Jönnek a felismerések..

Eddig azért nyüglődtem, mert úgy éreztem nincsenek álmaim, vágyaim, nincs ami előre vigyen. Most, hogy kicsit megváltoztak ( nem kicsit) a mindennapok, rájöttem, hogy voltak álmaim és vágyaim, de csak akkor látszik minden, ha korlátozva van / vagy önmagát korlátozza az ember abban, hogy megvalósítsa őket.

Nem vagyok bezárva a házamba, hiszen szinte minden nap menni kell valahova.
Mégis bezártsági érzésem van, mert ezt akarom érezni, valószínűleg megint csak arra hívja fel a figyelmem a Teremtés Mennyei Kocsmájának Programfelelőse, hogy mindig az VAN, amit AKARUNK, hogy legyen.
Nagyon meredek és viszontagságokkal teli út visz el ahhoz a felismeréshez, hogy minden helyzetet magunk teremtünk, és hogy minden mindennel ( és mindenkivel) összefügg.

Panaszkodnom nem illik, mert ahhoz képest ahonnan 24-ről 25-re virradólag indultunk, relatív gyors megoldások születtek, és ahhoz képest, ami lehetett volna ebben a helyzetben, igazából minden rendben van.

Én azt teszem most már 101%-ban, amit a Belső Hangom diktál.
A tegnapi nappal elfogadtam, hogy ez veszteséget is hozhat számomra, ami nem biztos, hogy veszteség.
Oda is eljutottam ma reggel- kisebb vita árán az apuval- hogy ez az ÉN életem és ebbe nem kell beleépíteni semmi tárgyi dolgot az övéből. Azaz nekem pontosan mindenből annyi van, amennyi kell, szemben anyuval akinek mindenből sokkal több volt, mint amit valaha fel tudott volna használni. Nekem van egyfajta igénytelenségem amihez ragaszkodom és arra is rájöttem, hogy bármi áron ragaszkodom hozzá, továbbá ragaszkodom a szabadságomhoz, amit senki semmilyen formában nem vehet el. És ezért a szabadságért én bárkit bármikor feláldozok, ha nem tiszteli.

Tegnap már ügyintéztem.
Én aki egyébként utálja az ilyet, de mivel nincs aki megtegye kénytelen vagyok.
A muszáj nagy úr.
Első körben az OTP-ben próbáltam megoldást találni apu nyugdíjának a fogadására de nem jutottunk közös nevezőre az amúgy már megszokott bunkó ügyintéző munkatárssal. ( ha nem az otp online felülete lenne a legjobban kezelhető már otthagytam volna azt a buzi bankot)
Anyu bankjánál kiderült, hogy sem apu sem én nem vagyok kedvezményezett, így az apu nyugdíja mehet a postára. Érdekes az, hogy apu nyugdiját hogy tudta úgy fogadni az ex MKB, hogy apunak semmi jogosultsága nem volt a saját pénzéhez? Anyu bankjában sem voltak túl segítőkészek, pont leszarom mennyi pénze volt ,de kellett volna egy körülbelüli összeg a hagyatéki eljárás indításhoz.
Majd lekérik hivatalból… ( ezt is leszarom).
Le kellett mondjam a T-COM internetet és anyu mobil előfizetését a Yettelnél. Mindkét helyen le a kalappal az ügyintézők előtt! Komolyan jól esett a normális szó ( a bankok után főleg) majd a Kormányablak, ahol szintén nagyon segítőkészek voltak a Hölgyek és nagyon hálás vagyok azért, ahogy a legfontosabb dolgok máris megvannak. Visszavan az EON ( online próbálkozom) a Vízmű – nem tudom náluk javult-e valamit helyzet, mert katasztrófa volt régebben- van egy Digi tévé előfizetés, amit le kell mondani és hát majd állítólag hónapok múlva a hagyatéki, de vicces , hogy anyu úgy eldugta a dolgait, hogy olyanok vagyunk mint az Addams család ügyvédje Tully Alford és Dr. Greta Pinder-Schloss akik meg akarják szerezni a család vagyonát, és kutatják a házat, de mindig kicsusszannak a lefolyón … Pedig le kell adjam a dolgokat egy hét múlva… ( ejjj) Aztán van vissza még pár személyes dolog, amit le kell mondani, de remélem ennek is vége lesz egyszer.

Úgy érzem, hogy teszem a dolgom. Pont úgy ahogy tudom.
És azt is érzem, hogy igazából mélyen belül iszonyat kemény vagyok.
És tűzzel vassal megvédem azt az ÉN vagyok, mert ezt az ÉN most már nem zsarolja,
nem akarja terelni, megváltoztatni SENKI. Vége van.

SZABAD VAGYOK!