ez nagy segítség , terápia, tiszta kapcsolódás velem, bennem a külvilággal . Ez az egy dolog hiányzik nekem a Budapestből. Egy jó hajnali latte egy laptop és az írás miközben kint ébred a város ..valamelyik párhuzamos életem ilyen lehet…de lesz nekem pihenökuckóm hintaággyal a fák romjai között majd Tücsökfalván ahol ihatom a kávét és írhatok. 🤗
Szép napot Nekünk, szép szombatot, szép hétvégét, szép júniust, szép nyarat!
❤️
🍁soulleaderdemon🍄 