Jellemképekkel kommunikált az álomvilág

Mielőtt teljesen köddé válna az éjszaka tanítása, megpróbálom összeszedni a képeket, amiken keresztül tanításokat próbált közölni velem a felsőbb énem.

Álmomban, a másik dimenzióban, a múltból jött egy ember, aki valamiért “problémás” önmaga számára. Nárcisztikus, (ön)megváltó, bölcsességében túlfűtött, hibát (vagyis tanulságot tanulságra) hibára halmozó asszony , akinek az arca ebben a nagy belső harcban az álomképben vagy 600 évet öregedett. Fiatal teste a múltat, míg az aszott, ráncos , valaha gyönyörű arca a jelent tükrözte.

A múltban ez az asszony megosztotta velem az élete fordulópontjait, olyan mélységben, amihez nem voltam elég felkészült. Aztán eltűnt, messzire költözött, de a múltja ideköti abba a világba ahol én is létezem, és bonyodalmas teremtését nem fojtotta vissza benne az új élet, amibe menekült valójában saját maga elől.

Most az éjjel megjelent ez a nő és én illedelmesen érdeklődtem felőlük annak ellenére, hogy az ő nézőpontja velem kapcsolatban mindig az aktuális érdekei szerint változott .
Ahogy beszélt hozzám, valahol éreztem, hogy az igazsága elveszett az egóerdő sűrűjében. Közben, ahogy pakolta rám az újabb terheket egy szűk sikátorban találtam magam, ahol eddig gond nélkül el tudtam sétálni, most ahogy a nő beszélt, úgy éreztem, hogy a falak kezdenek összenyomni, holott nem mozdultak, csak én lettem egyre “kövérebb”, egyre merevebb, a sok felesleges információ okozta együttérzésem által és beszorultam a falak közé.

A nő ezt látva otthagyott. (mint az életben is akkor)

Még álmomban, ahogy ott küzdöttem volna át magam, majdnem megfulladva a falak közt megszólalt a HANG- belső hang, de elég harsányan és kívülről- hogy nem nagyon kellene hagynom, hogy olyan gondolatok, rezgések, információk tapadjanak meg rajtam (bennem) amihez valójában nincs közöm, mert egy idő után kezelhetetlenek lesznek, majd elhitetik, hogy az enyémek és tőlem várják a megoldást úgy, hogy belőlem táplálkoznak, majd ha nem lesz már mit elvonni tőlem, akkor mennek tovább és új gazdatestet keresnek.

A nő, ahogy az életben is, úgy az álomképben is magamra hagyott, miután a mocskát, szemetét a szar teremtését rám pakolta. Úgy ébredhettem “ki” ebből a sikátorból, hogy még ott a falak között meg kellett szüntessem a “pánikot”, hogy beszorultam és fel kellett ismernem, hol hibáztam.

Egy ideig ültem az ágyban, és dolgoztam fel a sztorit.
Tudom, hogy az éjjel megjelenő alakok, nem önmagukat, hanem egy “jellemet” egy programot képviselnek, és nem konkrétan róluk szól a történet, csak az agyam így tudja képekre fordítani, hogy mi is a MOST feladata számomra.

Az információk, a gondolatok olyanok melyek jönnek mennek körülöttünk nem a sajátjaink, benne vannak a közösben, és azok fognak megkapaszkodni bennünk, amelyek frekvenciája a miénkhez hasonló.
Ha alacsonyan vagyunk , alacsonyan rezgünk, akkor olyan gondolatok pattannak ki ( de inkább be) a fejünkből (be) amelyek alacsony teremtési szintről származnak, magyarul negatív gondolatok. Rossz érzéseket, félelmet, pánikot, pesszimista megnyilvánulásokat okoznak. Nem biztos, hogy az alacsony rezgéstartomány egyenlő lenne a realizmussal, inkább csak azt mondanám, hogy nem csak látjuk a valóságot, hanem a negatívumaira fókuszálva elhomályosítjuk a pozitívumait.

Ha viszont vidámak vagyunk és igyekszünk fenntartani ezt a rezgéstartományt, nem lesznek megoldhatatlan problémáink, csak feladatok, melyeket el kell végezni. Az érem jó oldalára fogunk koncentrálni , attól még látjuk a másik oldalát is, de tudjuk, hogy nem azon az oldalon van dolgunk, nem ott teremtünk. A magas rezgésű ember sem álomvilágban él, hanem kihozza a legjobbat a helyzetből. Mindez a tudatosság függvénye, a tudatosság gyakorlása, a szándékunk a jobb közérzetre , az egészségre, a pozitív gondolkodás igényére.

Amúgy, ha a fizikai életben, az ébrenlétben megjelenik egy ember, akinek a profilját nem látja át az elemző énem, akkor megjelenik álmomban egy szituációban. Az a szituáció fogja megmutatni a valóságát. Hülyén hangzik, hogy egy álom befolyásolhatja a nappalok döntéseit. De eddig soha nem tévedett. Alvás közben az egó rendszer nem aktív, nem tudja felülírni a látottakat. Ha szükség van egy információra, az ébredés után is napokig aktív marad, míg amire nincs szükség eltűnik, olykor egy érzés marad utána csak. Az ember hajlamos önmagát is becsapni, ha az érdekei úgy kívánják. Az éjszakai utazások alatt ez az “érdekrendszer” nem aktív.. ott olykor jó nagyot tud ütni az ott megélt “valóság”.