Sima vasárnap reggel….vagyis nem is sima.. göröngyös.. 😀

JÓ REGGELT!
Szeretettel ölelek Mindenkit aki ma is ellátogatott Tücsökfalva virtuális szegletébe.

Gondoltam, hogy valami másba fogok,
másképpen jelentkezem mint eddig.
De gondolok mindenkire, aki hozzám be szokott kukkantani, így majd kötelező becsekkoláskor a Faszbukkban az első sort elég lesz elolvasni, nem kell nyitni ezt a blogot, hiszen minek is, nem jár érte semmi, se nekem se az olvasónak, viszont nekem kell valami amivel kizökkenek a mindennapok teremtett csodájából, mert ha eddig nem tettem volna, akkor megbolondulok.

Szóval írni akarok, mondani a semmibe a gondolataim, mert itt senkit sem érdekel úgysem ( nálunk), de nekem szükségem van arra, hogy kiböfögjem mert csak hízom és hízom a sok bent maradt gondoldattól 😀

Szóval ha idáig eljutottál az olvasásban akkor Te egy hős vagy.

Kezdjük el a napot, illetve folytassuk…

Nálunk a vasárnap mindig ugyanolyan amióta nem dolgozom vasárnap
Mivel szar az ágymatrac ezért derékfájós vagyok, nem tudok sokáig feküdni, de ha jó lenne a matrac sem tudnék, mert a hétköznapi 3 órás ébresztőt nem lehet a kutyákból kikapcsolni. Ha kint maradnak az udvaron vonyítanak.. ha bent vannak akkor fülcsattogva rázzák magukat és téblábolnak, ha nem mehetnek ki a ritmus szerint.
Nekem 13 éve lassan ( mert a Poppy 13 lesz idén) az a feladatom, hogy ha bent akarok tudni a kutyát, akkor felügyeljem ha mozgását, mert bizony konflikus alap, ha Apa nem tud a “kurva” kutyá(k)tól pihenni. Az egy “kurva” kutya mellé még szépen érkezett kettő hagyatékba. Plusz ugye a drága papa, akiről ha nagyon poénos akarnék lenni megkérdezném Apát, hogy vajon kinek az apja, mert egyikőnk sem ilyen mint ő…lehet hazahoztunk valaki idegent?

Emlékszem, mikor egyszer eszembe jutott, hogy haza kéne vinni szegény hajléktalan néniket meg bácsikat, hogy az emberséges életet élhessenek az utolsó éveikben, jó nagy marha vagyok én, hogy a nagy empátiám anélkül működik, hogy mérlegelném a gondolataim megvalósulása esetén vajon mi is történne? Atya ég… Mindig is voltak nagyon empatikus ötleteim, de aztán szerintem jó lett volna ha valaki más valósítja meg őket.

Szóval háromkor keltem először..majd fél ötkor kivonultam az egyre készebb papa-szobába az összes kutyával és ültem a fotelben egy plédbe csavarva. Akkor megjelent az öreg, közölte, hogy tartsak papagájt ha nem tetszik, hogy a kutyákkal feladat van. Akkor kértem az Istent, hogy törölje a programomból az empátiát és az élet tiszteletét és adjon egy fegyvert és kinyírok mindenkit majd magam is és vége ennek az egésznek végre. De az Isten pont büntetésből tett empatikussá és asszem még mindig a sarokban térdelek a kukoricán, így felkerekedtem , megettem a Lajoskirály udvartartását és megöntöztem a virágim, feltöltöttem az esővizes hordókat az amúgy fekete vizet magából ontó kútnak nem nevezhető lyukból gondoltam ideje reggelit szolgáltatni a papának.
Ám a papa az aktuális vasárnapi dünnyögése miatt visszadobálta a konyhába a kaját. Keveselte a gyógyszert amit kap ( összesen 3 gyógyszere van a többi vitamin, és a sok különböző vitamin helyett kombináltat kapott igy a mennyisége csökkent…ezért is nekem esett , de ez csak ürügy a baszogatásra, mindig akad neki valami )
Nem mondta ki a kritikus időben, hogy vigyem “haza” mert ha kimondja azonnal bepakolom a kocsiba kutyástól és hazaviszem , aztán világgá megyek mert elegem van.
Nos ez a vasárnap.. minden vasárnap.. egy vasárnap sincs amikor itt jó lenne a hangulat.
Aztán Apa megnyírta a papa haját, mentünk a heti egy fürdésre (ahol már jó vagyok, mert egyedül nem tudja kivitelezni) és máris látszólag béke van a következő “szar az élet” rohamig.
🙂

Az is eszembe jutott , hogy kezd elegem lenni a háborús riogatásból. Utálom az egész politikát. Abból is elegem van, hogy az “állam” épp most teszi tönkre a munkahelyem, mire villamost fogok vezetni Pesten addigra ott sem lesz rám szükség.
Elegem van, hogy sehol..sehol a felszínen nincs nyugalom.
Nem tudom meddig bírom tartani az egyensúlyt és mikor omlik össze a rendszer, de azt igen, hogy ha összeomlik akkor vége lesz mindennek.
Azonnal.

Erről a vége mindenről meg az jutott eszembe, hogy ha én esetleg beteg és öreg leszek, akkor mi lesz velem? Lesz-e elég erőm elvonulni valahova ahol sose találnak meg, hogy ne okozzak gondot a gyerekeimnek. ( mert a szocotthon az rosszabb mint az öngyilkosság) Bár most, hogy leírtam eszembe jutott egy jó ötlet… ha sikerül addigra némi empátiát letenni, akkor csak lesz ellenségem és akkor kinyírom őt ha magam nem tudom, és a börtön jobb mint a szocotthon. 🙂

Amúgy jó a kedvem. Tényleg.
Mitől lenne rossz? Hiszen mindenki maga teremti a körülményeit.
Az, hogy ennyire vagyok képes, hát kérem szépen, ez van.
Örülök, hogy rászántam magam, hogy írjak, annak ellenére hogy ezek a posztok már semmi tanítást nem hoznak másoknak. Már nem azok a jó kis tücsis spirituális írások, amik tudnak másokat segíteni, ezek már csak nekem segítenek. De azért közszemlére teszem, hiszen ez a blogolás lényege.. 😀

JÓÓÓÓ REGGELT BARÁTAIM, LEGYÜNK BOLDOGOK!!!
AZÉRT IS!