Benned hisz valaki?

Nagyon ritkán – talán éves szinten egy tucatszor sem– nézek tévét, akkor is inkább hallgatom és mással foglalkozom. Ma éppen rámtört a dobjak ki mindent, amit itt gyűjtögetek a semmiért már évek óta hangulat, és a szelektálás közben a Spektrum Home zümmög a háttérben, a kedvenc műsorommal (amióta nincs az a színkörös, mert az volt a kedvenc) a Gazdag ház, szegény házzal.
Nekem ez a műsor mindig tanulságos, igyekszem attól eltekinteni, hogy ami mi heti pénzkeretünk két kereset mellett is alacsonyabb, mint a műsorban a szegény ház oldalán bemutatott családé. A műsort a motiváció szerzése miatt szoktam inkább nézni, nem vonz a gazdagok fényűző élete, viszont a szegény családok életénél a miénk azért sokkal jobbnak tűnik kevesebb pénzből is.
Ami jobban érdekel az, hogy miképpen lesz valaki szegényből gazdag.
Szinte kivétel nélkül mindenki dolgozik érte. Munka nélkül nem nagyon megy a gazdagodás. Nyilán nem mindegy mi a munka. De a mi sok műsorban azonos az az, hogy úgy lesznek emberek sikeresek, hogy támogatja őket valaki ebben.
Nem biztos, hogy anyagilag.
Emberileg. Valaki aki mellettük áll és hisz bennünk.
Nekem pontosan azért olyan nehéz a jelen, mert hozzászoktam a múltban ahhoz,
hogy “szeretnek” az emberek a szolgáltatásban amit végzek.
Nem volt ez nehéz, mert kevesebb volt az ütközési felület mint most, ahol olyan közegben kell szolgáltatni, ahol nagyon kevés olyan ember fordul meg,
aki képes arra, hogy értékelje amit kap.
Legyen az pár vagy bármilyen emberi kapcsolat, munkahely vagy bármilyen szolgáltatás, ha nincs pozitív visszajelzés arról, hogy amit teszünk az jó,
az ember hamar elveszíti a lelkesedését és sérül az önértékelése.
Én annyira hálás tudok lenni és én mindig igyekszem értékelni is ha van mit.
A mai műsorban pont ez az utolsó gondolat fogott meg,
amit a szegény család hölgy tagja adott át:

Ha én nem hiszek magamban, akkor vajon mások tudnak bennem hinni?
Vagy nekem kell hinnem bennem, hogy mások is higgyenek bennem?
Én nagyon szeretem azt amit csinálok, szeretek itthon gondoskodni, szeretek a munkahelyen szolgáltatni, és hiszek abban, hogy a munkát a legjobb tudásom szerint végzem. Ezzel szemben, minden ami számomra érték ebben, mások számára nevetségessé tesz. Ilyenkor érzem, hogy nem vagyok jó helyen. Pont ahogy a család sem igazolja vissza soha azt, hogy amit értük teszek vajon jó -e?
Valójában magamért kellene mindent tennem és értékelnem magam?
Nem tudom hogy működik az emberek világa..
De azt érzem, hogy pozitív gondolkodás ide vagy oda, ide nem akarok jönni többet.