110. nap- amikor is megfordult a kocka

… gondolkodtam, hogy megosszam a “páp” mai véleményt az őt körülvevő világról, de úgy gondoltam, hogy édsanyám nyomdokaiba lépek, ha már az ő lelépés előtti tüneteit produkálom és jegyzetelem mindazt a szépséget amit kapok az édes jó apámtól. Semmi értelme ugyan , de ha megérem egyszer azt a pillanatot, hogy valamelyőnk a másik fájának ássa a gödröt, majd mellékelem mellé azokat a csodálatos szavakat, amelyek annak az embernek szánt, aki az ételt, a tiszta ruhát elé teszi .Nem nézem el, neki többé a csúnya szavakat, hanem kondicionálom magam vele. Nyilván nem egózom tőle, nem érint meg, nem foglalkozom vele, nem rögzítem belém, csak elteszem, ha esetleg egyszer dönteni kell majd, könnyebb legyen.

A lényeg az, hogy a pápuapó folyamatosan jelzi, hogy –inkább– haza akar menni, hogy “hagyj magamra” mert “amúgy is szarsz rá, hogy mi van velem“…

Szóval rájöttem, hogy nem az én büntetésem apám, hanem mi vagyunk neki a büntetés.. HAHAHAHA…meg is érdemli, hogy szenvedjen tőlünk, hogy ne érezze jól magát, mert megölte az anyámat. Szegény anyu.. néha szégyellem, hogy nem mentettem meg ettől a csodától, amit olyan lelkesen vett neki az anyja a nyolc lábú nyulakkal, mert a férfi szívéhez az gyomrán keresztül vezet az út ugyebár…
Na ezért kell szervezkedni a gyerek mellé társat, hogy majd az unokáink szívjanak a mi döntéseink miatt ( hahaha).

Tudni kell, hogy apu igazából képes magát ellátni (kiveszi a kaját a hűtőből, de titokban, mintha lopnia kéne, meg simán megissza a borát, de azt is lopakodva, mintha anyu terrorban tartotta volna), csak egy cseléd kell mellé akit ugráltathat… akit baszogathat, csesztethet, fikázhat, megalázhat …Mivel nekem sok idő és negatív megélés átjárkálni hozzájuk, hogy átvigyem az ételt amit majd a kutya eszik, meghallgassam a szitkokat, azt, hogy milyen szar a világ, meg milyen tahó paraszt vagyok én, összekaparjam a földről, ha megleli az eldugott alkoholt, (ráadásul egyedül nem is tudok emelni a térdem miatt), meg megzsaroljon valamivel, sokkal egyszerűbb ha hazajöhetek és mindezt a nekem szánt szent átkozódást itt gyűjtöm be, majd szépen kipakolom a virágaim és az állatkáim között dalolászva..
Nekem kell, hogy itt legyen az “öreg” mert nekem így kényelmes,
neki meg úgysem jó sehol..
Szóval önző dög is vagyok,
de még csak most leszek az igazán…

ÁM MA miközben hallgattam, amit jobban járt volna, ha nem mondd ki, rájöttem, hogy itt a vége és innentől bizony nem érint meg mint “ember” és bár semmi nem változik látszólag, egyvalami igen, nem ő lesz az első a feladataim között és bizony minden nap szembesülni fog azzal, hogy élet igenis vidám és szép, és élni fogok, énekelni, táncolni akkor is, ha ha falra mászik attól,
hogy más boldog.

De ha meglátom, hogy bántani meri a mama fáját,
akkor viszont menni fog innen.
A mama fája szent és sérthetetlen,
az emlékét csak én bánthatom,
de elmúlt bennem minden “fájdalom” már vele kapcsolatban.
Az a kis fa gyönyörű és nemes a szív és kéz,
ami gondozza .
❤

Tegnap rájöttem, vagyis szembesültem vele, hogy én mindenben a rosszat, a negatívumot látom, ami velem kapcsolatos, de ha másokról van szó, akkor csak a jót.
Ma már sikerült megállítani a dünnyögést bennem ( ebben tutira az apámra hasonlítok 😛 ) és kicsit szégyenkezni magam előtt, hogy tényleg ennyire fasz vagyok.

De most úgy érzem, hogy megfordult a kocka és elég volt a megaláztatásból.
Ennél tényleg sokkal több vagyok,
és már tényleg senkinek nem érdekel a véleménye.
Amikor kicsit felkapaszkodom,
akkor szokott a család visszanyomni, de most az sem érdekel.
Elég volt..

Tegnap olyan voltam mint az anyu….liftezett a gyomrom az idegtől ( csak én nem ittam rá frontinos pezsgőt) nem tudtam elfeküdni,
mert megfulladtam volna.
A vérnyomásom alig volt 89/ 47 ..mondom na b@szdmeg, itt van a vége?
A végén még nem kap az agyam oxigént aztán jön a demencia. ( végülis ez sem rossz, attól nem én fogok szenvedni, hanem a család, akik tuti nem fognak úgy küzdeni velem mint én az apámmal… szóval itt most állj és minden legyen JÓ !)

Mindennek örömére megérkezett a csomagom, amit a Kert és Otthonbolt Webáruházból rendeltem pár hete ( mivel Németországból rendelik jó sokat késett) a FoxPost automatába.
És mivel megfogadtam, hogy mindenben a jót látom, megvicceltek “éngemet” megint a Teremtés Mennyei Kocsmájában….
Megyek oda az automatához, nyílik az ajtó és lám…nem tudom kivenni a csomagot, ugyanis azt konkrétan úgy rugdoshatta be a kedves futár, mert nem fért be.
És beragadt…
Az amúgy törékeny árút jelző szalag is utalt rá, hogy nem kéne feszegetni.
Kurva nagy szerencséje van a futárnak, hogy nem sérültek a fa házikók, mert külöben golyói nélkül maradna. Nem vagyok feljelentgetős, nem fogok írni a FOXPOSTnak, de bekaphat a faszt azt ilyen nyomorék, akik szó szerint berugdos egy csomagot az amúgy kisebb fakkba mint a csomag..
IME A KÉPEK:

Apámtól nem fakadtam mostanában sírva, pedig volna miért, de ettől a látványtól komolyan összegyűlt a szememben a könny. Meggondolom, hogy rendelek-e egyáltalán valamit a FoxPost-os automatába eztán… Egy kis méhecske lakás és pillangó ház volt benne, már csak ők hiányoztak az idei “felesleges kiadások” listájáról a sok madárházikó mellől… Mert én nem ruhát veszek ha bántomba shoppingolok, hanem ilyen cuccokat meg virágot… ez van.
Hogy minden legyen jó, ha a vége jó: