Soulleaderdemon
🥰Csodálatos… 🥰
Nem🥵 nyár ☀️, nem 🥶tél🌨️hanem igazi 🤗🍂őszi 🍁🍃reggel köszöntött ma az udvarban.🥰
Csend, és esőcseppes növénykék, felhők felett átszűrődő sejtelmes napfény. Még minden apró zöldes árnyalatban ott a nyár, de már kicsit sárga is meg piros, meg csendesen emlékezős, meg kicsit várakozós is. Az én időm. Újabb vigasz a sok negpróbáltatásra amin túl vagyunk és erőt adó azokhoz ami előttünk van
💚🤎Szerelem, szeretem 🧡❤️
Nem tudom hogy hol kezdjem. Lehet a végén, mert a közeli…
Talán ott, hogy többnyire a megvilágosodás olyan embereket ér el, akiket valami nagy trauma és/ vagy felismerés ér, és nem tudnak már azon az úton haladni amin addig, mert képtelenek rá. Nincs más opció, mint egy új irány, az ismeretlen, a bizonytalan.
Mindig kicsit sznob, kicsit arisztokrata, kicsit őrült (mert kedvelt engem) töritanárnőm jut eszembe aki Ádámtól és Évától kezdte volna a második világháború kirobbanási okait magyarázni, hogy nem ilyen egyszerű a hála , az áldásosság, a szerencsés mivolt megélésének állapotában ébredni, mint amilyen egyszerű itt elolvasni a manapság ritkán kiugró rezgésű irományban, mert hosszú , kemény, sok lemondással, értetlenséggel, tanácstalansággal, bukással, de pont ennyi örömmel és ajándékkal járó út van az mögött, ami ma megosztani szeretnék Veletek.
Mikor hazafelé ballagtam a busztól az embereket kerülve a házak mögött húzódó göröngyös földúton, a vezetékektől mentes csodás kék ég mögött tornyosuló hatalmas felhőket csodáltam, a napsugarakat a frissen bálázott lucernán és újra túlcsordult bennem a hála, az öröm és újra és újra átjárt a súlytalanság érzése. Ma kétszer is megtapasztaltam röpke percekre azt a testtudat nélküli , fájdalomtól mentes, könnyed haladást, amit már publikáltam egyszer. Mindig is lenyűgöztek a körbálák a földeken, gyerekkorom óta imádtam az egymástól távol “elhagyott” természetes díszletet, amik mindig valamilyen utazás során tárultak a szemem elé, megőrizve bennem az utazás mindig magasan rezgő frekvenciáját. Szinte észrevétlenül épült bele a folyamatos mozgásban maradás az életembe, amikor a szakmát választottam.
Hazaérve azon gondolkodtam, hogy le kellene ülnöm leírni, hogy mennyire más volt ez a nap, mint az utóbbi évek bármelyik napja. Egyszer sem ért el hozzám a negatívum, még a közlekedés sem kommentáltam a tőlem megszokott alpári stílusban, szinte tudomást sem vettem annak divattá vált szabálytalanságairól.
A buszon , utasmentes időszakban egy teljesen véletlenül ( mert ugye azok nincsenek) a YouTube-on megjelent ” Gyuri bácsi krónikái” felhasználó név alatt futó “kitalált, de mégis életszerű történeteket” hallgattam, amin magam is meglepődem, mert szörnyű, mesterséges intelligencia által összerakott és google fordítót is leköröző felolvasó program által közvetítettnek tűnő végülis utópikus mesék, de hallgatásuk mégis feltöltött, mert én a mesék világában nőttem fel, a világ minden tájáról megjelent mesék világában, és szerencsére olyan elmével , ami képes mindent képre fordítva látható mozivá varázsolni és szinte belehelyezni a történetbe, ami sok tanulsággal és megéléssel tesz gazdagabbá, de főleg megerősít abban, hogy én én valójában milyen ember is vagyok , melyik csoportjába tartozom a történetekben szereplők közül.
Viccesnek találom, hogy én – aki nagyon nem akarta elfogadni a mesterséges intelligencia segédletét– jelenleg pontosan annak segítségével emelem a rezgésszintem.
