megdöbbentő felfedezés :)

Kedves HozzámvalamifurcsaokbóllátogatóBarátaim!

Kisebb takarítást végeztem az imént a Facebook profilom alatt, mert nem látom értelmét annak, hogy lábnyomot hagyjak azon a felületen. Elmenni sem akarok, mert vannak itten kérem olyan Kedveseim, akikkel másképpen nem tudom érztetni, hogy szeretem őket, csak ha bekukkantok a világukba, ezért marad egyedül ez az amúgy elreklámosodott, szemtelen, vírusos, divatjamúló felület.

Én örökvándor vagyok, rendszeres profiltörlő. Most nem törlöm a profilom csak az inaktív ismerősöket, őket sem azért, mert bajom van velük, hanem inkább azért, hogy ne zavarja őket az olykor felugró faszságom amit betolok majd egy-egy huszonnégy órára a felületre. Aki erre jár majd látja, aki nem annak nincs dolga az aznapi agymenésemmel. Aki a posztjaimra kíváncsi az már rég itt van a WordPress követők közt. Igazából összesen ez “csak” 10 ember 🙂 A 10 emberből csak 3 ismerősöm a Facebookon…
Szóval nem fontos megjelennem ott .
Én nem görgetek senki oldalán vissza, elég bonyolult dolog, mert a telefon nem enged egy bizonyos idő után visszaolvasni, a számítógépen is elég görgetni lefelé… Meg minek. Kétféle fészbukos van, az egyik csak megoszt, de az szarásig, a másik meg csak olvas, csendben, van ki titokban. Persze vannak akik álprofilról leskelődnek, ők az igazi szivárvány emberek , mert nem a szexualitásuk ami nem oké, hanem a lelkük…
A képeim az Instagram felületén nyugszanak– míg nem lépek le onnan is- a napomba belevarázsolom őket majd, elég is volna amúgy csak a nap funkciót használni és elég volna a messenger csak a faszbukk helyett. Én nem fogok haladni a korral, nem szeretem a videómegosztásokat, nincs Tik-tokom, nem is lesz. Nem érdekel a mozgókép. Én az a fajta ember leszek a holnapban, aki szépen lassan leépíti majd a virtuális világot, ami maga a jövő és visszatér a kapával a kezében a virágok közé, hogy hozzá méltón léphessen ki ebből az árnyékvilágból és lehetőleg ne a gépek egyre hangosabb pittyegése kíséretében.

Szóval… a lényeg, hogy ahogy söprögettem megállapítást nyert, hogy napi szinten posztolok, ami elég gáz, mert még mindig túl sok időt töltök itt. Volt egy szókimondó ismerősöm itt, aki megmondta annak idején, hogy akinek van családja, gyereke, az nem tölti az életét az internethez kapcsolva egész nap, mert azzal kellene foglalkoznia , jól megsértett akkor ezzel,
de igaza volt.

Közel egy évnyi anyagot tettem most a konténerbe és megdöbbentő volt látni, hogy anyu távozása előtt sokkal ócskább, depressziósabb és belső küzdelemmel teltebb életet éltem, mint most, hogy állandó a pörgés és a feladat. Most nincs céltalanság, nincs esély sem a betegségre, mert munka, munka munka van helyette.
Megdöbbentő, hogy nem becsültem az életem, hogy szartam az egészbe, hogy itt nyavalyogtam egész nap céltalan, hogy nagyon sok segélykiáltást küldtem ki az éterbe és mi lett a megoldás?
Jó nagy csavar, és megoldódott a napi szintű feladat, nincs helye az unalomnak, az értelmetlenségnek és még meg sem halhatok, mert addig élnem kell, míg él az apám, mert nincs senkije csak én.
Máris milyen szép a világ.
( wáháháháhá)
Kurva sokat gondolkodom sokmindenen.
Sokkal többet tudnék posztolni de mindig volt bennem valami blokk, hogy megsértek vele másokat. Idő közben viszont rájöttem, hogy egyedül vagyok.
Nagyon is… És bármennyire igaz, hogy sokan vannak akik együtt éreznek velem, senki sem fog idejönni és levenni a vállamról a terhet, amit én magam tettem rá.
Ahogy én sem megyek máshoz. Én sem megyek oda senkihez, hogy beleírjak a sorsának könyvébe azzal, hogy megoldom helyette a feladatait amit valahol egy döntéssel magának teremtett. Pedig minden feladat, egy vágy kimondása pillanata előtt ott van egy “Őrző” és minden alkalommal felteszik a kérdést, hogy biztos, hogy ezt akarod? Biztos, hogy kell ez neked?
Alapszabályok vannak.
SENKI SEM VÁLTOZIK MEG!
AMI NEM MEGY, AZT NE ERŐLTESSÜK!
HA VALAMIRE NEM VAGYUNK TEREMTVE, NE ÉREZZÜK KIHÍVÁSAK AZ ELLENKEZŐJÉT… mert rábaszunk… ÁM HA VALAMIRE HIVATOTTAK VAGYUNK, akkor TEGYÜK, mert ELVESZÜNK..aztán lehet jönni isoráz…
ÁÁÁÁ ez egy ilyen nap..
Örülök, hogy eljöttél… 😉
Most megyek mert hát munka van… szó szerint orrvérzésig.
Pusszantás Nektek!