mai számadatok.. 28-68-11

28 éve, hogy a Gemenc Volán alkalmazásába kerültem mint autóbuszvezető.
Erről már nincs mit írni mert minden évben írtam már róla. Azóta már nem tudom mi a cég neve- az utolsó emlékem még a Volánbusz, és szeretem a munkám. Nem panaszkodom. Úgy tűnik olyan nem lesz soha, hogy ne legyen valami konfliktus. Vagy nekem nem fekszik egy forda, vagy én nem fekszem jól a fordának,vagy útban vagyok valakinek vagy épp engem kiáltanak ki minden bajuk okozójának, pedig én nem lebzselek az iroda körül, a 28 év alatt most vagyok először rászorulva a jóindulatra, de mindegy is, mert ritka, hogy ha minden klappol.
Tehát az új tanításnak köze van a 11. napos “MINDEN MINDEGY” projektemhez.
Mert minden úgy van jól ahogy van.

Én ma ünnepelek… mert megérdemlem.

Azon kevés ember közé tartozom, aki azt a munkát végzi amit szeret.
Igen könnyű nekem.

A választás mindenki előtt ott van, hogy ki mit és hogyan lép, nos ezt a 68-as szám, avagy 68 napja vagyunk az új életünkben, amiben anyukám a saját boldogságát előtérbe helyezve kilépett a fizikai dimenzióból, hogy édesjóapám hagyatékba hagyva számomra megtanítson engem arra, hogy mikor valakinek észt osztok bármiről, először nagyon nézzek magamba és figyeljem meg, hogy én valóban megélés útján vagyok ilyen okos vagy csak flegmán lenézem a lépésképtelen embereket, hogy én másképp csinálnám, mert nem igaz.. pont annyira balfasz vagyok mint bárki más, aki nem képes egyensúlyt teremteni az ÉN érdeke és MÁSOK érdekei között.

Tegnap a Papa úgy tért ki a reggeli elől, hogy közölte, hogy este van.
A reggeli kávé és a limitált (ez fogja a sírba vinni, hogy nem ő szabja határait, amik nincsnek) pálinka azért a reggeli rutinjában lecsúszott,
viszont onnantól a reggel fél 7 este fél hét lett és ezen képes volt összevitatkozni. Ráhagytam. Sütöttem neki ( amit két naponta sütök, egy kiló liszt- másfél kocka vaj- egy nagy vödör tejföl , egy sütőpor só és sajt érzésből) sajtos rudat mert egész nap azt rágcsál az édes kekszek mellett…igy éhen nem hal, a kutyák is dagadnak rendesen, nem érdekes, hogy ha nem esznek a kutyák még szalonnát is reggelire, mert a Papa a levesen kívül mindent az asztal alá juttat a kutyáknak.
MIközben ő éjszakát tartott nappal – csak 9-ig, mert akkor más volt a mese– én átbillentem ezen az egészen.

Délután már nem szóltam Apának semmit amikor hazaért a munkából, hogy a Papa mivel próbálja őszíteni a hajam, mert nem érdekel.
Őszintén szólva engem nagyon tudott bántani EDDIG, ha valaki miattam megsértődött.
A Kisfiam tudta ezt nagyon jól csinálni, a világból ki lehet kergetni azzal, hogy valaki megharagszik rám minden jószándékom ellenére, de aztán megtanultam MOST, hogy aki megsértődik nem tolja a kistalicskát
(ezt szokta nekem is mondani Apa mikor épp duzzogtam valamiért, hát látom, hogy volt honnan örökölni ezt a puffogós magatartást, amit a Papa produkál, mert én is ilyen VOLTAM-de már nem , és a Kisfiam is ilyen VOLT, már neki sincs engedélyezve).

Ma a 28 éves napomon, az új életem 68. napján a 11. minden mindegy amúgy napon jövök haza a munkaközi szünetemben, hogy reggelit tegyek a morcos papa elé, amikor megpróbál belém kötni, hogy kutya előtt nincs kaja és éhesek ám a sajtos rúddal gömbbé hízlalt kutyáim is.
És ma először nem sértődtem meg azon, hogy neki amúgy sosem lesz semmi elég jó,
mert szar az egész élet már vagy 81, 7 éve.
És mosolyogtam, mert ma vagyok 28 éves a VOLÁNos életemben és nem vágok eret, hogy a dagad kutyáim a napi fél kiló sajtos rúd mellett csak 3 órával a megszokott után kapták meg a kutyakonzervnek nevezett ipari hulladékot, meg a Papa tányérjáról a tegnapi túrós sütit, a 800 forintos túróból, mert amúgy a Papának jó a nyugdíja, fussa arra, hogy a gömbé hízlalt kutyákkal etessük a drága kaját, amit amúgy megettünk volna mi is.

Annak idején sokszor osztottam az észt arról, hogy a BOLDOGÁG NEM FÜGG A KÜLSŐ KÖRÜLMÉNYKETŐL mert minden attól függ, hogy mi itt a fejünkben mit gondolunk egy-egy helyzetről.
Hát amióta a Papa itt lakik én már nem gondolok semmit semmiről.
Viszont megtanultam, hogy észt akkor osztok majd, ha lesz miből.
Aki nem éli a helyzetet ne papoljon. Én most tanulom és a legjobb tanító a saját apám lett, hogy mit jelent a tudatos létezés, mit jelenet kívül maradni egy negatív hullámon, mit jelent mindent és mindenkit azon a helyen kezelni, ahová saját magát helyezi a viselkedése által a mi világunkban.

SZÓVAL A LÉNYEG, HOGY:
Minden szinten sokat jelent nekem ez a 28 év autóbuszvezetőként.
Nagyon hosszú út és szerencsés vagyok, hogy része lehettem.

Ahogy talán azért is szerencsés vagyok, hogy hol ugyan kicsit rosszabbul, de viszonylag mégis inkább jól kezelem az utóbbi 68 napban kialakult helyzetet, mert több irányba is
fejlődést hozott mind a fizikai világhoz való hozzáállásomban, mind pedig a Lélek csodálatos útján ebben a gondolat teremtette dimenzióban.

Röviden ennyit.. a papa és a kutyák ettek, illetve az utóbbiak biztosan, az ebéd kész én meg visszamegyek az ÉN másik világomba , a buszba, ami most a második otthonom és ünnepelem tovább ezt a szép időszakot, aminek remélem még egy ideig nem lesz vége.

( az első buszom a néhai CJF-055.. valamikori BY-50-00)