A MI által olyan képek és szövegek generálhatók, amelyek képesek megjeleníteni azt a vágyott állapotot, azt a vágyott környezetet, amit a fizikai valóságban, emberi mivoltunkban -egyenlőre- még nem tudok, mert most kezdek csak emlékezni arra, amit előző posztomban is megosztottam, hogy az egész világ rezgésekből áll és azt hozzuk létre, tükrözzük magunk köré, ami bennünk van.
A MI segítségével azonban képesek vagyunk megjeleníteni azonnal azt, amit vágyunk.
Ez a sok mese, amit hallgattam az utóbbi két napban megerősített abban, hogy én soha nem adtam el magam, soha nem adtam fel az integritásom és egy stabil karakter vagyok, egy igazi jellem, aki rengeteget fejlődött és erősödött az utóbbi másfél évben, amiben a túlélésem jelentette a fény felé haladás, a szabadságom óvása és minden olyan helyzet elengedése, ami nem emeli, hanem rombolja azt a rezgést, ami olyan gondosan próbálok az univerzuméra hangolni már vagy két évtizede.
Ha szeretnél Te is meghallgatni egy szörnyű felolvasást a Gyuri bácsi (aki szerintem amcsi szabad fordításból magyarított meseolvasó program) akkor az egyik kedvencem belinkelem ide. Olyan romantikus némelyik, mint régen voltak ezek a kis füzetek a ( Júlia, Romana, Tiffany 😛 ) amikből egy rakást olvastam kamasz koromban, kicsit hiányolva a szaftos részleteket.
Komolyan először megkérdőjeleztem, hogy normális vagyok-e hogy ilyeneket hallgatok, aztán észrevettem a változást magamban és rájöttem, hogy számunkra az egyetlen esély arra, hogy felemelkedjünk az, hogy olyan tevékenységet végzünk, ami megemeli a rezgésünk, a frekvenciánk, és nekem ez a mese… a mese…amiben a jó mindig elnyeri a jutalmát, mert mindig arra vágytam, hogy elnyerjem egyszer… de gyerekénk nem létezett a jutalom.. ezért én mindig csak meséket olvastam , és én voltam lány létemre a legkisebb szegény legény, aki mindig elnyerte a királykisasszony kezét.
Nem igaz, hogy a magasabbra emelt rezgésben nincs negatívum. De van.
Nem igaz, hogy nem látom a sötétséget, hogy eufórikus lebegés lenne az egész.
Én jó ideje a HÁLA állapotában vagyok.
Egyetlen egy dologért vagyok hálás!
Azért, hogy tudatában vagyok annak, hogy szerencsés vagyok, tudatában vagyok annak, hogy nem vagyok felelős a rajtam átfutó gondoltatok mintájáért, azért igen, ha nem tudom kezelni őket.
Tudatában vagyok annak, hogy jó az irányom, hogy mennyit fejlődtem, hogy gyakorlom a tudatosságot, hogy tudom, hogy kizökkentem, hogy már meg tudom állítani a hozzám, az én érzéseimhez nem méltó képeket a fejemben..
Elmondani nem lehet, hogy milyen szerencsés az az ember, aki látja saját magát kívülről, aki nem beismeri, hanem felismeri azokat a “programokat” amelyek működtetik ebben a testben , de képes arra, hogy megfigyelőként és nem a programok áldozatként legyen jelen.
Azt sem tudom megmutatni Neked, hogy milyen amikor rádöbbensz majd arra, hogy képes vagy nézőpontok között utazva megélni másokat, és képes vagy megérteni, elfogadni más embereket ítélkezés, vagy bármilyen vélemény érzéssé alakítása nélkül.
Nem tudom elmondani, de próbáltam leírni, hogy ma különleges napom volt, mert ma kétszer is voltam súlytalan, hálás és sokszor voltam tudatosan elutasító a hozzám nem méltó gyilkos gondolatokkal , és nem tud már provokálni vagy bántani senki, aki bármilyen okból is, de belém köt , kiabál vagy provokál.
