Az idei nyaraláson egy hosszú útra indulok, a lelkem mélységes bugyra az úti célom. Próbálom helyre tenni magam mielőtt végzetes döntést hoznék. Ezt az önismereti és elfogadási, majd elengedési túrát akkora terveztem, amikor az Apu már nem lakik velünk, de nem lehet így tervezni. Most van az ideje, most lépek kicsit ki a virtuális világból,hogy megtaláljam magam valahol ott a Pokolban és felszínre segítsem az Ént
A virtuális világ olyan szinten tolja a negatívumot,hogy konkrétan már az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Mivel nem tudom mi a helyes viselkedés az emberek világában, és mivel nehezen viselem azt,hogy rosszul működöm, próbálok kapaszkodókat találni, de minden kicsúszott a kezem közül. Most csendre vágyom…pár nap .. aztán ha nem oké, akkor elköszönök.
Jó reggelt ! Vince napján korán keltem, mert Izidorén nem aludtam el. Gondolkodtam. Rájöttem, hogy lehet mégis van karma .. visszadobták a labdám, amit kényszerből dobtam el ..rá kellett döbbennem, hogy nem számít mit miért teszel, a lényeg, hogy megtetted… Nem lehet azért megölni egy embert, hogy megments egy másikat… A tény hogy öltél , semmin nem változtat. Ha volna Isten, akkor azt mondanám, egyedül ő dönthet arról, hogy kitől mit vesz el. De nincs… Sors van…tanítások, és aki szerencsés az időben ébred… Szép napot Nektek ❤️
Tegnap este a busz éjszakai szállására gurulva Szepes Mária gondolatait hallgattam a Tetubon.
A gyűlöletről is beszélt többek között. Épp közel állt hozzám az érzés, mert úgy érzem megloptak .
Azon gondolkodtam az éjjel, hogy elátkozom a g😙cibe őket. Aztán azon, hogy nyilvánvaló, hogy minden rendszerváltáskor jól jár valaki.
Mindig lesznek haverok, de a mai világban hívhatjuk őket élelmes, rafinált túlélőknek is.
Azon is gondolkodtam, hogy én mikor tettem ilyet azért, hogy nekem jobb legyen? Talán azért, mert apám miatt ilyen helyzetbe kerültem? És, hogy én is ezt tettem mással?
Végülis valóban igaz. Ha a száraz tényeket nézzük akkor a karma (hát mégis van?)gyorsan visszapasszolta a labdát. Akkor viszont azt is megtudtam, hogy ebben az univerzális illúzióban kicsit sem számít, hogy ha valamit teszel mi mozgat benne. Ha megütsz valakit nem számít, hogy azért ütötted meg hogy fájdalmat okozz, vagy azért hogy védd magad! 🧐Hogy azért teszel valamit, mert nincs más lehetőséged látszólag, vagy azért, hogy neked több legyen.
A lényeg ugyanaz…elvettél, elvesznek …🤔
Megértettem. 👌
Elfogadom. 😉
Ám legyen így …Azt kívánom❤️-böl, hogy akkor amit összekapargattatok magatokat, okozzon minél nagyobb örömöt. Legyetek egészségesek, boldogok!
és én mert nem szeretem a hiénák bűzét.,maradok madár 🐦, aki szárnyal ágról ágra, soha nem leszek magamra hagyva, mert mindig velem vannak a felhők ☁️és a csillagok.✴️⭐✨
Szepes Máriának igaza volt mindenben. Mivel empata vagyok értem, hogy vannak emberek akik csak ennyire képesek és nem tehetnek róla. Nincs velük dolgom. Más a feladat.🙏
Én osztottam mindig az észt arról, hogy a boldogság nem lehet külső körülmény függvénye.Akkor mutassam is meg, hogy én minden külső körülmény ellenére is boldog vagyok
Új játék van a birtokomban. Egy aprócska laptopocska, ami pontosan megfelel arra, amiért idekerült.
