A minap olvastam egy cikket arról, hogy milyen szemét dolog magyarázat, illetve a lezárás lehetősége nélkül kilépni emberek életéből, avagy nem illő dolog a “ghostingolás”.
A ghosting egy olyan jelenség, mely során egy ember úgy szakítja meg a kommunikációt, hogy egyszerűen csak felszívódik, nem ad magyarázatot a másik félnek.
Az elébb csörög a mobil és nem ismert szám, de mivel most épp az utolsó fizetetlen napjaim töltöm és kereshetnek nem ismert számról, hát felveszem és a több mint 33 éve látott rokon kéri rajtam számon az apám, az elérhetőségem és hogy kötelességem a család tájékoztatása azon családé, -akik megtagadta apám amikor az elköltözött a jobb élet reményében ezelőtt 44 évvel a szülőföldjéről– akik sosem látogatták meg, csak egyszer mikor a rákkal küzdött és azt hitték belehal.

Elmondtam, hogy hagyjanak minket békén,
van nekem elég feladatom most nem fér bele a rettegés a telefoncsörgésől.
Nem ismerjük egymást.
Én értem, hogy rokonság meg van még élő testvére aki most nagyon aggódik,
de eddig sem apám tartotta a kapcsolatot, hanem anyám, illemből.
 Belém nem szorult illem, és éppen jó úton haladok a mindenre kiterjedő rosszérzésem elengedésében.
De nem, nem értik.
Én tartsam tiszteletben a mindenkit ,
de engem nem tart senki,
mert ez a viselkedés részemről
elfogadhatatlan.

Szóval próbálsz magyarázattal szolgálni, hogy kösz, de apu nem kíván kommunikálni, van telefonja, de nem veszi fel és nem is hív senkit fel. Tehát nem akar, nem is érdekli, nem fogom erőszakolni, nem vagyok az anyám. ( Aki mellesleg nem szerette a rokonokat, egyedül az unokahúgát, akit előttem mindig piedesztálra emelt, és nem volt rest mindig elmondani , hogy bezzeg ő… bezzeg ő, veled kapcsolatban kislányom nincs igazán mire büszkének lennünk… :) )

Annyira bírom, hogy szegény anyu megpróbált a rokoni összejöveteleken büszkének lenni ránk és hát nyomta nekem itt a telefonba az unokanővérem, hogy én azt mondok amit akarok, mert ellenőrizhetetlen, anyám ezzel szemben mást mondott és mivel ő a hiteles, ezért ne mondjam már..
Én meg mondom, hogy fejezzük be ezt a beszélgetést,
mert oda jutunk, hogy akkor sem fogok jelezni,
ha nem lesz ki miatt aggódniuk már,
bár szerintem az apu túléli az összes rokont azért és,
de egyik sírja felett sem fog már könnyeket hullajtani,
mert nem fogunk tudni róla,
mert én bizony simán ghostingolok egyet és eltűnök a világból, mert
nyugalmat akarok, immár bármi és bárki vesztesége árán.
N Y U G A L M A T A K A R O K!

Telefon a kukában…

Pedig én megpróbáltam szépen elmondani, hogy majd én keresek mindenkit ha van bármi amit megosztanék. Nem fogadják el. Akkor miről beszél a pszichológia, miért nem lehet lelépni magyarázat nélkül, ha a hiába akarsz lezárni valamit, nem hagyják? Miért van az, hogy aki önmaga, azt megölik azzal, hogy nem teheti, hogy úgy él, ahogy neki jó, mert amúgy mindenki másnak ezt jóvá kellene hagynia,
de mivel más a rend, mások a szokások, nyugodtan vagdosd fel az ereid, mi akkor is
ragaszkodunk a mi kívánságaink beteljesítéséhez.


hát nem…..


8 hozzászólás a(z) “NEM!” bejegyzéshez

  1. Sokaknak, pl. nekem is megvannak a jó kis családi averziós történetei, terhes megfelelési kényszerei és aki valamennyire normális, az küzd ezekkel, hol több, hol kevesebb eredménnyel, folyamatosan… 🤗

    Kedvelik 1 személy

    • Az az igazság., hogy én megértem, hogy nem értik meg, hogy miért vagyok ilyen elutasító, de nem tudok, nem lehetek más. Ha picit is spirituális lenne bármelyik is, akkor tudna engem kezelni és én is nyitott lennék, de ők “tökéletesek”… nem illünk egy rezgéscsoportba. Nincs dolgunk egymással.

      Kedvelés

Saját nézőpont?