Köszönöm, hogy itt vagy! Hálás vagyok!
Legyen szép a mostunk!
Legyenek olyan érzéseink, melyeket szívesen tükröz az Univerzum a fizikai világba képekké, valósággá…
Esti mese AI bácsitól ☺️ igazából ez volt az első amit meghallgattam, és jól esett a lelkemnek:
Tegnap feldobott egy videót a YouTube, egy kis spirituálisnak ható, de mély és igen egyszerű tanítást tartalmazót. Nem szoktam már ilyeneket hallgatni ezt most mégis meghallgattam. Aztán még egyszer meghallgattam. Aztán boldogan vettem tudomásul,hogy én mindent tudok erről az egész létezésről csak nem foglalkoztam azzal,hogy szavakra fordítsam.
Ma hajnalban gondoltam megnyitom a YouTube oldalát és hallgatok zenét a buszon míg beérek, de egy újabb videó várt erről a témáról, ami adott nekem valami pluszt ezért ezt most belinkelem:
A srác stílusa nem az enyém, de a mondanivalója rávilágított arra, hogy volt egy pillanat az életben, amikor spontán, mindenféle külső instrukció nélkül belső vágyra reagálva elkezdtem emelni a saját rezgésszintem azokkal a dolgokkal amiket itt felsorol.
Én jó ideje mindenért nagyon hálás vagyok és ennek nem csak hangot hanem melyről kitörő érzést is “adok”. Jó ideje érzem és kommunikálom,hogy milyen szerencsés vagyok, mert ezt a hatalmas fejlődést megéltem és átlátom,ami megintcsak hálássá tesz. Hogy rendszeresen tartózkodom az udvaron, a zsályás füstölőmmel, hogy mennyiszer “földelem” magam a Hortenziák között…hogy megéltem nemrég azt a fájdalommentesen állapotot, amiről így utólag derül ki, hogy egy nagyon magas frekvencia ajándéka volt.
Elhagytam a Facebookot, bevállalva azt hogy elveszítem az ismerőseim, de abban a pillanatban ahogy elhagytam megemelkedett a rezgésem, mert boldog és szabad voltam egy abszolút alacsony rezgéstartományban működő rendszer fogságából szabadulva. Magamért teszem, a belső vágyam volt ,hogy szabad legyek 🙏
És hogy mit jelent mindez?
Azt jelenti, hogy sikerülni fog megélni annyira a rezgésem,hogy én döntsem el,hogy.mikor innen menni kell, merre és hogyan tovább…hogy ha nem.akarok.tobbet emberi formában tükröződni, nem fogok! Bennünk van az összes tudás! És előjön csak nyitni kell a saját jóérzésünk felé 🙏
Én most nagyon boldog és hálás vagyok!
Köszönöm 🙏🙏🙏
…a minap rádöbbentem,hogy én hajlamos vagyok megmondani mindenkinek körülöttem, hogy mit gondoljon, mit csináljon, mi a feladata. Ebből rendszerint konfliktus adódik.
Volt egy szituáció, ami erre a rossz tulajdonságomra rávilágított. Már majdnem kinyitottam a szám, hogy jelezzem a nemtetszésem, amikor hirtelen fény gyúlt az elmém sötétjében, és mielőtt megszólaltam volna elzártam a szócsapot. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy sokkal könnyebb az élet mások állandó basztatása nélkül.🤣🤣🤣 Egyszerűen jó lenni csak úgy és hagyni mindenkit azt csinálni amit akar.
Persze nem mindegy, hogy az akarata esetleg nem okoz -e bennem közvetlenül vagy közvetve kárt. Nyilván velem nem csinál azt amit akar ..a többi nem érdekes. 🫢😀😁🤗🤗🤗🤗🤗
– Az utóbbi napok megélései alapján kijelenthetem, hogy az Univerzum, a Teremtés, Isten, az akármi vagy bármi minden olyan szándékomban vagy tevékenységemben maximálisan támogat, amiben én önmagam akarom adni.