Úgy kezdődik a történet, hogy lett ez az új blogom. Kicsit már sajnálom, hogy a régit nem aktiválta vissza a WordPress legalább egy mentés elejéig, hogy ide tudtam volna illeszteni az új cÍm alá, de mindegy is, mert innen megyünk úgyis tovább. A nagy laptop meghalt nálam, és gondoltam egy nagyot tegnap a vezetési szünetben fellapozva a Jófogást csak úgy poénból laptop ügyben, rögtön az első között hozta ezt pici képernyőjű, de nagy akkumlátor- teljestményű kis használt szerkezetet potom pénzért.Kicsit aggódtam, hogy ez valami kamu dolog, de a Kisfiam szakértelmére bízva magam végül alig 12 óra alatt itt termett postával a játékom.
Csak most este nyitott ki a csomagom… és felnevettem, amikor megláttam a nagyobb könyv méretű -amúgy érintő képernyővel is működő- gépet. Pontosan elfér majd a kormányon…és írhatok,amikor eszembe jut és az időm engedni. Nagyon tetszik, hogy minden úgy működik az életben, hogy ha valóban szükség van rá, azért az ember azonnal indul. Legyen az bármi… Gondolkodás nélkül, akkor is ha nincs rá fedezete, mert az Univerzum soha nem támogat olyan dolgot, amit nem tud aztán megteremteni. Még szokni kell.. de most nagyon boldog vagyok… 🙂
Azt mondják mindent a csúcson a legjobb abbahagyni, ezért lehetett, hogy a Tücsimami oldalt a sok ismerős és ismeretlen (és kamu) követő ellenére megszüntettem, majd hiába folytattam a megosztásaim a nevem alatt, nem tudok együtt rezegni ezzel a Facebook felülettel.
A múlt szinte visszapörgethetetlen, az erőszakossága és a felszínessége miatt nem tudok benne olyanformán létezni, mint minden más normális ember. Ebből is látszik, hogy nem vagyok normális ember.
A blogom törlésének más oka volt. Bár igen nagy anyag volt mentve benne, az elmúlt húsz év spirituális útjának összefoglalója, mégsem látom értelmét az írásos anyag megtartásának, még akkor sem, ha voltak benne olyan dolgok, amikre lehet, hogy szükség lett volna a holnapban is.
Még mindig ragaszkodom az Embereimhez és jelenleg a legegyszerűbb kommunikációt csatorna a Messenger így a Facebook felülete megmarad, a blogom frissítéseinek nagy része- de már nem minden- meg fog ott jelenni, de tőlem más már nem. A nagyon mély dolgok itt maradnak a WordPressen azon szűk olvasó körnek, akiket valami kórság folytán ( igen igen) érdekel az ami belőlem, vagy általam jut ki a levegőre.
A Facebookon viszont megmaradok a “napom” opció alatt, mert az ellen nincs semmi kifogásom, hogy az aktuális mostom megosszam és 24 órán át bárki csekkolhassa…
A WordPressen küzdök most a sablonnal, megváltozott a szerkesztői felület, kevesebb lett a sablon, a kifizetett sablonom a régi blogomhoz járt csak, pedig ugyanazon felhasználó alatt vagyok, csak az elérhetőségem változott. Nem tudom, hogy működik -e a feliratkozási opció, semmi nem egyértelmű, így elég sokat kínlódom, de majd csak sikerül.
Megmondom őszintén, hogy nem tudom kezelni azt a fajta erőszakos, felgyorsult életet, amit a Facebook generál. Amióta nem vagyok ott csak célirányosan, azóta elkezdtem részt venni a fizikai világban zajló eseményekben. Például már beszélgetni is szoktam.
A végén még lesz életem?
Ideje volt egy kicsit lecsatlakozni a virtuális köldökzsinórról, mert az ember teljesen elveszíti mindazt, amiért ide érkezett a Földre. Bár nagyon hajaz ez a Föld egy számítógépes szimulációra, amíg “csak” ilyen egyszerű agyszerkezettel szerelt test jut, addig az élet nem a monitorokon zajlik.
