Eddig vártam, már nem..

Ma gondoltam egy nagyot és beültem az autóba, hogy elmenjünk egy kedves Kollégámmal egy járat útvonalának megszakértésére, amerre majd mennem kell, így utólag kár volt, mert nem volt annyira bonyodalmas, mint amennyire az első visszatéréses napomon a több mint két éve nem látott kaposvári járat lesz, mert szerintem nem emlékszem rá, hogy mit s merre. De sebaj…

A nagy vonalbejárás előtt jelentkeztem az “új” Kollégánál, akinek a járatán dolgozhatom mostantól- gondolom ő sem örül nekem, ez sem baj már– de teljesen meglepődtem, amikor az utódom jelezte, hogy kicsesztem vele, hogy én levetettem őt
az ő szuper járatáról, vagyis miattam neki most több nehézsége akadt.

Énhülye meg tényleg azt hittem, hogy helybelinek jó a helybeli forda, többek között azért is, mert engem nem szerettek a falubeli -férfi- utasok, bizonyára azért, mert egyrészt nő vagyok és ezek itt mind nőgyűlölők, plusz még nem is vagyok idevaló.
Komolyan hittem, hogy a csere mindenkinek előnyére válik,
erre kiderült, hogy megint én vagyok az elsőszámú közellenség minden viszonylatban.

Nagyon kevés választ el attól, hogy elegem legyen úgy mindenből
és elhagyjam ezt a hajót.
Bár nekem könnyű és nincs soha semmi problémám,
kezd túl sok lenni a teher a lelkemen.
MI A BÜDÖSKURVAANYJUKÉRT kellett az jó kishelyjáratom azzal redvás g@ci elektromos szarral elb@szni, miért nem volt az jó ahogy volt?
25 boldog év az én utasaimmal…
Ott senkinek nem voltam útban,
és kevés kivétellel mindenki olyan volt nekem,
mintha egy nagy család lettünk volna. 😦

Eddig vártam, hogy mikor mehetek dolgozni végre,
most nem várok semmit. Nem akarok sehova sem menni,
nem akarok útban lenni, nem akarom senki szar buszát, fordáját,
fizetését, pénzét, idejét. Nem akarok senki lenni már itt..

Mire elmondhatom, hogy végre újra van éltem,
az én hamvaimból is egy fa nő majd
valahol egy árokparton…

és még kerekedik a Hold is
…kerekedik…

Soulleaderdemon

8 hozzászólás a(z) “Eddig vártam, már nem..” bejegyzéshez

  1. Napi szinten hallom magam is kollégáimtól a “megint itt vagyunk”, “de nincs kedvem semmihez”, és az ehhez hasonló, hangosan kimondott gondolatokat. Már-már felmerül bennem a kérdés, hogy “akkor miért nem mondasz fel és keresel másik helyet”? …de “csak” annyi jön ki belőlem -és ez sem gyakran-, hogy “nincs senki a gépe mellé láncolva”…

    Mire is akarok kilyukadni…? Ja…

    Az a bizonyos “kolléga” akivel “kicsesztél”, vajon milyen szavakkal és melyik kimondott vagy kimondatlan gondolatával teremtette meg önmaga számára ezt a helyzetet? Az, hogy most épp Te lettél az a bizonyos “Nesquick nyuszi”, akit okolni lehet…? Na ja… Alap emberi tulajdonság az önnön felelősség hárítása más valaki hibáztatása által.

    Kedvelik 1 személy

    Válasz

  5. Én úgy tudom, Németországban hiány van buszsofőrből. Esetleg valamikor ezt megpróbálni? Vagy legalább Budapestet, hogy ne büdös parasztok között kelljen lenned? Mondjuk pesten legtöbb buszsofőr tahó az utasokkal, de talán nem nőgyűlölő fideszbuzi az összes, ezt nem tudom megmondani. Vagy pl. villamosvezetés? Ott egy fülkében van az ember, igen ritka, hogy bárkivel is kommunikálni kellene.

    Kedvelés

    Válasz

    • Jelenleg az apu miatt nem tudok semerre indulni, lehet azt a munkát sem fogom tudni végezni amit az amúgy velem nagyon rendes vezénylőm biztosítani tud. Szerintem addig itt maradok amig Ő is, aztén ennyi volt… Neki tartozom azzal, hogy próbálom jól végezni munkám. Ő jó ember.
      Aztán nem tudom… szerintem nem nekem való már a vezetés.

      Kedvelés

      Válasz

Saját nézőpont?