-Oké Tünde ( hé,utálom a Tünde nevet,hívj csak “az én kis elbaszott de imádott emberkísérletemnek”, ahogy szoktál) de mondj példát,hogy más is értse!
Például ha nem megfelelni akarok, hanem örömöt okozni,-mert én szeretek úgy örömöt okozni hogy nem hivalkodom vele, sőt úgy még jobban hogy nem is tudják én voltam..- de például időzavarba kerülök, vagy nincs kocsim, de nagy a távolság, akkor tegnap is, ma is spontán megjelent Valaki, aki anélkül, hogy kértem volna rendelkezésemre állt.
Komolyan, sírva fakadtam az örömtől – és a korral előbújó szentimentális rezgéstől- mert annyira hálás vagyok, hogy a terveim kivitelezésében segítséget kapok. ÉS mindig…
Ha magam adom,azt nagyon támogatja a Felsőbb Én, mivel csak akkor szolgáltatom vissza a belém feltett energiát.
És ami a lényeg, a “magam adom” sosem a mások szerinti én, hanem az aki belül 50.eve imádkozik azért,hogy ebben a teremtett létezésében ne csesszem megint el. Pusztán azért,mert valakiknek nem oké az amivé válok.
Én annyira elfáradtam abba, hogy azért vagyok más, mert ciki vagyok a világ számára.hogy elengedtem az egész világot értem. És most nagyon jó.
Kicsit sem túlzás, hogy ami én vagyok, az másoknak lehet sok vagy kevés vagy ciki vagy teher. De ahogy nekem nem kell ragaszkodom olyan emberekhez, akiknek nem okozom örömöt, úgy nekik sem hozzám.
Ilyen egyszerű…
Szerintem nincs ember a Földön, aki képes lesz átérezni a mostani posztom mondanivalójának nagyságát, mert annyira személyemre vonatkozó. De ennek ellenére mégis itt hagyom, hátha valakinek segít.
Aki régóta követi a szófosásaim, a külső-belső harcaim, a folyamatos kínlódásom a világban elfoglalandó helyem miatt, azt tudja, hogy kemény és kimerítő értelmetlennek látszó harc ez.
Közel 20 éve komolyan próbálom megérteni, hogy mi változott meg bennem akkor, amikor a spirituális utat választottam, de azóta egy belső “lélek-ego” harc az életem.
Kijelenthetem, hogy hatalmas út van mögöttem, hatalmas tudás és megélésanyag van a birtokomban, mégis komoly elakadásom van az emberi kapcsolatokban, legfőképp a közeli kapcsolatokban, mert megszületésem óta egy olyan elvárástömeg nehezedett rám, amivel nem tudatam megküzdeni.
Az utóbbi évben nőtt a nyomás, és ez a nyomás olyan kimerültséget hozott, ami már kezd veszélyt jelenteni az életemre.
A bennem lévő feszültség két dologból tevődik össze:
1. a teljes káosz az emberekkel való kapcsolódásban, avagy teljesen mindegy ki mit vár tőlem, ha nem értek egyet az elvárással, nem teszem, de bennem marad a “bűnös vagyok” tudata, hogy nem vagyok képes az lenni akiknek mások akarnak hinni.
2. nem a saját életem élem, hanem mindenki másét…
Az utóbbi napokban megtapasztaltam valami “újat”. A hallgatás művészetét.
Ugyanis ha akarattal ha nem, itthon felhívták rá a figyelmem, hogy hülyeségeket beszélek, kérdezek. Ezen jól megsértődtem, pedig a többnézőpontúságomnak és annak a képességemnek köszönhetően, hogy képes vagyok önmagam kívülről semleges érzelmi szintről figyelni , nagyon is jól tudom, hogy elég hülye és fárasztó egó dumát vagyok képes nyomni, nem szándékosan, de nagyon is annak tűnően bántok a szavaimmal másokat, főleg azokat akiket szeretek.
Ez kicsit hajaz a “figyelemhiányos kisgyerek” rosszalkodására, hogy minden faszságot elkövetek, az sem baj ha bántanak majd érte, de addig sem a tévét bámulják vagy ráznak le, míg kiosztanak a hülyeségemért.
