Sokk terápia..hát köszönöm :)

Szépséges jó mostot Neked,
ki most itt vagy Tücsi rezgésbirodalmában.
Két napja látványosan,
de amúgy pár éve már folyamatosan olyan szituációkba keveredem,
amik nagy tanításokkal szolgálnak.
Tegnap és tegnap előtt olyan szituációkba keveredtem,
amiket sokszor lejátszottam már agyban és nem tetszettek. 
Tartottam tőlük, féltem tőlük,
kellemetlennek és megoldhatatlannak,
megalázónak tartottam őket.
Aztán belecsöppentem a szituációkba.
Ott voltam, ahol nem akartam lenni,
és a szembenálló felek arrogánsak, durvák,
agresszívek, elutasítóak ( bunkók) voltak.

Megéltem őket.
Minden negatív közeledés vagy reakció esetén
a megsemmisülés érzését éreztem, ám ami feltűnt minden esetben az,
hogy nem egó fájdalom volt. Nem szenvedtem túl, nem önsajnálkoztam, nem hisztiztem. Csak mélységes csend ült rám. Volt, hogy folytak a könnyeim, de nem éreztem semmit. Nem féltem, nem pánikoltam.

A legutóbbi szituáció- annak ellenére, hogy tudtam, hogy ez lesz, mert sokszor láttam lelki szemeim előtt, de tudtam, hogy meg kell tapasztalni- olyan szinten megérintett, ami kicsit eltávolított az emberek színes csodákkal teli világától.
Kiemelt a semmibe és ott volt jó. Nem csináltam belőle “ügyet” azon kívül, hogy az átkom biztosan kiszabadult, mert nem engem bántottak, hanem a rámbízottat. Egy
védőangyal nem hagyja nyomtalan ha védencét ok nélkül bántalmazás éri, bár ezeket a lelki bántalmazások inkább tanítások arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az ilyen embereket távol tudjuk magunktól.

Ma reggel a buszon , munka közben megvilágosodtam.
Rájöttem arra, hogy mivel még élek, valószínűleg mindent túlélek.
Avagy teljesen felesleges aggódni egy olyan szituációtól, amit még nem éltünk meg,
vagy már van benne negatív megélésünk, mert lám itt vagyok és élek sőt…

SŐT!
A felém küldött negatívumból nem lelki fájdalmat generáltam, hanem pajzsot.
Erősebb vagyok.
Szerencsére lelkileg és nem fizikailag erősödtem meg, mert a fizikai erőm agresszióba torkolik, míg a lelki erőm inkább intelligenciába.
Ez annyit jelent, hogy nagyon büszke vagyok magamra, hogy egy adott szituációban,
amikor valakit a büdös kurva anyjába kéne küldeni, tudok dobni egy mosolyt,
meg tudom köszönni , hogy ott lehetettem és megélhettem a negatívumokat amiket vagy akarva vagy akaratlan felém küldtek és ki tudok menni a szituációból kisebb sokk burokban, ami igazából megvéd a mélyebb sérülésektől.

Az egyetlen oka az intelligenciám annak, hogy nem publikálom a szituációkat.
Nem félek senkitől, bárki bizonyíthatja velem szemben, hogy milyen tudatszinten létezik, mert megnyilvánul a kommunikációja milyenségében.
Az mindegy, hogy mit mond, az nem mindegy, hogyan mondja.
Egy intelligens ember lehet diplomás vagy alapszinten sem oktatott, tudja, hogy mit hogyan kell közölni. Milyen hangszínben, milyen nyomatékkal, éllel….
Ebben a világban az intelligenciát egy szinten említik a tudással, holott az intelligencia nem a tudás mértékét, hanem a helyes használatát jelenti.
És hogy mit jelent a helyes használat?
Annyit tesz, hogy felismered a szemben álló ember rezgéstartományát és próbálkozol az ő szintjén kommunikálni. Illetve ha túlságosan eltér a tiédtől, akkor minimalizálod a kommunikációt, mert értelmetlen.
Ez az intelligencia.

Most már tudom mit jelent önmagamnak lenni.
És most már büszke vagyok arra, amivé lettem.
A pozitív és negatív hatások megélése által.