…

… már nem csodálkozom azon, hogy az anyám átlépett a kapun és itt hagyta az álmait. Inkább azon csodálkozom,hogy nem előbb vitte el a keserűség.

Én nem hiszem hogy ilyen sokáig fogom vinni ezt a terhet. Azt, hogy mindig én állok félre, hogy mindig én lesem ,hogy másoknak jó legyen, és másoknak akkor sem elég jó…

Mert semmi sem elég jó…

Mert nem vagyok elég. .

Nem vagyok jó..

Remélem ha mégis újra kell születnem ezen Bolygón, és élve születek, azonnal lemond rólam majd az anyám és ismeretlen lesz az apám és ha egyetlen dolog lesz, amire emlékezhetek, az legyen, hogy úgysem leszek soha elég jó, így soha senkinek ne akarjak megfelelni ..

Soulleaderdemon

7 hozzászólás a(z) “…” bejegyzéshez

  2. Félreállni? Csak, ha saját testi-, vagy lelki épségünk kerül “veszélybe”. De ha valahonnan félreállok, oda többé nem állok vissza…

    Főleg, ha nem voltam ott elég jó, ahonnan félre álltam.

    Kedvelik 1 személy

    Válasz

Hozzászólás a(z) angellilith bejegyzéshez Kilépés a válaszból