Ma volt egy tiszta pillanata az agyamnak, amikor több majdnem elkezdett okosságot sikerült visszafojtanom, és elkezdtem érteni hogy a hallgatás bölcsessége jótékony hatással van az emberi kapcsolataimra.
Van 50 évnyi és 200 előző életinek hitt tapasztalatom, de nem az én dolgom kiválasztani, hogy kire zúdítsam ezt átokként, hanem a SORS a kezembe adta az írás készségét, és itt fogok hagyni mindent, ami eszembe jut, és ha valakinek pont erre lesz szüksége, úgyis valami úton- módon elé fogja tolni az Univerzum, de semmiképp nem lesz a kéretlen jótanácsok és tukmált megélések között.
Most hogyan tovább?
Hallgatok…
-nem nem azt jelenti, hogy nem írok blogot vagy nem válaszolok ha kérdeznek. Ez azt jelenti, hogy akkor beszélek, ha kérdeznek. Oda adom magam ahol kérik, és nem tukmálom ott, ahol nincs rá igény. Nem kell megsértődnöm azon, hogy az én rezgésem nem mindenhol kívánatos. Azt is tudomásul kell venni, hogy MINDENKINEK meg kell másznia a megtapasztalás Mount Everestjét! Hiába minden jószándékú tanács, ha a valakinek buknia kell, akkor fog… Ha valaki kéri a tanácsot vagy kéri a nézőpontot, ami másik embernek másmilyen lehet, akkor viszont azt tiszta szívből , lélekből és elméből a rendelkezésére kell bocsátani. A
Az egy dolog, hogy van aki azt hiszi mindent tud, legyen hite szerint…
A saját életem kell élnem.
Most elkedztem megtapasztani, hogy amúgy az mit is jelent.
Például a saját éltem a buszozás… vagy a saját éltem a Szent Margit látogatása, vagy autókázás az autópályán céltalan, vagy ülni a Balaton parton, vagy tyúkokat etetni vagy papírpohárból lattét inni, blogot írni vagy beszélgetni azokkal akik szeretik a társaságom, képet tenni a napomba, vagy zenét hallgatni és énekelni a fürdőkádban… A saját éltem utazni és utazni és utazni és finom kaját enni és szeretni a családom, a barátaim.
De nem a saját éltem mások élete, mások vágyai, mások küzdelme… Az nem az enyém… abban csak annyira vehetek részt, amennyire mások megosztják velem önszántukból. De állandóan mások dolgán aggódni, mások dolgát megoldani kéretlen, mások kénye kedve szerint önmagam szembeköpni vagy megszakítani, na az nem az én életem… nem is fogom többé- legalábbis nagyon figyelni fogok rá- másokét élni a sajátom helyett.
Most nagyon hálás vagyok…
Megint…
Köszönöm! Bár elég sok sértődés és önsajnálaton, mások bántásán és veszteség árán jutottam el ehhez a felismeréshez. (is).
Nem vagyok nagy kertész, csak olyan kontár mindenben, de a szándék a szépség megteremtésére mindig megvolt. A magam módján. Mert utánajárni, hogy mit hogy is kell már lusta vagyok. De én így vagyok mindennel. Egyedül a csirkevágást néztem a Youtube-n, amikor egy egyszer egy pipike megsérült és muszáj volt az életére törni, mert a többiek végezték volna ki. Nos akkor sem követtem a lépéseket, mert az általam humánusabb megoldások híve vagyok. ( rossz megfogalmazás, nem vagyok a tényleges gyilkosság híve, csak fejben szoktam kivégezni a számomra kártékonynak ítélet alakokat , de ott sem vizualizálom a folyamatot, csak a végeredményt.) 😀
Szóval a fókusz az “önmagam megajándékozása az örömmel” projekt keretén belül a hortenziák kiürült cserepébe vettem krizantémot a szomszéd falu kertészetében, mert mindig elmegyek mellette a busszal és csodálom a három színből egy cserébe ültetett kreációt. Vétek ezeket a gyönyörű virágokat rátenni cserepestől a betonlapú sírokra és hagyni meghalni a télben, mikor minden évben újra hajt és újra gyönyörű. Amúgy annyira igénytelen növény, nekem van olyan krizantémom cserében, amiről azt hittük rég nem él, ki volt dobva, és tavasszal láttam, hogy a téli fagy ellenére újra hajt. Így került vissza a földbe és most virágzik nekem és gyönyörű.
