59-2 avagy …

…avagy 59 napja az új életünkben és második nap az új projektben, aminek neve:
MINDEGY MI VAN, AZ VAN…TEHÁT lehetnénk akár boldogok is !

Tegnap ugye beleuntam magamba és az egészbe ami velem történik.
Nyüsszögésre semmi okom inkább a pánikra lehetne, mert minden ami velem most történik egy (rohadt) kérdéssor eredménye,
ami többször is megfordult a fejemben már.

A MI LENNE HA kezdetű kérdések vagy teremtették vagy már tudtam, mi lesz és kérdések formájában szoktattam magam a gondolathoz… VAGY én vagyok ilyen fasz(a) csaj, hogy kimondok dolgokat poénból, ( ...á tuti, hogy apu ránk marad meg ilyenek) és bejönnek… Nem is értem, hogy a lottónyereményes poénjaim hol maradnak a megvalósulással? Hol a taxi amivel megyünk a sok pénzért, a fotelem, a sok utazás ahol sokat lehet megélni és fotózni, a nyugalom, amit úgy tűnik pénzért sem adnak, az új térdem, hogy járni tudjak? Ezek mind a sok nyereményből lesznek… 🙂

Ma hajnalra virradólag érdekes álmom volt. Rövidke életem alatt másodszor volt pozitív töltéssel bíró álmom. Eddig csak rémálmok vagy nagy tanítások jöttek az éjszakában, illetve kétszer volt ugyanaz az érdekes képsor, amiben egy hatalmas űrhajó takarta el az eget és tett minket mozdulatlanná, mindkétszer ugyanúgy nézett ki , mindkétszer ugyanazt a belső izgatottságot váltotta ki, ami nem volt félelmetes inkább megnyugtató.

Ma hajnalban viszont arra ébredtem, hogy a kertemben ezerszínű virágok nyílnak, és éppen fotózni készültem azzal a felkiáltással, hogy itt annyi csoda van, hogy minden nap meg tudom örvendeztetni vele a kedves barátaimat a Facebookon…pont egy érdekes talajtakaró növényke közül kikandikáló sárga rózsaikreket fotóztam le, amikor megszólalt a 2:45-ös ébresztő. Ritka, hogy mindenki más hallja csak én nem, főleg az ritka, hogy egyáltalán alszom… Szóval valami lehet tényleg változhatott bennem, mert örvendetes képsorokkal hálálta meg nekem a Felsőbb Én az éjszakai regenerálódás folyamán…

Tegnap megint a Louise. L. Hay : Éld az életed jól MOST című hanganyagát hallgattam -ezzel kompenzálva a papa “már nem tart sokáig” monológját. Jó esett a lelkemnek…érdekes, hogy több mindent hallottam most ki belőle , mint amikor a busz padlóján fekve hallgattam a pihenőidőmben a nyáron. Már senkit nem akarok magammal cipelni az én megéléseim útján, és talán a legnehezebb és utolsó feladatot is- a gyerekek elengedését, avagy önállóságukban nem korlátozását– jól teljesítem.

Érzem, hogy ahhoz, hogy valóban az lehessek aki vagyok, minden eddig megélt eseményt meg kellett tapasztaljak belülről. Annyiszor elmondtam az utóbbi időben, hogy annyira lapos és unalmas, magányos az életem, hogy nem csodálom, hogy így alakult végül, valószínűleg rádöbbentett minket anyu váratlan távozása, hogy az élet nagyon kiszámíthatatlan és addig kell valakit szeretni, amig ott van, mert hiába locsolgatja majd az emléket őrző japán juhart az udvarban, korántsem ugyanaz, mint megölelni valakit, aki megosztotta volna velünk az élete rezdülését, aki viszont ölelne, aki viszont szeretne, akinek szüksége van ránk.

Pozitív megerősítésekkel indult a napom..
Valóban annyira mindegy minden, hogy akár lehetne jó is.
Teszem a dolgom, ahogy tudom.
Tele lettem tervekkel.
Érdekes megfigyelés, hogy vajon miért van az, hogy ha valamit véglegesnek érzek,
főleg, hogy még jónak is, és élhetőnek is, akkor azt szét kell bombáznom.
Például… volt egy félszobám, ahol szoktam pihenni..most becuccoltattam a papát…
Volt egy kis nappali-étkezőm, amiből konyha étkezőt kell csináljak, mert a szeretett zárt teraszomból egy közvetlen udvar kapcsolatos szoba lesz a papának, ahol kedvére ugattathatja a kutyával a tévét*.
Akkor kiköltözik a félszobámból, de abból gardrób lesz a nem létező ruháinknak.
A régi konyhácskámból meg előszobás bejárat… pedig mindent úgy szerettem már ahogy volt.. Vajon lesz nyugalom valaha vagy tényleg én vagyok a káosz angyala és én vonzom az állandó változást a nyugalomra ácsingózásommal?

(* a papa kutyája nézi a tévét és mindent megugat ami agresszió szerinte..plusz az XXX LUTZ reklámot, amit még a kutya sem visel el )

És most megyek és buszt mosok..nekem az a kikapcsolódás, főleg ha tudom, hogy olyan kolléga jön utánam, aki értékeli is, ha valami tiszta és szép.

Szép napot Nektek!