A Sors ugyebár….
A Sors úgy tűnik a B oldalon tartogat számomra még pár meglepetést.
Hétfő óta nincs gyomorgörcsöm, érzékelem a negatív gondolatok érkezését, mivel megszoktam őket és sajnos ragaszkodom még hozzájuk, de nem tapadnak meg bennem, így furcsa, de nincs engedélyezve a gyomorideg. Remélem előbb vagy utóbb a negatív gondolatokat is sikerül elkerülni, még fel fel bukkannak, de mivel nem tudnak kapcsolódni , nincs bennem jelenleg olyan kapcsolódási felület, olyan energiarezgés, ami itt tudná tartani őket. Bevallom őszintén kicsit tartok attól, hogy mi a francot fogok kezdeni az életben, ha nincs semmi amitől állandóan rettegni vagy fájni akarok.

Igen itt lehet sorolni a politikát, a pénzt, a munkahelyet, az elmaradó barátokat, betegséget vagy halált okozó dolgokat, de ezek mind földi dolgok és akkor is vannak, ha beépülnek a tudatunkban, és akkor is ha nem. Vannak akiknek ez az életük, vannak azok a tudatszintek akiknek ezzel van dolguk, feladatuk, vagy ez okoz keserédes örömöt, de én sosem voltam “földi” nekem minden amit a fizikai emberek fontosnak tartanak idegen…

Jelenleg a legnagyobb bánatom az, hogy a kecském megharagudott rám, és nem áll szóba velem. A Lajosom vedlik és megfogtam egy lógó szőrcsomót a lábán, hogy leszedem erre úgy megsértődött, hogy hátat fordít. Ez igazán bánt.

Imádom megfigyelni az embereket, mire hogy reagálnak.
Pont ma jártam úgy az Aldiban,
hogy egy Apa- Fia páros állt mögöttünk és én szoktam poénkodni idegenekkel,
de nekik ez nem jött be.
Mikor felfedeztem, hogy itt a férfiegó felsőbbrendűségének nem tetszik az idióta nő hülye poénja jeleztem, hogy befejezem.
Erre azt mondja nekem a pasi, hogy az jó lesz 😛
Ekkor figyeltem, magam, hogy lehet el fogok keseredni ezen, de nem tapadt meg az érzelem bennem, az egóm nem ugrott erre, csak megállapítottam,
hogy jó savanyú a két pasi és úgy kell nekik, én akkor is jól fogom magam érezni és megtanulok nem megfájdulni egy pillanatra sem a szájhúzogatásától a besavanyodott világnak.

Szóval egészen felemelkedett a hangulatom, lehetséges ezért is tudtam elindulni életem második a Facebukkon hirdetett eseményére.
Az első egy nyilvános fürdőzés volt a Vígadó téri szökőkútban ( nem most volt, jó régen ) , ami végül számomra inkább negatív megélés volt, mert nem szívesen látták az “idegeneket” de most nyilván egy kicsit más volt az irány,
Mezítlábas túrán vettünk részt .
Én szeretek túrázni, de a lábam nem szokott engem szeretni,
plusz a jól megszokott kisebbrendűségi komplexusom miatt azt szoktam gondolni, hogy sehol nem látnak szívesen. Most eltekintettem a térdem alkalmatlanságától,
meg attól, hogy nálam mindenki mindenben sokkal szebb, jobb, okosabb, magasabb rezgésű lehet és mit is keres itt ez a “buszsofőr”. Tök gáz, hogy ezek a degradáló gondolatok csak az én fejemben léteznek, még gázabb, hogy én magam vagyok, aki
lealacsonyítom magam és a munkám pedig az egyik legutascentrikusabb ember vagyok, igaz ez nálunk nem opció, de én mindig is büszke voltam rá.
Szóval újabb megvilágosodás után a cipőt le és a Nagylányommal követtük homokon , erdei ösvényen, tehénlepényen át a vezetőinket. Nem bántuk meg.

Nekem személyesen elég furcsa kapcsolatom van a paksi Ürgemezővel,
kétféle érzelem váltakozik bennem, az egyik a fájdalom, amit a puszta, a homok, a sok szúrós növény okozott a Balaton selymességével szemben, Sosem tudtam elfogadni, hogy ide költöztünk a Bakonyból. A másik viszont a gyerekkori Robi barátommal és a szüleivel sokszor eltöltött idő amit a fenyvesben, az erdőben töltöttünk. Az összes fájdalom és öröm egyszerre jelent meg és került a helyére bennem minden ezen a túrán.
Egy ideig mezítláb, aztán a murvás talajon az úri talp összes reflexpontját szarrá stimulálva ( bocsi, de csak becsúszott a szó 😛 ) már cipőben…
Hálás vagyok ezért a megélésért.. és tényleg hogy lehet ez még ennél is jobb?
😀 😀 😀