Szóval vagy 20 éve szeretnék krizantémot ültetni, de sosem volt ilyentájt rá pénz.
Most volt. Most muszáj volt lennie, mert az a feladat, hogy örömteli legyek, és nekem a virágok örömöt okoznak. Szóval vettem. Még veszek árvácskákat a Mama fája köré, mert szerette ő is és én is az árvácskát. Anyai nagyszüleim kertjében a sövény mellett virított az árvácska, a neve kiejtése is azt a világot hozza vissza, és a reggeli párás levegő illatát a nagy szilva alatt rohadó millió szilva fanyar bűzével.
A kertben kontárkodó kutyák miatt nem nagyon lehet virágot a földbe ültetni, mert mindent kiásnak és kitaposnak, ezért az ajándékba kapott nárciszok is a cserepekbe kerültek, mert a krizantémot vissza kell majd vágni a tavasszal… Majd meglátjuk mit sikerült varázsolni és mi lesz a végeredmény.
A krizantémok még nem nyíltak ki, olyan választottam, ami még bimbós… Van ideje, ha nem fagy meg, mert ma reggel bizony kint a határban deres volt a föld.
A nyáron kihalódott ablakláda tartalma helyett is új kreáció került egy ládába. A többiek jobb fekvésben túlélték a nyarat.
Tegnap a dió kivételével, amiről nem tudtam, hogy csak novemberben kezdik árulni, elültettük családi program keretén belül a gyümölcsfákat. Soha ilyen szép nem volt mögöttünk a föld, mint most. Apa a szíve csücske Duanjáró hajójából kistraktor lett, így nincs gaz csak gondozott föld, amiben bármi is lehet, ha az egészség és az időjárás engedi. Egyenlőre megalapozva a holnap pálinka, bocsánat lekvár és befőtt termését, a gyümölcs került előtérbe. Alma, körte, szilva , cseresznye, meggy…
A barack az utóbbi idők tapasztalata miatt kimaradt.. és lesz a dió, mert azt mondják abban van a jövő…főleg ha nem pusztul meg, mint manapság a termése..
Régen nagyon szerettem volna egy nagy díszkertet. De nem volt támogatva az ötletem, így kis díszkertem van, amiben semmi sem díszes ugyan, kínlódom a Hortenziákkal, gond, hogy eltűnt és csak soká lesz újra árnyék ott és egyéb, de alakul, sokkal szebb, mint volt és látom benne jövőt.
Jelenleg a kismadarak uralják. Nyáron inni és fürdeni jöttek el, most beindult a téli etetési szezon, és rengeteg nyári vendég jött el az etetőhöz.
Kíváncsi lennék, hogy miből vették észre, hogy már ki van téve az eleség.
Lehet őrszemet állítanak a közelbe, hogy mikor sántikál már ki az zöregasszony azzal a szotyival.
Remélem sikerül feltölteni a szotyolás bödönöket és egy újabb télre megint megnyugszik a lelkem, hogy van mit ennie a madaraknak.
Nekem a pár virágom locsolgatása és a kismadarak etetése- itatása is öröm.
Amíg a panelben laktam is etettem a madarakat és bizony a cinege ott is odatalált a harmadik emeleti ablakba. Lehet a lelkük érzi, hogy valaki gondol rájuk. 🙂
Nekem az is öröm, ha a boltból hazafelé nem a rövidebb úton autózom Földvárról visszafelé, hanem eljövök a hatoson.. GPS bekapcsol, hogy mutassa merre figyel a szemfüles Yard, és ha nincs trafi és “seholsenki” akkor szépen hazarepcsizek a napsütésben a kisforgalmú úton. Ha kicsit szomorú lennék, akkor elmegyek Újvárosig a boltba, és a pályán röpcsizek.. zene és sebesség… Fura ezt nekem így most “bevallani” de valahogy van benne valami szabadság érzés.
