Légy önmagad…

Érdekes (annyira azért nem) szituációban volt részem.

Közösségi tevékenységben vettem részt többed magammal, ahol valószínűleg egyedül én voltam a gyenge láncszem. Amikor egy közösségben KELL legyek már nem én vagyok a hangadó, a poénos a vicces mint régen, hanem próbálok láthatatlanul részt venni a tevékenységekben. Ez egyfajta visszahúzódó magatartás, amit a domináns emberek mindig “kihasználnak”.
Furcsa megélni, hogy konfliktuskerülő lényem folyamatos konfliktusban áll a világgal, mert valószínűleg igyekszik mindenki kedvében járni, megfelelni, de rendszerint ( kivétel nélkül) abban a pillanatban áldozattá válik, mert az alázatosság, a “kedvben járás” jutalma az, hogy kioktatják, lenézik, csettegnek, puffognak, szájhuzogatnak vele szemben, mindent tesznek, csak egy dolgot nem,
NEM VESZIK ÉSZRE , HOGY BARÁTKOZNI, SZERETNI, SEGÍTENI VÁGYIK,
egyszerűen kolonc v, felesleges létező, aki mellesleg mindenhez tök hülye.

ÉN úgy vagyok kezelve, mintha az elmúlt 49 évben semmit nem tanultam volna, egy szellemi fogyatékos cseléd, aki semmi másra nem jó- de talán arra sem– csak a szart pucolni, igaz azt sem szakszerűen csinálom.

Minden napos bennem a konfliktus, annak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás projekt 20. napján vagyok. Mi a lényeg? Mit csinálok rosszul? Miért nem fogadnak el? Valójában én a cselédsoron születtem nem az urakén és ezt a JEL valahol a homlokomra van írva? Vagy ott cseszem el, hogy én ezek szerint soha nem önmagam vagyok, hanem a lúzer énem tolom magam előtt?
Vagy ez lennék én?

Az éjjel nem aludtam, mert olyan lehetetlen helyzetbe akarnak sodorni, ami számomra végtelenül megalázó, és mindent elkövetek, hogy elejét vegyem a szituációnak. A másik, a zsarnok ember érdekében, akit vagy laposra verek vagy egyszerűen eltávolíttatom magam a közeléből ( ez most munkával kapcsolatos ügy), mert van egy kis gond ( nem kicsi) a viselkedésével (is) .
Miközben ezeken a szituációkon gondolkodtam rájöttem az emberi létezés értelmének egyik nézőpontjára.

Az ember programokkal születik és vannak programok, amiket a megszületése után programoz beléjük a környezetük.
Viselkedés, érzelmek, nézőpontok, reakciók, személyiség és egyéniség jegyek.
Mind programok.
Rájöttem, hogy a környezetünk az első aki nem fogadja el azt a programot amivel születtünk, mert a sajátját akarja ránk erőltetni.
A lélek amikor emberré lesz, saját programmal érkezik.
Kódolva van a DNSbe a generációs program, de kódolva vannak az “emlékek is” a karmikus rezgések emberire fordított mintái.
Megszületünk és mindenkinek van elképzelése arról, hogy milyennek kell lennünk, a lényeg az, hogy ne legyünk olyanok, amilyennek lennünk kell.

Az utóbbi hetekben az Abraham meditációk tartanak a pozitív gondolkodás szintjén, és folyamatosan hallom, de nem nem értettem, hogy maradjak az sodrásban, engedjem megtörténni azokat a dolgokat amikre vágyom.

Engedd megtörténni, éld meg!
Éld meg azt, ahogy megéled a szituációkat, mert az vagy TE.
Félsz? Félj!
Fájsz? Fájj!
Éld meg a tested a félelemben, a fájdalomban… mit csinál, hogy reagál?
Boldogság? Öröm? Éld meg! Éld meg önmagad! Engedd meg magadnak az érzelmeidet megélni!
Ne nyomd el azt aki vagy, azért, mert az az másik ember téged nem az általad vált módon reagál! Éld meg őt is benned? Bánt, fáj? Megéled és megérted, hogy nem téged bánt, ilyen…fogadd el, de magad miatta ne bántsd.
Olyan vagy, amilyen, elfogadni, megélni…
Amit megélsz, elemzed, megérted, ha nincs rá szükséged nem fogod többet megélni,
ha újra és újra megéled, akkor dolgod van vele és ahogy ki tudod mondani, meg tudod fogalmazni, akkor úrrá leszel felette.

Az ember élete nem több sem kevesebb annál, mint hogy megélje megtapasztalja azt a mintát amit érkezésekor hozott, amit ő maga egyediként az egészben képvisel.
Úgy élje, tapasztalja meg ahogy van és ne úgy ahogy ezt mások elő akarják írni számára.
És ha ezt felismeri, akkor lesz tisztánlátó, akkor lesz (ön)gyógyító, akkor lesz
az a magasan rezgő tudat, ami az egészből látszólag kiválva önálló lényként létezik a többdimenziós világban. Addig míg mások miatt nem azt képviseljük, amik vagyunk csak ócska másolatai vagyunk az aktuális kivetüléseknek, akik nem “meg akarunk felelni” de persze sosem tudunk. Egyszerű az oka. Azok a létezők akik másokat folyamatosan a saját arculatukra akrnak faragni azzal sincsenek tisztában, hogy ők maguk kik valójában, rendszerint agresszívek , dominánsak, elnyomók és végtelenül önzők. Mindent amit másokért tesznek csak törlőrongyok a saját glóriájuk fényezésére… A fejlődő léleknek nincs erre szüksége, aki a saját útját járja, aki már ébredezik, az hamar (jobb ha mielőbb) rájön arra, hogy a legtöbbet akkor teheti önmagáért és másokért, ha önmagához hűen a saját vágyai szerint cselekedve felemeli a saját rezgését és ezzel emeli a saját környezetét is, és teljesíti a feladatát, az egyetlent ami van neki a Földön, hogy
ÖNMAGA LEGYEN MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT!