Az almafa

A vasút mellett, ahol a boltba járok van egy almafa.
Apró édes pirosas sárgás almát terem.
Nem magányos a fa, van mellette két dió és négy mandula.
Lehet valamikor valakinek a kertje volt ez a rész,
és úgy ültették őket egymás közelébe.

Ma megálltam az almafa alatt, szedtem alóla pár
almát és annyira éreztem, hogy valami mondanivalója van
ennek a mosolygós almákkal teli fának.

Hatodik napja / holnap lesz egy hete/ hogy hirtelen elegem lett minden belső harcból, amit titkoban folytattam. Annyira elfáradtam a negatív gondolatoktól, attól, hogy egyfolytában azt lesem, hogyan tudnék még jobb lenni , hogy tudnék nem sok lenni, hogyan tudnék nem az lenni ami vagyok, hogy valami megtört bennem és elkezdtem az Utolsó Pozitív Gondolkodás projektet.

Ahogy elhatároztam magam elkezdetek körülöttem változni dolgok.
Jött egy “gondolat” a Belső Hantól, ami azt sugallta, hogy csak tegyem a dolgom, ahogy jónak látom. Semmi extra tudományos, spirituális vagy pszichológiai magyarázat nem volt mellékelve, semmi extra, semmi túllihegés.
TEDD A DOLGOD AHOGY AKAROD!
TEDD A DOLGOD, AHOGY TUDOD!
TEDD A DOLGOD, AHOGY ÉRZED!
A pozitív gondolatok közé nem fér olyan gondolat (mondat) ami ” DE MI VAN, MI LESZ-“el kezdődik..
Nincs ilyen, hogy DE mi lesz, mit fognak szólni, de mi lesz ha…
MI lesz ha nem tetszik valakinek?
MI lesz ha megharagszik, megsértődik, elfordul, megun, megutál, nem szeret, megbüntet stb… Semmi ilyen jól megszokott , jellemzően kibúvókat kereső gondolat nem jelent meg én meg nem kerestem őket.

Reggel keltem, tettem a dolgom, nem érdekelt az idő, nem érdekelt semmi, csak cselekedtem és feltűnt, hogy semmi stressz nincs bennem. Nagyon furcsa érzés volt,
nem is emlékszem olyan életszakaszra, amikor ne paráztam volna valamitől.
Általában olyan dolgokat tettem amiért büntetés járt, vagy nem tettem és azért járt a retorzió, szóval mindig volt valami amiért faszultam, és ez egy állandó , jól megszoktható gyomorgörcsöt kreált.
Most ez elmaradt. Olyan érzés volt, mintha nem is lenne testem és nem nyomnám 103-mal a mérleget… Mintha csak lebegnék… Semmi túllihegett “boldogság ” érzés, egyszerűen csak lebegés…
Második nap beszólt a böhő, akkor jól felcsesztem az agyam, de nem lett más eredménye, csak még közelebb kerültem ahhoz az ÉN-hez aki vagyok.
Keményebb lettem, még jobban nem érdekel, hogy kinek mi a problémája velem,
mit vetít ki rám saját nyomorából.
Nem függök senkitől és semmitől, ezt a szabadságot keresem már 49 éve.
Már csak az anyagi függetlenség van vissza és a Föld Mennyországgá változik számomra.

Ma itt álltam az almafa előtt és azt mondta nekem az almafa, hogy
“-LÉGY OLYAN MINT ÉN!”
“-Miért , Te milyen vagy? Mire gondolsz Almafa?”
– Nézd! Ide születtem erre a Földre, almafa lettem.
Nem tudok más lenni, csak aminek születtem.
Van egy programom és az szerint teszem a dolgom függetlenül attól, hogy kinek teszik ez vagy kinek nem .
Tavasszal rügyet fakasztok, virágba borulok, akkor is ha a fagy letöri a bimbót én teszem amit tennem kell, és ha azon évben nem is nevelem az almákat, a következőben újra rügyet fakasztok, virágot majd termést nevelek.
Almát..
Hiába szeretnél szilvát vagy narancsot szakajtani rólam, hiába oltasz ágaimba körtét, megszakíthatod a törzsem, megölhetsz, de én akkor is gyökereimről, míg a feladat a Földhöz köt újra és újra almafát fogok hajtatni és nevelni.
Az almám olyan, mint Neked a sok bölcsesség, amit a felsőbb én “nevel” s benned fakad rüggyé majd virággá válik egyszer terméssé, amit feladatodnak érezel aztán megosztani a világgal.
Nem viszem senki után.
Akinek kell megtalál, s ahogy Te is ,szakajt majd az almámból.
Lesz akinek ízlik, lesz akinek savanyú lesz az ugyanarról ágról származó gyümölcs, de az sosem a “termőn” múlik, hanem a befogadón.
Aki szomjazik a tudásra, számára minden édes, s aki féli vagy tagadja azt, annak bármilyen édes az alma, férges lesz vagy savanyú…
Ezért mondom Neked, hogy légy az, akivé lenni érkeztél, s ne befolyásoljon, hogy
kinek milyen a lelkülete ahhoz, amit képviselsz!”

Nekem most meg kell tanulnom minden szinten a pozitív gondolkodás útján való teremtést.
A bőség (számomra a függetlenség) teremtése nagy feladat.
Nagyon nehéz a megszokott hiányban megtalálni a bőséget, hogy érzéssé tudjon emelkedni, hogy termővé váljon.
Odáig eljutottam, hogy értem mit akart ma az almafa és hálás vagyok, hogy meghallottam a hangját. Úgy érzem, hogy jó deákja vagyok az Univerzumnak, mert
megtanulom én a teremtés és teremtődés minden csínját- bínját benne.
És nagyon hálás vagyok, hogy vannak és egyre tartósabbak azok a pillanatok,
amikor élem milyen is a stressz nélküli légzés, amikor semmi sem számít, amikor senki nem zsarol, senki nem fenyeget, amikor nem baj, hogy nem vagyok versenyképes, hogy nem vagyok azok szemében értékes, akik szemébe valaha az akartam lenni, mert tisztába vagyok azzal, hogy én az vagyok, akinek lennem kell.
A többi ebből természetesen következik (majd).