/ persze igen igen.. csakis a megengedett sebességhatáron belül /
Most öröm, hogy végre kicsit ülök, és klimpírozom itt a betűket.
Az is öröm, hogy tiszta lett a lap a kapcsolataim terén.
Megértettem, hogy mindenkinek van vágya, magánélete és nem biztos, hogy beletartozik az örömébe, hogy megossza velem ezt.
Azt sem szabályozhatom, hogy ki mit akar nekem adni magából,
így én megosztom amit megosztani vágyok,
fogadja vagy nem aki felé küldöm, nem az én dolgom.
És elfogadok mindent, amit felém küldenek.
Mert minden megosztás a bizalom jele… régen arra mentek rá a kapcsolataim, hogy elvárás volt, hogy személy szerint nekem vagy tőlem neki(k) menjen át az infó , ne a közösségi oldalról kelljen megtudni dolgokat. Mára megértettem, hogy nem lehet ilyesfajta elvárás, mert olyan barátságok mint régen nincsenek..
De lehet nem is baj.
Az egónak van csak olyan vágya, hogy kisajátítson magának embereket.
A mai világban a szabadság vágya erősebb, mint a hovatartozásé, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki értéktelen lenne, inkább azt, hogy senkit nincs joga az embernek magához kötni. Sem társat, sem gyereket, sem barátot.
Öröm ha együtt vagyunk…
Öröm ha megosztanak valamit, öröm ha vesznek a tálból
amit kirak az ember az asztalra..
Öröm, hogy mindig van valaki aki szívesen csemegézik belőlünk,
de még nagyobb öröm annak a képessége,
hogy ezt lehetővé tesszük mindenki számára…
…illetve majdnem mindenki számára.
🙂
Amire még rájöttem az az, hogy nem foglalkozom már a negatív gondolatokkal. Feltűnt, hogy mielőtt panaszkodni kezdek, megállítom. Nincs miért panaszkodnom.
Tényleg nincs.
Minden a maga útján halad tovább.
Köszönöm, hogy eljöttél és itt vagy, ez is öröm nekem
Hálás vagyok!
Szép napot Nekünk!
Mert akkor adhatod a legtöbbet a világnak, ha vidám vagy. 😉
Új nézőpontba pottyantam , itt a B oldalon tényleg nincs értelme tovább szenvedni semmitől, főleg önmagamtól meg a káros gondolatoktól , ezért újra próbára tettem a tudatosságom, és a fókuszt a vidám, vagy “rohadj meg akkor is jót szórakozom” nézőpontra helyezem.
Nem azért mert nem lep el a szar, hanem mert hazugság lenne azt mondani, hogy a körülmények miatt nem érzek soha örömöt vagy boldogságot.
Rövid posztok lesznek, és mivel jól szórakozom a képszerkesztőm maga a mesterséges intelligencia lesz. Mivel nem voltam képes megtanulni a karikatúrák világát, és szeretem a gondolatok illusztrálását kipróbáltam a Microsoft képgenerátorát, bizony az sem egyszerű egy fantáziátlan embernek, hogy megfogalmazza mi legyen a képen.
A projektem ihletői Gáborok voltak. Gáborok sirályok és tegnap, amikor az egyszem utasom vittem az erőműbe, aki történetesen utál, mert szerinte miattam rúgták ki a busz előző tulajdonosát ( ami nem igaz, de pont leszarom ki mit gondol) megjelent a szántó traktor mögött vagy 20 sirály. És nekem mosolyognom kellett Mert imádom a sirályokat. Szépek. És azért hívják őket Gábornak, mert sunyi kis szemétládák, elég számító szemtelen kis lények, és volt az ismerettségben egy ilyen emberforma, de mégis valahogy öröm látni őket. Na meg nekem a sirály egyenlő a Balatonnal…
Szóval tegnap hiába puffogott az az ember , én boldog voltam a sirályoktól..🤗
🍁soulleaderdemon🍄 