Előbb volt árnyékliliomom, mint Szent Margitom, de mióta van Szent Margitom az udvarban a legnagyobb becsben az árnyékliliomok vannak.
Jó régen voltam már zarándok úton a Margit-sziget néhai kolostorának romjai között rezgő gyógyító és önfeláldozó Szent síremlékénél, ahol most biztosan nyílik már az egyszerűségétől és szívósságától nagyszerű virág.
Amióta a buszon klímázni kell (kötelező), beteg vagyok folyamatosan, de megfogadtam, ha megszabadulok ettől a nyavalyától újra ott gyújtom a mécsest és a gyógyító angyalok füstölőjét egy álmos hajnalon a szigeten.
Àm addig is minden kinyíló liliomot Szent Margitnak ajánlok fel, itthon az én kis ösvényemen ..🤗❤️🙏
Pénteken (is) “horror” baleset Paks felett…Szétlapított autó , két halott. Nem mindig visel meg, most igen. Állítólag nincs értelmetlen halál, de elgondolkodtam megint.
Onnantól számít, hogy élve hazaérek-e, hogy megszületett a Fiam, aztán még számít míg tanul a Lány, s számít míg élnek a Szülők, s számít míg Apa szeret, míg él a Poppy, a dilis Tutyi a Lajos, a Ninike, a Csiga, a Pipikék és a Hortenziák…
Egyre nehezebb dolga van az Őrangyaloknak. Mindennapos most már a vészfékezés közeli állapot, a reggeli őrült egymást letoló száguldozók az atomerőmű felé, a kanyarban előzők miatti korrigálás.
Sosem volt bennem félelem, de nem így szeretnék meghalni, ha lehet, s miattam se haljon így meg senki. Remélem nem túl nagy kérés ez.
Hobbynyuszko néven indultam 2004 végén a blogvilágba. Nagyon szerettem ezt a nevet. Akkoriban nyulakat tartottam és így lett ez a választott nick nevem. Ezen a néven ismert meg akkoriban a B13 blogvilága. Aztán sok minden változott.
Most szerettem volna a régi blogom visszaállítatni, próbáltam felvenni a kapcsolatot a WordPressel immár másodszorra a koránt sem elhamarkodott törlésem miatt, hátha még beleférek a 30 napos visszaállítási lehetőségbe. Nem mintha bármi fontos lenne az elmúlt évek anyagában. Inkább a felület miatt, amit sikerült akkor jól összeraknom ( nem elhanyagolható az sem, hogy fizetett sablon volt az irományok alatt) De elképzelhetőnek tartom , hogy ha vissza is állítják, átmentem az anyagát erre a felületre és itt kezdem-folytatom és fejezem majd be, ha végleg eljön az ideje.
Próbálkozom a gondolataim a Facebook felületére írni, de nem érzem odavalónak őket. Olyan, mintha keret nélküli lenne a kép. Odafosott betűk, melyek nem alkotnak egységet. Hiába próbálkozom, nem megy. A gondolataim blogos formában való megosztása valahol védelem, mert a lusta emberek nem kattintanak külső hivatkozást nyitó linkekre. Nincs is rá szükség, hogy eljussanak hozzájuk a gondolataim. Nem érzek vágyat az új felület tiszta lapjainak új illatára, jó lenne nekem a régi kis füzetem, hogy vezessem tovább benne önmagam.
Megpróbáltam másképp. Nem ment. Ez van. Úgy látszik vannak jól bevált dolgok amiktől nem kell mindenáron megszabadulni. Ilyen ez a blogolás is nekem. Összetartozunk.