Majd az a világ is eljön… hogy nem a kell a test a dimenzióba teremtett világ megéléséhez, akkor elég lesz egy elektródákkal megspékelt agy, és mehet a műsor.. mintha benne lennénk.
Nem vagyok agykutató, de az én “logikám” szerint a könyvek is, a zene is, hasonlóképp manipulálja az agyat, csak valószínűleg más területeket mozgat. Én mindig irigy voltam a Star Trek “holoszobáiért” ahol előre programozott helyszíneket és eseményeket lehetett életszerűen megélni úgy, hogy bármikor leállítható volt a program, bár ahhoz is kell “agykapacitás”, hogy valaki képben tudjon lenni, hogy amit megél és lát nem a valóság. És ha már terhelő egy esemény, akkor ki tudja mondani, hogy “program állj!”
Vajon a mi “álmondónk” mikor mondja ki, hogy “program állj”?
Az internet adta lehetőségek széles tárháza sem károsabb, mint egy könyv fantáziavilága, csak vannak akiknek az agya a rengeteg képi megjelenítést nem tudja olyan szinten feldolgozni, mint ahogy egy könyv szavait képekre fordítani s tenni ez által megéléssé. Az én agyam nem tudja befogadni ezt a sok mindent.
Senkit nem akarok megbántani azzal, hogy nem nézem meg a dolgait, ha már egyszer ismerősökké fogadtuk egymást, de ez nálam sokszor okoz “őrületet”. Nem mindig tudom feldolgozni, hogy a személyesen ismert emberek másfajta karaktert öltenek az interneten. Nem tudok mit kezdeni azzal sem, ha olyat látok, amivel nem tudok együtt rezegni.
Valószínűleg nekem nem való ez az egész felület , jobb lenne ha a kecske mellett ücsörögnék a porban.. De ha már idealakultam akkor itt kínlódok és olykor mindent összezavarok, hogy amig próbálok rendet tenni ebben a rendszerben sem menekülök másokétól.. Ez van.
Hobbynyuszko néven indultam 2004 végén a blogvilágba. Nagyon szerettem ezt a nevet. Akkoriban nyulakat tartottam és így lett ez a választott nick nevem. Ezen a néven ismert meg akkoriban a B13 blogvilága. Aztán sok minden változott.
Most szerettem volna a régi blogom visszaállítatni, próbáltam felvenni a kapcsolatot a WordPressel immár másodszorra a koránt sem elhamarkodott törlésem miatt, hátha még beleférek a 30 napos visszaállítási lehetőségbe. Nem mintha bármi fontos lenne az elmúlt évek anyagában. Inkább a felület miatt, amit sikerült akkor jól összeraknom ( nem elhanyagolható az sem, hogy fizetett sablon volt az irományok alatt) De elképzelhetőnek tartom , hogy ha vissza is állítják, átmentem az anyagát erre a felületre és itt kezdem-folytatom és fejezem majd be, ha végleg eljön az ideje.
Próbálkozom a gondolataim a Facebook felületére írni, de nem érzem odavalónak őket. Olyan, mintha keret nélküli lenne a kép. Odafosott betűk, melyek nem alkotnak egységet. Hiába próbálkozom, nem megy. A gondolataim blogos formában való megosztása valahol védelem, mert a lusta emberek nem kattintanak külső hivatkozást nyitó linkekre. Nincs is rá szükség, hogy eljussanak hozzájuk a gondolataim. Nem érzek vágyat az új felület tiszta lapjainak új illatára, jó lenne nekem a régi kis füzetem, hogy vezessem tovább benne önmagam.
Megpróbáltam másképp. Nem ment. Ez van. Úgy látszik vannak jól bevált dolgok amiktől nem kell mindenáron megszabadulni. Ilyen ez a blogolás is nekem. Összetartozunk.
🍁soulleaderdemon🍄 